National Public Radio, USA, 2019. II. 22.

Az Egyesült Államok katonái irányítják a forgalmat Panamában, 1990. január 9-én. 1989 decemberében George H. W. Bush több ezres csapatot küldött Panamaba, hogy letartóztassa az ország vezetőjét, Manuel Noriega-t. John Gaps / AP

Trump elnök Floridában, e hónap elején mondott beszédében nyersen figyelmeztette Venezuelát: a fegyveres erők tagjai, akik tovább támogatják Nicolás Maduro elnököt “nem fognak biztonságos menedéket találni, sem könnyű kijáratot, kiutat”, mondta. “Mindent el fognak veszíteni.”

Trump szerint a kormánya “a hatalom békés átmenetét akarja, de minden változat nyitva van” – utalva a katonai lehetőségre.

Pence alelnök hétfőn Columbiába látogatott és új gazdasági szankciókat jelentett be a Maduro-párti venezuelai politikusok ellen.

Ez követte a hétvégi erőszakos összeütközéseket, amikor a venezuelai biztonsági erők blokkolták a humanitárius segély nagy részét, amelyet az USA által támogatott ellenzéki aktivisták próbáltak Venezuelába vinni. A jelentések szerint négy ember meghalt és több százan megsebesültek.

Míg sok venezuelai Maduro ellen van és nemzetközi közreműködésre hív fel, Latin Amerikában sokan ellenzik Amerika lépéseit. Washington erőfeszítései a venezuelai vezető eltávolítására még Maduro egyes ellenségeit is aggasztják az USA beavatkozásainak a története miatt a régióban.

Ez “egy Mexikóban kezdődött, hosszú történet”, mondja Enrique Krauze ismert mexikói történész. A mexikói-amerikai háború, a 19. század közepének brutális, kétéves konfliktusa azzal végződött, hogy Mexikó a területének a felét elvesztette, vagy Krauze szavaival, ezt elrabolták tőle.

“Nehéz lenne megnevezni egy országot, ahol az Egyesült Államok ne avatkozott volna be,” hangsúlyozza.

Több mint 40 rezsimváltás száz év alatt

John Coatsworth történész szerint, az Egyesült Államok az utolsó száz évben, közvetlenül vagy közvetve, több mint negyvenszer vett részt latinamerikai rezsimcserékben. Ez a szám nem is tartalmazza az olyan bukott küldetéseket, amilyen a Kuba elleni támadás volt 1961-ben, a Disznó Öbölben.

Az USA súlyosabb lépései között volt a demokratikusan megválasztott kormányok megdöntése Guatemalában 1954-ben, Brazíliában tíz évvel később és Chilében 1973-ban. Salvador Allende chilei elnököt a CIA által támogatott ellenfeleinek erőszakos puccsa távolította el, és az amerikai kormány sokáig támogatta az őt felváltó Augusto Pinochet diktátor tábornokot.

Felkelések burkolt támogatásán kívül, az USA számos esetben megtámadta déli szomszédjait. Például, az USA inváziót indított a Dominikai Köztársaság ellen 1916-ban, Grenada ellen 1983-ban és Panama ellen 1989-ben.

A motivációk különbözők és gyakran még most is vitatottak. A Harvard University ReVista magazinjában Coatsworth írja, hogy “két tényező látszik dönteni a beavatkozás mellett: a belpolitika és a globális stratégia.” A beavatkozások nagy része akkor történt, amikor Amerika a Szovjetunió ellen versenyzett a világbefolyásért, még ha az US vezetők a belföldi politikai támogatottságukat törekedtek is erősíteni.

Egy nemrégen vita tárgyává vált véres fejezet az US kormányok szerepe Közép Amerika polgárháborúiban, az 1980-as években, ide értve a halálbrigádok támogatását El Salvadorban és a kontra gerillákét Nicaraguában.

A Trump-kormány különleges megbízottját Venezuela ügyében, Elliott Abrams-t elítélték, mert visszatartotta az információkat az Irán-kontra botrányról, a Kongresszustól, de később George H.W. Bush elnöktől kegyelmet kapott. E hónapban a Kongresszus tagjai vallatták őt és kétkedtek az igazmondásában.

2002-ben az US kormány állítólag előre tudott az akkori venezuelai elnök, Hugo Chávez elleni, bukott puccsról, noha George W. Bush elnök kormánya tagadta a részvételét. Abrams ekkor is a Fehér Ház magas rangú tisztviselője volt.

Trükkös egyensúlyozás

Most, mondja Krauze történész, a világ meg akarja állítani a humanitárius válságot, amelyet ő a venezuelai nép “lassú genocidjának” nevez.

Venezuelát valamikor Latin Amerika leggazdagabb országának tartották, amely a világ legnagyobb olajkészletének a birtokosa. Sok vezető, elemző és jogász Madurot okolja az ország olyan problémái miatt, mint a hiper-infláció, a bűnözés, az éhezés, a gyógyszerek és alapvető árucikkek hiánya.

Az USA és több mint 50 más ország kormánya nyilatkozott Juan Guaidó nemzetgyűlési vezető elismerése mellett Venezuela jog szerinti elnökeként, a Prodavinci független venezuelai elemző website szerint. E hónap elején a Maduro-kormány nagyjából ugyanennyi, őt támogató országot sorolt fel, köztük Kínát és Oroszországot. A legtöbb latinamerikai kormány most Guaidót támogatja. Mexikó elnöke semlegesként nyilatkozik és párbeszédre hív fel.

Szankciókat, diplomáciai nyomást és fenyegetéseket kombinálva, az Egyesült Államok nehéz egyensúlyozó szerepet játszik. John Feeley, tavaly lemondott panamai US követ szerint az USA nem tekinthető főszereplőnek Venezuelában, felsorolva a nézeteltéréseit Trumppal.

“Pontosan az US latinamerikai beavatkozások története olyan, hogy mindig rosszabb reakciót látszik kelteni, mint az eredeti téma, amely amerikai érdekeket érintett,” mondja.

Mexikó korábbi külügyminisztere, Jorge Castañeda figyelmeztet, hogy az USA-nak nem szabad túl nagy szerepet játszania Maduro eltávolításában. Míg Bolívia, Kuba, El Salvador és Nicaragua továbbra is támogatja a támadott vezetőt, Castañeda fél, hogy egy nagyobb amerikai vezető szerep a latinamerikai baloldal nagyobb táborát fogja indítani Maduro védelmére.

…”Azt kell tennie, amit tesz, nem kevesebbet, de nem többet,” mondja Castañeda.

Mégis, az olyan beszédekkel, mint a Miamiben mondott, Trump a “válság amerikanizálásáért” dolgozik, Greg Weeks, a University of North Carolina professzora szerint, aki a The Latin Americanist folyóirat szerkesztője.

“Minél inkább amerikanizálják a helyzetet, annál rosszabb lesz az eredmény az átlagos venezuelai számára,” írta blogjában kedden. “Súlyosan aláás bármilyen következő kormányt és növeli a fegyveres felkelés esélyeit.”

Tekintve Trump újraválasztási kampányozását, Weeks a beszédből arra következtet, hogy az US belpolitika a nagy erő az elnök Maduro elleni fellépése mögött.

A korábbi követ Feely reméli, hogy Trump a diplomácia utat választja. Egy venezuelai US beavatkozás káros következményei aláásnák a régióban az utóbbi időben elért eredményeket, mondja.

“Azt hiszem, hogy az utóbbi 25 évben az USA latin-amerikai diplomáciája nagy utat tett meg, kereskedelmi egyezményekkel, emberek közti diplomáciával, az örökséggel szemben.”

(Ford. Szende Gy.)