Monthly Review Online, 2019. febr. 13.

Az Egyesült Államok által Venezuela ellen bevezetett nemzetközi pénzügyi blokád a délamerikai országnak 2013 és 2017 között 350 milliárd USD veszteséget okozott áruk és szolgáltatások előállításában, a CELAG (Latin American Geopolitics Strategic Center – Latin Amerikai Geopolitikai Stratégiai Központ) gazdasági vitaegysége szerint.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy az ilyen pénzügyi blokádok célja egy ország gazdaságának a megfojtása, néhány év alatt végezve annak a produktivitásával, egy tény, amely a katonai beavatkozás előjátéka.
Venezuela esetében, hangsúlyozzák a kutatók, a blokád az országnak a nemzetközi pénzpiacokról való kiűzésén alapul, megakadályozva azt a hitelpiac igénybevételében a kifizetendő kölcsönök megújítása és új kölcsönök felvétele céljából.
A délamerikai ország a világban olajszállítóként integrálódott. Ez a produktív szakosodása az importtól való nagyfokú függőségéhez vezetett, amelyet az olajbevételekkel finanszíroz. Ezért vannak Venezuela pénzügyi és kereskedelmi bojkottjának súlyosabb következményei, mint lennének diverzifikáltabb gazdaságokban.
Venezuela külső adósságának pontos fizetése ellenére, az olyan ügynökségek, mint a Standards & Poor’s vagy a Moody’s az ország adósságát 2015 óta 2000 pont fölé értékelte, 5000 pontig terjedő csúcsokkal, sőt 6000 ponttal mostanában.
Az ilyen ügynökségek által adott értékelések okai nem átláthatók, de a tendencia az, hogy magasra értékelik azokat, akik a szabadpiaci politikának kedveznek és büntetik azokat, akik nem. A venezuelai adósságot így, a folyamatos fizetése ellenére úgy értékelték, mint nagy csődvalószínűségűt, rosszabbra olyan háborúban álló országokénál, mint Szíria.
Ez okból, a venezuelai kormánynak a 2013-2017 ötéves időszakban több mint 17 milliárd USD-t kellett kifizetnie, mintegy 3,3 milliárdot évente.
Összegezve, ha összeadjuk annak a külföldi valutának az évi átlagos értékét, amely a blokád következtében nem folyt be (19,2 milliárd USD), plusz, amit az országnak a külső adóssága után éves átlagban fizetnie kellett (3,3 milliárd USD), megállapíthatjuk, hogy a gazdaság és a társadalom évi 22,5 milliárd USD összegű nemzetközi fojtogatástól szenvedett, a szándékos pénzügyi elszigetelés stratégiája eredményeként.
A nyersolaj árának esésével, 2015 óta a pénzügyi nyomás intenzívebbé vált.
A CELAG-tanulmány által javasolt összes forgatókönyvek azt mutatják, hogy a gazdaság minden évben jobban teljesített volna, ha megszabadul attól az évi 22 milliárd USD-tól.
Másrészt, ennek az összegnek az elvesztése magyarázza a 60%-os gazdasági romlást. A blokád eredményeként, a 2013-2017 időszakban, az áruk és szolgáltatások előállításának a veszteségei 260 és 350 milliárd USD között voltak, ami egy venezuelaira vetítve 12,2 és 13,4 ezer USD között van. Ez alatt az ötéves időszak alatt az ország 1,1 – 1,6 GDP-t vesztett el.
Egy ország, amely annyira függ az importtól, mint Venezuela, nem tudja külföldi valuta nélkül aktivizálni a termelő apparátusát. A külföldi finanszírozás fojtogatása a gyárai és iparágai masszív bombázásával volt egyenlő. Ha Nicolás Maduro elnök kormányának olyan nemzetközi finanszírozása lett volna, amilyen Mauricio Macri rendelkezésére állt a hivatala első három évében, akkor a venezuelai GDP növekedése nagyobb lett volna, mint az argentínaié volt.
(Ford. Szende Gy.)


