Monthly Review Online, 2019. 02. 06.
A Trump-kormány felmondta a közepes hatósugarú nukleáris erőkre vonatkozó egyezményt (Intermediate-range Nuclear Forces - INF treaty), amelynek döntő szerepe volt az USA és Oroszország közti nukleáris fegyverkezési verseny feltartóztatásában. Az USA febr. 2.-án jelentette be a kilépését a szerződésből. A bejelentés után Oroszország is ezt tette. A szerződés rendelkezései hathónapos értesítési időszakot írnak elő, amely után az USA többé nem köteles azt betartani. A szerződés tiltja olyan rakéták és szárazföldi bázisú indító berendezések gyártását, kipróbálását vagy birtoklását, amelyeknek a hatótávolsága 500 és 5500 km között van.
A rendkívül rövid idő, amelyen belül ezek a rakéták meg tudják semmisíteni az ellenséges városokat, kevés időt adott az USA-nak, majd a SZU-nak megfelelően értékelni a másik egy érzékelt nukleáris támadásának a hitelességét, mielőtt válaszolna arra a saját fegyvereinek indításával. Egy ilyen helyzet visszatartása céljából írta alá 1987-ben a rakéták és földi indító berendezéseik két teljes osztályát tiltó eme egyezményt Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov. 1991-ig az egyezmény szerint 800 ilyen, az USA által telepített és 1800 SZU által telepített rakétát semmisítettek meg.
Múlt szombaton, röviddel az után, hogy Mike Pompeo külügyminiszter bejelentette az USA kilépését, a NATO az USA-hoz szegődött, hivatalos nyilatkozatban bejelentve, hogy “támogatja az USA megállapítását, miszerint Oroszország anyagilag megsértette az INF szerinti kötelezettségeit”. A nyilatkozat sürgette Oroszországot, hogy “ használja a fennmaradó hat hónapot visszatérésre a teljes és hiteles megfeleléséhez, az INF megőrzése céljából.”
Oroszország a maga részéről közölte a kilépését, miután a korábbi erőfeszítései megmenteni az egyezményt ebben a hónapban negatív választ keltettek az USA-tól. Egy jan. 15.-i, genfi találkozón, az orosz hatóságok meghívták az US tisztviselőket megvizsgálni az ő 9M729 rakétájukat, amely az utóbbiak állítása szerint sérti az egyezményt.
Oroszország fenntartotta, hogy a 9M729 rakéta a most leselejtezett 9M728 elődjének a korszerűsített változata, amelynek a hatótávolsága 490 km. A vezérlő rendszer pontosságot növelő tökéletesítése és a robbanófej kapacitást növelő javítása következtében megnőtt az új rakéta tömege és mérete, aminek eredményeként a hatótávolsága 480 km-re csökkent, ami 20 km-rel kevesebb az egyezmény megsértésének az alsó határánál.
Azonban, Oroszország javaslatát engedélyezni, hogy az USA megvizsgálja a rendszert, elutasították. Andrea Thompson, az USA fegyverzetellenőrzési és nemzetközi biztonsági miniszterhelyettese azt állította, hogy az USA nem lenne képes e vizsgálattal “megerősíteni a távolságot, amelyet a rakéta meg tud tenni”. Ez után kifejtette a körkörös érvet, hogy az egyetlen mód Oroszország számára “visszatérni a megfeleléshez, úgy, hogy ellenőrizni tudjuk”: “a nem megfelelő rendszer ellenőrizhető megsemmisítése”.
Hajtogatva, hogy a rakéta hatósugara nem ismerhető meg a vizsgálatával, az USA ugyanakkor deklarálta, hogy Oroszország már tesztelte a rakétát tiltott sebességeken. Nov. 30.-án a nemzeti felderítés igazgatója (Director of National Intelligence), Daniel Coats ezt mondta:
Míg az INF egyezmény a tiltott hatótávolságon belül minden szárazföldi településű rakétarendszert tilt, megengedi a rakéták tesztelését rögzített indító berendezésből, amennyiben nem szándékoznak azokat a szárazföldre telepíteni. Példa: rakéták telepítése hajóra vagy repülőgépre. Az egyezmény e rendelkezésének tudatában, Oroszország először repülésben tesztelte a 9M729-est – egy szárazföldi telepítésű rakétát – jóval 500 km feletti távolságokon egy rögzített indító-berendezésből. Oroszország ez után tesztelte ugyanezt a rakétát 500 km-nél kisebb távokon, mobil indítóból. Összerakva a kétféle vizsgálatokat, Oroszország képes volt kifejleszteni olyan rakétát, amely az INF egyezmény által tiltott közepes távokra repül, és szárazföldi-mobil platformról indul.
Míg az “összerakva a kétféle vizsgálatokat” fogalom helytálló volta önmagában is kérdéses, mikor az egyezmény kifejezett kivételeket tesz bizonyos fajta tesztekre, Oroszország azt állítja, hogy betartotta az egyezményt, 480 km-re korlátozva a rakéta legnagyobb hatótávolságát és felajánlva az USA-nak, hogy inkább maga vizsgálja meg, mint a megsemmisítését követelje.
Ténylegesen, mint a Kongresszusi Kutatási Szolgálat (Congressional Research Service - CRS) – amely egy “törvényhozó ágazati ügynökség a Kongresszusi Könyvtáron belül” – egy e havi, korábbi jelentése beismerte, “az Egyesült Államok nem vitatta nyilvánosan Oroszország állítását, hogy nem tesztelte a rakétát INF távolságra, de megjegyezte a Külügyminisztérium éves jelentésében, hogy Oroszország megkísérelte 'összezavarni a program természetét’”.
Az USA által kifejezett ezen panaszok írják le azt, amit ő “rendkívüli eseményeknek” lát, amelyek “veszélyeztetik a legmagasabb érdekeit”, ami az egyedüli alap az egyezményből való kilépéshez a 15. cikkely szerint.
Az USA hajthatatlansága
Eközben, Oroszország kifejezte, noha az egyezmény felmondásával nem fenyegetőzve, a maga aggodalmait az USA által telepített egyes fegyverrendszerekkel kapcsolatban, amelyek szerinte sértik az egyezményt. Az orosz hatóságok igényelték, hogy az USA mutassa be a Romániában és Lengyelországban telepített Mk-41 indító-berendezések megfelelő voltát.
Ezeknek az indítóknak a közölt rendeltetése az SM-3 rakétaelfogók befogadása, amelyeket az egyezmény nem tilt. “Azonban”, írta a Brookings Institute-nak Steven Pifer, az USA volt ukrajnai követe, “az Mk-41 indító szabványos az US Haditengerészet hadihajóin. A hadihajókon az Mk-41 az SM-3 elfogókon kívül még többféle fegyvert hordoz, köztük a BGM-109C Tomahawk szárazföldet támadó cirkáló rakétát. A Tomahawk hatótávolsága mintegy 1500 km. Amellett, hogy inkább a tengerről, mint a szárazföldről indítják, oszt sok hasonlóságot a BGM-109G földi indítású cirkáló rakétákkal, amelyeket az INF egyezmény szerint felszámoltak.”
Az orosz érvvel kapcsolatban, hogy az Mk-41 tehát nem felel meg az egyezménynek, azt írta a National Interest-nek, hogy “az US tisztviselőknek világosan közölniük kellett volna a partnereikkel, hogy ha ők [az oroszok] komolyan foglalkoznak a 9M729-vel kapcsolatos US gondokkal, akkor az US oldal is foglalkozni fog az Mk-41-re vonatkozó orosz gonddal.”
Az US azonban csak hangoztatta, hogy “az Mk-41 rendszer Romániába és Lengyelországba telepítendő változata nem lesz azonos a hadihajós változattal, amelyet Tomahawk cirkáló rakéták indítására használnak, még ha használnak is majd egyes, a tengeri bázisú rendszerével azonos szerkezeti elemeket.” Oroszországtól eltérően, az USA elutasította, hogy bemutatót adjon vagy engedélyezze az indító vizsgálatát az állításának bizonyítása céljából.
A drónok és a célrakéták is sértik az egyezményt: Oroszország
2000 óta Oroszország is panaszkodik egy Hera néven ismert, a rakétaelfogóinak tesztelésekor az USA által célként használt rakétával kapcsolatban. A Hera hatósugara 1000 km és a Minuteman II hosszútávú rakéták motorját – amelynek elemeit az INF egyezmény szerint leselejtezték – használja, módosításokkal. Oroszország szerint a Hera hatósugarát és a Minuteman II vezérlő elemeinek használatát az egyezmény tiltja. Továbbá, Oroszország arra is rámutatott, hogy a saját SS-23-as, hasonló hatósugarú rakétáját az USA követelésére kiselejtezték.
Az USA azonban továbbra is használja a Hera-t azon az alapon, hogy mivel a rakétára sosem szereltek robbanófejet, az nem tekinthető “repülésben kipróbáltnak vagy fegyver szállítására alkalmazottnak” tiltott távolságokon. A Minuteman II vezérlő rendszere elemeinek használatát illetően az USA úgy érvel, hogy az egyezmény megengedi azok eltávolítását a Minuteman II felszámolása előtt, és az eltávolított részek újra felhasználását más rendszerekben, amelyekre az egyezmény nem vonatkozik.
Az orosz álláspont szerint az USA által használt, népszerűen drónokként ismert, ember nélküli légi járműveket is tiltja az egyezmény, mivel 500 és 5500 km közötti hatótávolságú rakétákat indíthatnak. A CRS jelentése a következő képpen magyarázza az amerikai racionálét a használatukra az egyezmény ellenére:
“Az egyezmény úgy határozza meg a cirkáló rakétát, mint ‘személyzet nélküli, saját meghajtású járművet, amely a repülése legnagyobb részén aerodinamikus felhajtó erőt használ a repülés fenntartására.’” További specifikációja szerint az egyezmény által tiltott, földi indítású cirkáló rakéta “egy szárazföldről indított olyan cirkáló rakéta, amely fegyvert szállító jármű.” Míg igaz, hogy a drónok aerodinamikus felhajtó erőt használnak a repülés fenntartására, nem szükségképpen felelnek meg az egyezmény személyzet nélküli és saját meghajtású definíciójának. Bár a drónok fedélzetén nincsenek pilóták, távirányításúak, földi berendezéseknél tartózkodó pilótákkal. Ezen felül, noha a drónok szállíthatnak fegyvereket célokhoz, azok fegyvereket hordozó platformok, de önmaguk nem fegyverek.
Ez, érvel az USA, a drónt hasonlóbbá teszi repülőgéphez, mint rakétaindítóhoz, ezért nem vonatkozik rá az egyezmény.
Ketyeg az ítéletnap órája
Jan. 24.-én, egy héttel az amerikai kilépés formális bejelentése előtt, a nukleáris tudósok közlönye (Bulletin of Nuclear Scientists), a 2019 Ítéletnapi Óra Nyilatkozatban (2019 Doomsday Clock Statement) figyelmeztetett, hogy az iráni nukleáris egyezményt elhagyva és most az INF egyezményből való kilépéssel fenyegetve, az USA “súlyos lépéseket tesz a globális fegyverellenőrzés teljes leépítése felé.”
Az órát erre az évre még éjfél előtt két percnél tartották, mint 2018-ban. A világ utoljára 1953-ban volt ilyen közel a nukleáris apokalipszishez, amikor a SZU és az USA H-bombákat tesztelt. Most, az egyezmény felmondásának megerősítésével, - hacsak a két fél hat hónapon belül nem dönt a megmentése mellett – a percmutató az éjfélhez közelebb ketyeg, mint valaha is.
Az USA már bejelentette a szándékát egy új, kisteljesítményű nukleáris fegyver hadrendbe állítására Oroszország ellen. Egy nappal az USA egyezményből való kilépésének a bejelentése előtt, a Popular Mechanics jelentette: “A Nemzeti Nukleáris Biztonsági Igazgatóság (National Nuclear Security Administration) szerint, Texasban, a Pantex Üzemben kivitelezés alatt áll az első W-76-2. Az első robbanófejnek 2019 végén el kell jutnia az US Haditengerészethez.”
Az USA az ellen fejleszti ezt a fegyvert, amit változásnak vél Oroszország nukleáris politikájában taktikai nukleáris fegyverek kis konfliktusokban való felhasználása megengedhetőségének növelésére. Ezt az értékelést Oroszország és amerikai bírálók is cáfolják.
Ennek az új, kisteljesítményű nukleáris bombának – amelynek az ereje a Hirosimára ledobotténak hozzávetőleg egyharmada – a fegyverzetbe állítása újbóli csúszást jelezhet a régi és veszélyes gondolat növekvő elfogadása felé, hogy egy “korlátozott nukleáris háború” visszafogott módon megvívható és megnyerhető.
(Ford. Szende Gy.)
