Monthly Review Online, 2019. 01. 30.

Több mint két év óta mondják nekünk, hogy Putyin Oroszországa beavatkozott a 2016-os USA elnökválasztásba. Most azt találjuk, hogy az US kormány döntött: egyoldalúan érvénytelenítheti a legutóbbi elnökválasztást Venezuelában és elismerhet egy általa választott személyt elnöknek. Ez csak a legutolsó USA-támogatta puccskísérlet egy haladó latinamerikai kormány ellen, folytatva a sort: Venezuela (2002), Haiti (2004, és minden további ottani választás), Bolívia (2008), Honduras (2009), Ecuador (2010, 2015), Paraguay (2012), és Nicaragua (2018).

Jan. 23.-án Trump ezt a nyilatkozatot tette: „Ma hivatalosan elismerem Juan Guaidot, a Venezuelai Nemzetgyűlés elnökét Venezuela ideiglenes elnökéül. Szerepében, mint a venezuelai nép által megfelelően megválasztott kormány egyedüli törvényes ága, a Nemzetgyűlés, az ország alkotmányához fordulva, Nicolas Madurot törvénytelennek nyilvánította, az elnök hivatala tehát megüresedett. Venezuela népe bátran Maduro és rezsimje ellen szólt, szabadságot és a törvény uralmát követelte.

Továbbra is fel fogom használni az Egyesült Államok gazdasági és diplomáciai erejének teljes súlyát a venezuelai demokrácia helyreállítása érdekében….Továbbra is közvetlenül felelősnek tartjuk a törvénytelen Maduro-rezsimet a venezuelai nép biztonságának minden veszélyeztetéséért.”

Válaszul Mike Pence alelnök jan. 22.-i provokációjára, másnap Maduro elnök így nyilatkozott: “Az USA kormánya fasiszta coup d’état végrehajtására adott parancsot…Soha korábban magas szintű hivatalos személy nem mondta, hogy az ellenzéknek meg kell döntenie a kormányt…az USA-Venezuela kapcsolatok 200 évének történetében nem volt hasonló.”

Theodore Roosevelt 1903-ban megteremtette a panamai népet Columbiából; ténylegesen eddig mehetünk vissza, hogy hasonlót találjunk.

Az USA a húsz évvel ezelőtti kezdettől fogva törekedett a Chavezi Bolivar mozgalom megsemmisítésére. Obama, egy, a valóságtól még Trumpénál is távolabbi nyilatkozatában Venezuelát az Egyesült Államok „nemzetbiztonságát fenyegető rendkívüli veszélynek” nyilvánította. Azóta az USA egyre több szankciót vezetett be, blokkolta még az élelmiszerek és a gyógyszerek eladását is Venezuelának. Ezek a szankciók elvágták Venezuelát a külföldi adóssága refinanszírozásától, és erősen zavarják a nemzetközi kereskedelmét. Az Amerikai Államok Szervezete (Organization of American States - OAS) és az ENSZ alapokmánya szerint ezek a brutális gazdasági szankciók embertelenek és törvénytelenek.

Nicolas Madurot 2018. május 20.-án, a szavazatok 67%-ával újra Venezuela elnökévé választották. A választás előtt, 2017 késő tavaszán és nyarán, a kormányellenes tiltakozók erőszakos utcai kampányt folytattak, és az ellenzék azonnali elnökválasztásra hívott fel, hogy véget vessenek a chavezi forradalomnak.

Ez a puccskísérlet kudarcba fulladt az alkotmányozó nemzetgyűlés júliusi választásával. 2017 őszén aztán a chavezista kormány és az ellenzék találkozni kezdett közvetítő tárgyalásokon a Dominikai Köztársaságban, amelyeket a korábbi spanyol miniszterelnök, Luis Zapatero segített elő. Végül korai elnökválasztásban egyeztek meg, de közben az ellenzék döntő vereséget szenvedett kormányzósági és helyhatósági választásokon.

A kormány és az ellenzék megállapodást készült aláírni, de az USA beavatkozott és nyomást gyakorolt az ellenzékre, hogy hagyjon fel a tárgyalásokkal.

Az USA által támogatott keményvonalasok az ellenzékben a 2018. májusi elnökválasztás bojkottjára hívtak fel, megkísérelve hitelteleníteni a választási folyamatot, de ez is kudarcot vallott.

Miután Maduro eltávolításával ismételten sikertelen maradt, az USA az újbóli beiktatásának blokkolására törekedett. 2017 tavaszán arra kezdte utasítani Almagrot, az OAS főtitkárát, hogy nyilvánítsa Venezuelát külföldi beavatkozást követelő „humanitárius válsággá”. Ez ismételten kudarcot vallott, mert Almagro sosem tudott összehozni egy OAS többséget. Az USA ekkor felállította a Lima Csoportot 13 jobboldalibb latinamerikai kormányból, hogy összehangolja a chavezista Venezuela elpusztítását.

2018. aug. 4.-én az USA-támogatta ellenzék gyilkossághoz folyamodott, de a Maduro és a hadsereg vezérkara elleni drónos támadó kísérlete kudarcot vallott.

2019. jan. 4.-én az USA-szövetséges Lima Csoport, Mexikó figyelemre méltó ellenvéleményével, úgy nyilatkozott, hogy a jan. 10.-i beiktatásakor nem fogja elismerni elnöknek Madurot.

Január 22.-én a Venezuelai Nemzetgyűlés nyilatkozatot fogadott el, a hatalommal való “visszaéléssel” vádolva Madurot és érvénytelenné nyilvánította minden döntését. Maduro azt válaszolta, hogy a Nemzetgyűlést felelősségre fogja vonni az ország alkotmányának csúffá tevéséért. A Nemzetgyűlést a Legfelső Bíróság 2016-ban elítélte, miután az szembeszállva a Nemzeti Választási Tanáccsal olyan törvényhozókat fogadott be, akiknek a megválasztását érvénytelenítették szavazatvásárlási állítások alapján. A bíróság elítélő határozatának feloldásáig a Nemzetgyűlés összes döntése alkotmányellenes, semmis és érvénytelen.

Trump jan. 23.-i nyilatkozatával az USA elismerte Juan Guaidot, a Nemzetgyűlés elnökét Venezuela államfőjének, percekkel az után, hogy Guaido Venezuela elnökévé nevezte ki önmagát. Kanada, Franciaország, Britannia, Chile, Columbia, Brazília, Argentína, Paraguay, Guatemala, Costa Rica, Peru és Ecuador követték.

Ez a beavatkozás Venezuela belügyeibe nyilvánvaló megsértése Venezuela szuverenitásának és az olyan nemzetközi törvényeknek, mint az ENSZ és az OAS alapokmánya.

Oroszország, Bolívia, Törökország, Irán, Kína, El Salvador, Kuba, Mexikó, Uruguay, és Nicaragua nyilatkoztak, támogatva Nicolas Madurot mint Venezuela törvényes elnökét.

A venezuelai hadsereg kijelentette, hogy védelmezni fogja az alkotmányt, a nemzeti szuverenitást és Maduro választott elnököt. Mivel nem rendelkezik a venezuelai hadsereg támogatásával, a puccs csak egy külföldi hatalom katonai segítségével sikerülhet. A nyilvánvaló jelöltek: az USA, Brazília és Columbia.

Január 23.-i beszédében Maduro 72 órát adott az USA Követségének a távozásra és megszakította a kapcsolatokat az USA-val a legutóbbi puccskísérlete miatt. Az USA báb „elnöke”, Guaido Madurot törvénytelennek nyilvánította és deklarálta, hogy az USA Követsége maradhat.

Pompeo külügyminiszter kijelentette, hogy Maduronak nincs “törvényes hatásköre megszakítani a diplomáciai kapcsolatokat az USA-val vagy a diplomatáinkat persona non grata-nak nyilvánítani” és fogadkozott “megvédeni” őket. Marco Rubio szenátor felhívta az USA-t a venezuelai diplomáciai személyzet kiutasítására és Guaido által kinevezett új diplomáciai együttes fogadására.

A The Guardian idézte Eric Farnsworth-t, egy korábbi US diplomatát és az Amerikák Tanácsának (Council of the Americas) az alelnökét, aki szerint “[Maduro] mesterlövészeket vethet be a tömeg ellen és megpróbálhat mindenkit haza ijeszteni”. A tüntetőket mesterlövészekkel gyilkoló trükk szabványos módszer lett, amelyet az USA használ puccsok szítására. Láttuk ezt magában Venezuelában 2002-ben, Iránban 2008-ban, Szíriában 2011-ben és Ukrajnában 2014-ben. A korporatív média aztán kampányba kezd a „világ” tétlenségéről, míg Maduro állítólag mészárolja a saját népét, és a „világ” (értve az USA-t) „kénytelen” lesz beavatkozni.

Jan. 24.-én az USA egy nyilatkozatot vitt az OAS elé, elismerni Guaidot mint Venezuela elnökét, de ezt megint elutasították 18 szavazattal 16 ellen.

Maduro kormánya eddig nem tartóztatta le Guaidot, aki a columbiai követségen rejtőzik. A chavezista kormányok időnként határozatlanságot mutattak fontos kérdésekben, vissza egészen Chavezig, aki nem csukatta le a sikertelen USA-puccs vezetőit 2002-ben. De az oligarchia ellenzéke hasonló módon, állandóan tönkretette a saját terveit és diszkreditálta magát még a támogatói előtt is.

Venezuelában az emberek mozgósítása az utcára kulcsfontosságú meghatározója a puccskísérlet kimenetelének. Az országot ugyan súlyos gazdasági válság sújtja, amelyet az olajár nagy esése, a gazdaságban még uralkodó magáncégek készlet-felhalmozása, az USA és az EU szankciói, a korrupció és a Maduro-kormány nem hatékony válaszai okoznak, a chavezisták sokkal több embert tudnak az utcákra mozgósítani, mint az oligarchia ellenzéke. Az ellenzék maga súlyos megosztottságtól szenved egyrészt a rendszeren belüli munkát preferáló mérsékeltek, másrészt az USA által támogatott radikálisok között, akik a rendszer elpusztítására törekszenek.

Nem szabad alábecsülni a venezuelai tömegek antiimperialista érzéseinek az erejét sem. Ezen felül, a hadsereg legalább 235 ezer főnyi, és mintegy 1,6 millió egyszerű dolgozó van a milíciákban.

Washington már felvetette a venezuelai olaj embargójának a gondolatát (az USA importjának egyharmada), sőt a venezuelai tulajdonú CITGO társaság megkaparintásáét is.

Eközben a demokraták és az anti-Trump Ellenállás, akik Trumpot (a Venezuelával szövetséges) Oroszország bábjának nevezik, nagyrészt némák Venezuela új „választott” elnökével, a Trump által kiválasztott amerikai bábbal kapcsolatban.

Tulsa Gabbard képviselő az USA beavatkozását ellenző, világos nyilatkozatot tett: Az Egyesült Államoknak kívül kell maradniuk a venezuelai ügyön. A venezuelai nép maga határozza meg a jövőjét. Mi nem akarjuk, hogy más országok válasszák ki a mi vezetőinket – így fel kell hagynunk a próbálkozással megválasztani az övéiket.

Ilham Omar képviselő ezt írta: Az USA által támogatott államcsíny Venezuelában nem megoldás az előttük álló súlyos kérdésekre. Trump erőfeszítései egy szélső jobboldali ellenzék beültetésére csak erőszakhoz fognak vezetni és tovább destabilizálják a régiót. Támogatnunk kell Mexikó, Uruguay és a Vatikán erőfeszítéseit a békés párbeszéd elősegítésére.

Ro Khanna és Alexandria Ocasio-Cortez is felvetettek ellenvéleményeket. Bernie Sanders kétértelműbb nyilatkozatot tett, mintha mindenkinek tetszeni próbálna.

Nicolas Madurot 2013-ban választották először elnökké, és az azóta történtek azt mutatják, hogy az USA sikertelenül próbálta ismételten eltávolítani őt és kiirtani a bolivári forradalmat. Azt is mutatják, hogy az USA és az EU egyre durvább szankciókat léptettek életbe Venezuela ellen, fokozva a venezuelai nép szenvedéseit a “demokrácia” és a “szabadság” nevében. További puccskísérletekre és szankciókra készülnek.

A békemozgalomnak az USA-ban aktívabban kell védelmeznie Venezuelát az USA agressziója ellen.

Stansfield Smith háborúellenes aktivista, aki főként az USA latinamerikai beavatkozása ellen harcol. Tagja volt a Kubai Ötök Kiszabadítása (Free the Cuban Five) chicagoi bizottságának, amelyből a Chicago ALBA Solidarity lett. Elérhető: stansfieldsmith100 @ gmail.com.

(Ford. Szende Gy.)