ATHÉN: Múlt hétfőn bibliai katasztrófa következett be az attikai régióban. Az első jeleket hétfőn késő délelőtt láttam, amikor az athéni repülőtéren búcsúztam lányomtól, aki Ausztráliába repült. Az égő fák erőteljes füstje miatt pillantottam fel az égre, ahol egy fehéres-sárgás nap hívta fel magára a figyelmet, amelyet elhomályosuló, napfogyatkozás-szerű nappali sötétség vett körül, amelyet csak vastag, égretörő füst okozhat. Kora reggeltől áradni kezdtek a hírek. Sok barátunk és néhány ismerősünk háza ment tönkre Attika északkeleti részén. Erdőtüzek ámokfutása terjedt nyugat felé a sűrűn beépített tengerparton, elvágva Mati települést és Rafina városát Athéntől, arra kényszerítve a lakosokat, hogy a tenger felé meneküljenek. Az első, amit megtudtam a veszteségről, aktivistáink helyzete volt, akik a politikai mozgalmunkhoz, a DiEM25-höz tartoznak. Matiban levő házuk a lángok martaléka lett, másokéval együtt, akik az utcájukban laktak, de ők legalább éppen hogy meg tudták menteni az életüket. A közvetlen szomszédaik elpusztultak, holttestüket másnap reggel találták meg, összekapaszkodva, középütt a hároméves kislányukkal egy szívszaggató látványként.
És a baljós hírek folytatódtak: egy barátunk és a férje, akiknek a háza romokban van, eltűntek. Egy unokatestvérünknek, akinek a háza egy tengerparti sziklán állt, több mint 50 méter magasból kellett a sziklás vízbe ugrania a háza alatt, miközben a háza égett – a halászoknak köszönhetően menekült meg. 26 másik ember azonban, akik ugyanennek a tengerpartnak a közelében éltek, a füst és a lángok áldozatai lettek, mielőtt ugorhattak volna. Miközben ezt írom, a hivatalos halálos áldozatok száma legalább 83. Több tucatnyian tűntek el.
Miért történt ez így ? Ezen a mi Fekete Hétfőnkön, az időjárás összeesküdött a görög társadalom és államunk krónikus csődjével, hogy egy gyilkos poklot hozzon létre. Egy különösen száraz tél miatt nagy mennyiségű erdő és cserje halmozódott fel, mint olyan üzemanyag, amely kész volt arra, hogy pusztítást hozzon egy olyan hétfőn, amikor Attikában 39oC-os volt a hőmérséklet, és 130 km/órás szél fújt.
A természeti erők mellett természetesen ott van az elképesztő emberi felelőtlenség. A görög társadalom háború utáni gazdasági modellje, amely egy anarchikus, tervezetlen ingatlanfejlesztésre támaszkodott bárhol és mindenütt (szurdokokban, fenyőerdőkben és így tovább), valósággal kihívta a természetet, hogy úgy büntessen bennünket, mint egy harmadik világbeli országot, halálos erdőtüzekkel nyáron és gyors áradásokkal télen. (Valóban, a legutóbbi télen 20 ember halt meg olyan házakban, amelyek régi folyóvölgyekben épültek.)
Társadalmunk közös kudarcát segíti és támogatja a görög állam felkészültségének állandó hiánya: például az, hogy megtisztítsák a réteket és erdőket a tél és tavasz folyamán felgyülemlett rőzsétől, vagy hogy menekülő utakat biztosítsanak a lakosságnak vészhelyzet esetére.
Aztán ott vannak az oligarchia szokásos bűnei: például a tengerpart elzárása parti villáik körül, azzal a céllal, hogy illegálisan privatizálják a tengerpartot. Sokan haltak meg vagy sérültek súlyosan, amikor megpróbáltak átmászni azokon a szögesdrótokon, amelyeket a gazdagok emeltek az útjukban, miközben a tenger felé igyekeztek. És végül, de nem utolsósorban, az emberiség kollektív bűne, azon életmód miatt, amelyben a gyors klímaváltozás fokozza azoknak a természeti jelenségeknek a hatását, amelyek büntetik emberi gyarlóságunkat.
Mint minden alkalommal, amikor Görögországban erdőtüzek pusztítanak, a kormány gyújtogatásról beszél. Miközben nem zárhatom ki a nyerészkedők rosszindulatú játékát sem, nem vagyok erről meggyőződve. A görög kormányok hagyományosan kényelmesnek találják, hogy a nyerészkedőket, gyújtogatókat, terroristákat, sőt, külföldi ügynököket hibáztassák. Miért ? Mert ha így tesznek, elkerülik, hogy el kelljen ismerniük felelősségüket a felkészületlenségért, hogy képtelenek törvényeket és biztonsági szabályokat bevezetni, hogy nem szervezik meg, vagy nem támogatják megfelelően a segélyszolgálatokat.
Milyen szerepet játszott a megszorítás és Görögország jelenlegi nagy depressziója a válasz alacsony hatékonyságában ? Kétségtelen, hogy a tűzoltóság, a polgári védelmi ügynökségek, a mentőszolgálat és a kórházak rettenetes munkaerőhiányban szenvednek a megszorítások miatt.
Míg a tüzeket még akkor sem állították volna meg, ha háromszor ennyi tűzoltó és tűzoltó repülőgép állt volna rendelkezésre, egy olyan országtól, amely egy évtizede a közszolgáltatások, közösségek és a morál állandó visszaesését tapasztalja, aligha várható el, hogy jól felkészüljön az éghajlatváltozás által okozott hatalmas csapásra.
Az újságírók azt kérdezik tőlem: segít-e az EU ? A valóság az, hogy Európa az ilyen ügyekben irrelevánsnak bizonyul. Az igazat megvallva, voltak pusztító tüzeink, mielőtt Görögország belépett volna az EU-ba, mielőtt a drachmát euróra cseréltük volna, és utána is. Európa nem játszott szerepet abban, hogy segítsen nekünk a tüzek elleni küzdelemben, ez a feladat nem tartozik a hatáskörébe. De mivel Brüsszel, nem tehető felelőssé önmagában a tüzekért, vagy azért, mert a görög társadalom visszaél a természeti környezetünkkel, kétségtelen, hogy ez kimerítette a görög állam legtöbb forrását és lehetőségét.
Nem lehet, hogy ez az a pillanat (kérdezik ugyanazok az újságírók) Athén számára, hogy fellázadjon és követelje a megszorítások és kiadáscsökkentések végét amelyek hátrányosan érintik Görögország túlélését ? Természetesen. Minden pillanat jó szembeszállni Brüsszellel, Berlinnel, Frankfurttal és így megszabaduljanak az ostoba megszorítások és antihumánus társadalompolitikák kényszerzubbonyából, amelyek felelősek Görögország állandó humanitárius válságáért.
Egy évtizede több embert vesztettünk az EU establishmentje által okozott tragédia miatt, mint bármely árvízben vagy erdőtűzben. Az öngyilkosságok száma azonnal élesen emelkedett a 2011-ben bevezetett megszorító intézkedések miatt, miközben több mint 1 millió ember emigrált a gazdasági depresszió miatt, amelyet az EU kényszerített Görögországra.
Miközben joggal feltételezem, hogy Brüsszel krokodilkönnyeket hullat megégett áldozatainkért, és hasonló hipokrita gesztusok várhatók a görög kormánytól is, nem hiszem, hogy bármilyen változás következne be a szervezett embertelenségben, amely Görögországot sújtja, csak azért, mert sok görög ember halt meg hétfőn.
Egészen addig, amíg a haladó erők meg nem szerveződnek Európa-szerte, és hajlandóak lesznek elfogadni a helyi felelősséget, miközben összefognak, hogy változást kényszerítsenek ki európai szinten, semmi nem fog változni, kivéve talán a görög Arany Hajnal és más populista politikai pártok erősödését Olaszországban, Németországban, Ausztriában és a lengyel-magyar illiberális kapcsolatban.
Görögország erdőtüzei ebben a vonatkozásban tragikusan emlékeztetnek bennünket közös európai felelősségünkre.
© Project Syndicate, 2018
A szerző Görögország korábbi pénzügyminisztere és a DiEM25, a Democracy in Europe Movement 2025 mozgalom társalapítója.
