Valóság és rémálom: az euroövezet ’reformjainak’ rövid értékelése
A hivatalos verzió a következő: Európa a gyógyulás útján van, a Brexit következményei ellenőrizhetők, Angela Merkel kancellár és Emmanuel Macron elnök új alapokat készítenek amelyekre támaszkodva Európa egy erősebb szövetséggé válik. Még a görög válság is, mondják ők, megoldódott, az Eurocsoport múlt heti döntése nyomán ! Sajnos egy alaposabb vizsgálat felfedi a mély árkokat a propaganda és a valóság között.
2010-ben a görög adósságválságot mint görög problémát – ami kétségkívül az volt – félrekezelték, hogy eltitkolják azt a tényt, hogy bankcsődünk az eurozóna tervezési hibáinak csúnya tünete volt, ezért okozott Görögország dominóhatást az egész földrészen. Az a tény, hogy a görög államcsőd tíz évvel kirobbanása után még mindig megoldatlan, tükrözi a mély nézetkülönbséget a francia-német tengelyen azzal kapcsolatban, hogyan kellene átalakítani az eurozónát. Közben három francia köztársasági elnök és egy német kancellárvolt képtelen megegyezésre jutni azokról az intézményi változásokról, amelyek fenntarthatóvá tennék az eurozónát.
Macron francia elnökké választása új reményt hozott. A javaslatai a következőket foglalták magukban: közös költségvetés az eurozónában egy biztonságos adósságrendezéssel és egy nagyjából szövetségi adórendszer. Közös munkanélküliségi és kölcsönös bankbetéti biztosítás, és egy közös alap, amely új alapokat ad a csődbement bankoknak, így egy valódi bankunió alapját teremti meg. Egy befektetési alap, amely mozgósítaná a kihasználatlan megtakarításokat Európában, anélkül, hogy tovább terhelné a tagállamokat költségvetési forrásokért. Ugyanakkor úgy tűnt, hogy a francia kormány alapjaiban elfogadja azokat a javaslatokat, amelyeket még görög pénzügyminiszterként tettem.
Berlin már egy éve dícséri Macront, mivel egyik javaslatát a másik után lövi le. Mióta Merkel és Macron a múlt héten Mesebergben tárgyalt, Macron programjából mindössze annyi maradt, hogy megpróbálja saját megaláztatását jó fényben feltüntetni. Ami a görög adósság kérdésének „megoldását” illeti, amelyet a médiában széles körben dicsérnek, a kegyetlen valóság lehetővé teszi az egyet nem értést: a görög kormánynak kényelmes visszafizetést ajánlottak fel 2033-ig, cserében egy végtelenségig folytatott megszorító politikáért és további éves törlesztést 2033-tól 2060-ig olyan összegben, amely elviszi az állami adóbevételek kb. 60 százalékát.
Mondhatjuk hogy legalább Németország hasznot húzott volna Merkel lassító taktikájából ? A legkevésbé sem. Miközben óriási többletek halmozódnak a német bankokban annak a hatalmas kereskedelemi többletnek és tőkemenekítésnek köszönhetően az olyan országokból, mint Olaszország, ez a likviditási árhullám a kamatszinteket nullán tartja, ezzel tönkre téve a legendás sváb háziasszony öregségi nyugdíját és ezzel azt okozza, hogy hátat fordít Merkelnek és az AfD vagy Horst Seehofer mellé áll.
Ebben az időszakban, amikor Merkel eltagadja a valóságot, Európa a legrosszabb rémálmaival szembesül: egy külső fenyegetéssel egy amerikai elnök részéről, aki eltökélte, hogy megosztja Európát, hogy uralkodhasson rajtunk. És egy belső fenyegetéssel a nacionalista internacionálé képében, amelyet Olaszország miniszterelnök-helyettese, Matteo Salvini vezet: egy 1930-as típusú politikus, aki szándékosan veti el az idegengyűlölet magjait, hogy az olaszok többségének legrosszabb ösztöneit hívja elő. Salvini előnyt kovácsol abból a tényből, hogy az olaszok átlagjövedelme két évtized óta folyamatosan esik, az eurozóna konstrukciós hibái következtében és rámutat az EU kudarcára abban, hogy az nem osztja szét az Európába bevándorlók által okozott terheket.
Egy rendszer szétesésének jele, ha a vezetői úgy ünneplik kétséges sikereiket, hogy közben az alapok omladoznak. Az EU szétesőben van, miközben a megrontott vezetők gratulálnak egymásnak jó munkájukért. Ezért a Democracy in Europe Movement mozgalom, a DiEM25, minden haladó európait egységre hív, tekintet nélkül nemzetiségükre vagy pártállásukra, hogy együtt lépjenek fel a nacionalista internacionáléval és az establishmenttel szemben egyaránt.
Janisz Varufakisz közgazdász, politikus és a DiEM25 társalapítója.
A cikk eredetileg németül jelent meg, magyar fordítása Holger Hutt angol fordítása alapján készült.
