A szükséges parazita

Ahogy felnősz, és egyre többet látsz a gazdaság előnyös és hátrányos oldalaiból, észre fogsz venni egy észbontó hipokrízist: a jó időszakokban a bankárok és vállalkozók – általánosan szólva a gazdag emberek – szemben állnak a kormánnyal. Bírálják, mint a ‘fejlődés fékjét’, egy ‘parazitát’ amely a magánszektorból táplálkozik az adóztatáson keresztül, vagy mint a ‘szabadság és vállalkozás ellenségét’. Az okosabbak közülük már odáig mennek, hogy tagadják, hogy a kormánynak bármilyen erkölcsi joga, vagy kötelessége lenne szolgálni a társadalmat, azt kiabálják, hogy ‘nincs olyan, hogy társadalom – csak egyének és családok vannak’ –, vagy azt, hogy ‘a társadalom nem eléggé jól meghatározott ahhoz, hogy az állam képes legyen szolgálni’. És mégis, amikor beüt a krach az ő működésük következtében, azok, akik a legvadabb beszédeket tartották, vehemensen ellenezve a gazdaságba történő lényegi kormányzati beavatkozást, hirtelen az állam segítségét kérik. ‘Hol van a kormány, amikor szükségünk van rá ?’ ugatják.

Ez az ellentmondás nem új. Tükrözi azt a problematikus kapcsolatot, amely a nagy hatalmú emberek és az állam között fennáll. Miközben félnek az államtól, hogy az állam beavatkozik hogy megfékezze gazdagodásukat, szomorú módon mégis szükségük van rá. Az az egyenlőtlenség, amelyet a piaci társadalom hoz létre – a gazdagság gigantikus koncentrálódása az egyik oldalon, széleskörű megfosztottsággal és szegénységgel a másikon – idegessé teszi őket. Mi más, mint egy hatalmas állam védheti meg őket, amikor hatalmasra nő a harag gyümölcse és a kétségbeesett tömegek fenyegetően gyülekeznek elkerített villáik körül ? De akkor is, ha az államnak elegendő hatalma van távol tartani a csőcseléket, ahhoz is van elég hatalma, hogy elkobozza a tulajdonukat és odadobja őket a tömegnek az utcákon, ha a kormányzás ezeknek a tolongó tömegeknek a kezébe kerül. 

Egyik fő érvük, amelyet az állammal szemben felhoznak, hogy a vagyont egyénileg, hősies egyéniségek termelték. Az adózást ezért igazságtalan elkobzásnak tekintik, ami olyat vesz el tőlük, ami az övék. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Ahhoz, hogy ezt belássuk, menjünk vissza egy pillanatra a piaci társadalmak kezdetéhez – abba az időszakba, amikor a jobbágyokat elűzték ősi földjeikről.

Mit gondolsz, a földbirtokosoknak hogyan sikerült olyan hatékonyan megszabadulni a jobbágyoktól ? A válasz: az állam segítségével. A király és a kormány kezet nyújtott a földbirtokosoknak, katonákat küldött, akik levertek minden parasztfelkelést. És hogyan tartották fenn az új rendet, amely a piaci társadalmat alátámasztotta ? Hogy élt a többség a félelmetes, embertelen körülmények között Manchester, Birmingham és London nyomornegyedeiben ellenőrzés alatt, amikor néhány utcával odébb a kisebbség a luxus ölében élt ? Egyszerűen szólva, a magánvagyon állami erőszakkal megtámogatva jött létre és maradt fenn.

Az állami erőszak nem az egyedüli eszköz, amellyel a kormányok azóta is támogatják a hatalmasokat. Bármikor, amikor az állam arra használja fel jövedelmét, hogy utakat, alagutakat és hidakat építsen, amelyeken keresztül a javakat szállítják, amikor kórházakat és iskolákat épít, ahol a munkásokat gyógyítják és kiképzik, amikor támogatja a lecsúszottakat és munkanélkülieket, rendőrséget tart fenn a városokban vagy bármilyen módon megszervezi a társadalom békés és stabil működését  - bármikor, amikor ezeket a dolgokat teszi (és még sok mást), az állam biztosítja a feltételeket, melyek között az egyének, különösen a leggazdagabbak, képesek végigjárni a jóléthez vezető utat. Ebből a szempontból nézve az állam mindig ellátta a gazdagokat egy csodálatos biztonsági politikával. És a gazdagok azzal viszonozták a szívességet, hogy mindent megtettek, hogy elkerüljék azt, hogy fizetniük kelljen ezért.  

Valójában nem is az állam biztosítja a gazdagság létrehozásának feltételeit. Ha elgondolkodsz ezen, a vagyont mindig közösen hozták létre – a recikláláson és a tudás fokozatos akkumulálódásán keresztül. A munkásoknak munkáltatókra volt szükségük, akik alkalmazták őket, ezeknek meg munkásokra, akik megveszik a javakat. A vállalkozóknak bankárokra van szükségük, akik hitelezik őket, a bankároknak meg vállalkozókra, akik ezért kamatot fizetnek. A bankároknak szükségük van a kormányra, hogy megvédje őket, annak meg a bankárokra, hogy hajtsák a gazdaságot. A feltalálók mások ötleteit teszik magukévá és ellopják a tudósok gondolatait. A gazdaság mindenkire számít.   

Az államadósság: a szellem a gépben

Miközben állhatatosan követelik, hogy az állam továbbra is biztosítsa a felételeket a vagyonuk növekedéséhez, amikor a gazdagok megkapják az állami szolgáltatásokért a számlát az adóhivataltól, dühöngenek, morognak, siránkoznak és tiltakoznak. És mivel a gazdagoknak jelentős befolyásuk van az államra, ez egy érdekes jelenséghez vezetett: az általuk követelt adók mindig alacsonyabbak ahhoz képest, amennyit az állam közvetlenül vagy közvetve költ az ő javukra. Miközben a munkásiok számára fizetett bérek a történelem során ritkán voltak elegendők ahhoz, hogy magukat és gyermekeiket fenntartsák, így az adóik sem voltak elegendők ehhez. Honnan van akkor a plusz pénz ? A válasz: az államadósságból. És kik adják az államnak a kívánt pénzt ? Természetesen a bankárok ! És honnan teremtenek ehhez a bankárok pénzt ? Aligha szükséges mondanom neked, hogy a levegőből, pont úgy, ahogyan Miriam hiteléhez. Ebből kezdheted megérteni, hogy miért előnyös kétszeresen is az alacsony adószint a bankároknak.

Mégis, amikor nézzük a televíziót, hallgatva, hogy a politikusok betegre aggódják magukat az államadósság miatt, mindenféle ígéretet téve annak megfékezésére, megbolondulhatsz attól a gondolattól, hogy a kormányzat eladósodása – vagy, mint ismert, az államadósság – egy szörnyű dolog, valami olyan, mint a himlővírus, amelyet állandóan irtani kell. Ezt az érvet azok használják, akik szerint az állam egy akadály a magánbefektetések útjában, és hogy egy kormány, amely többet költ és nem tudja egyensúlyba hozni a költségvetést, a katasztrófába visz. Ne hidd el ezt az ostobaságot. Míg az igaz, hogy a túl magas államadósság komoly fejfájást okozhat, a túl alacsony is probléma. Még Szingapúr is, amelynek kormányát törvény kötelezi, hogy nem költhet többet, mint amennyit az adókból beszed, lényegesnek találja, hogy hitelt vegyen fel. Miért ? Mert egy piacgazdaság bankárainak olyan szükségük van az államadósságra, mint a halnak a vízre, hogy ússzanak benne. Államadósság nélkül a piaci társadalmak nem tudnak működni.

Amikor a kormány mondjuk 100 millió fontos hitelt vesz fel egy bankártól, mondjuk tíz éves lejáratra, a bankárnak egy papírt ad, egy IOU-t, amellyel törvényes garanciát vállal arra, hogy tíz év alatt visszafizeti a pénzt és évente egy plusz összeget fizet a banknak kamatként, mondjuk évente 5 millió fontot. Az IOU-t kötvénynek hívjuk, mivel a kormány most elkötelezte magát tíz évre, bárkinek a kezébe kerül is ez a papír. Mivel a gazdagok nem hajlandók kiköhögni az adókat, emiatt a kormány feleslegesen vesz fel hiteleket, az államkötvények és azok ‘eladása’ a bankoknak és gazdag embereknek azért történik, hogy kifizethessék az egészet, ami mozgásban tart mindent: utakat, kórházakat, iskolákat, rendőrséget és így tovább. Amikor ezeket a pénzeket különböző projektekre költik el – fizetéseket kifizetni, beszerzéseket eszközölni – a kormány közvetlenül pezsdíti fel a gazdaság egész reciklálási folyamatát, amiből mindenki profitál, beleértve a bankokat.

De ez messze nem az egyetlen ok, amiért az államkötvények hasznosak a bankárok számára. A bankár egyetlen dolgot utál, a készpénzt: a pénzt, ami a pincében vagy a táblázataiban van, és nincs kamatra kikölcsönözve. De amint az most remélhetőleg világossá válik, a bankok bizonytalanná és sérülékennyé válnak, még ha csak néhány betétes akarja is visszakapni egyszerre a pénzét. Ezen a ponton a bankároknak szükségük van arra, hogy hozzáférjenek valamihez, amit el tudnak adni abban a pillanatban, hogy ki tudják fizetni a pénzt követelő betéteseket. Az államkötvények tökéletesek erre a célra. Amennyiben mindenki bízik a kormányban, hogy az tartja a szavát, a kötvényei mindig keresettek lesznek. Valóban rendkívül kivételesek – nincs más adósság, amelyet ilyen könnyen lehetne reciklálni. Ez azt jelenti, hogy a bankárok szeretik az államkötvényeket: a kötvény nemcsak egy hitel, ami jól kamatozik és biztonságos (annyira, hogy azt mint fedezetet lehet használni más bankoknál hitelfelvételre), fel lehet használni árucikként is – ez egy olyan tárgy, mint egy festmény vagy egy régi autó amelyet azonnal el lehet adni, ha a bankárnak sürgősen készpénzre van szüksége. A kötvények, a bankárok szóhasználatában a ‘leginkább likvid eszközök’. Mint ilyenek, kenik a bankrendszert, hogy a fogaskerekeit és kerekeit forgásban tartsák.     

Tény, hogy rossz időszakokban, amikor a bankárok telefonálnak a kormánynak és kérik, hogy az állam központi bankja mentse meg őket, ez nemcsak új pénzt jelent, amint azt már láttuk, hanem további államkötvények kibocsátását és azok felhasználását arra a célra, hogy több hitelt vehessenek fel más bankároktól, gyakran külföldiektől, hogy azt továbbadják a helyi bankároknak.

Elkezdheted látni, hogy az államadósság miért valami sokkal több, mint a rendes adósság. Ez a piaci társadalmunk erőviszonyainak a megjelenése, a szükséges válasz arra, hogy a gazdagok megtagadják, hogy kifizessék a részüket. Ez egyúttal lengéscsillapító is, amely lehetővé teszi a balesetekre hajlamos bankároknak, hogy elkerüljék a súlyos baleseteket, amelyek ennek hiányában megjelennének. Ez olyan, mint egy rugalmas szalag, amely mindent együtt tart, képes megnyúlni a nehéz időkben, hogy megelőzze a rendszer összeomlását. 

Mióta az első ember felnézett az éjszakai égboltra és azon töprengett, miért érezte megrendültnek magát annak hatalmasságától, biztosan érezzük, hogy van bennünk mélyen valami, valami meghatározhatatlan, ami képessé tesz bennünket a csodálkozásra, a rettegésre és a reményre. Filozófusok és írók ezt a dolgot a gépben levő szellemnek nevezték, az érinthetetlen erőnek, amely azzá tesz bennünket, amik vagyunk. Engedd meg, hogy azt mondjam, hogy amikor hallod, hogy politikusok, közgazdászok és kommentátorok úgy beszélnek az államadósságról, mint valami átokról, emlékeztesd magad arra, hogy ez annál sokkal több. Ez a szellem a piaci társadalom gépezetében, amely működteti azt, hol jól, hol rosszul. És amikor a befolyásos emberek vagy szóvivőik démonizálják az államot, kárhoztatva a kormányt és az államadósságot, emlékezz rá, hogy nekik ugyanúgy szükségük van az államra, mint a vesére vagy a májra…

De van még valami más is…*

A bankok fekete mágiája destabilizálja a piaci társadalmakat. Nagymértékben fokozza a vagyonok termelését a jó időszakokban és azok tönkremenetelét a rossz időszakokban, állandóan felborítja a hatalom és pénz elosztását. De legyünk igazságosak, a bankárok éppen ezért vannak: hatalmas erősítők. A piaci társadalmak alapvető instabilitásának okai másutt vannak, mélyen eltemetve két különös áru: az emberi munkaerő és a pénz furcsa természetében.

*Ez az utolsó bekezdés a blogon nem szerepel, de a fejezet ezzel végződik, ezért láttuk célszerűnek ide illeszteni.

(fordítás és bevezetés: Hrabák András)

 Forrás: https://www.yanisvaroufakis.eu/2018/07/19/a-letter-to-my-daughter-about-the-black-magic-of-banking/

From Talking to My Daughter About the Economy, by Yanis Varoufakis, courtesy Farrar, Straus and Giroux. Copyright 2018 by Yanis Varoufakis.