Socialist Worker, 2018. július 1.

Alexandria Ocasio-Cortez progresszív kihívó a támogatóival ünnepel egy győzelmi partin, Bronxban, miután megbuktatta Joseph Crowly demokrata képviselőt. 2018. jún. 26. New York City. SCOTT HEINS / GETTY IMAGES

Senki sem jósolta meg a 28 éves latinamerikai szocialista elképesztő győzelmét New York City-ben egy kongresszusi előválasztáson, kedden. De visszatekintve, ez a politikai bomba az idők jele – különösen a rendszerint kielégítetlenül maradó, mély kívánságé egy alternatíva iránt az alázatos és megalkuvó demokratapárti vezetéssel szemben.

Alexandria Ocasio-Cortez előválasztást nyert Joe Crowley ellen, aki tíz választási időszak óta a Képviselőház tagja. A Házban, 2016-ban az újraválasztásért induló képviselők 97 százaléka győzött. Amikor Crowley-nak utoljára egyáltalán volt előválasztási ellenfele, Ocasio-Cortez 13-éves volt.

Ezen felül, Crowley a negyedik legnagyobb hatalmú demokrata a Házban, és a Ház egyik lehetséges jövendő elnökének tartották. Nagyon sok pénze volt. A Politico szerint április eleje és június 6. között az előválasztási kampányában 1,1 millió USD-t költött. Ugyanez idő alatt Ocasio-Cortez kampánya 128 ezer USD-ba került.

A Demokrata Párt egyik országos felső vezetőjét döntő mértékben verte meg a DSA (Democratic Socialists of America – Amerika Demokrata Szocialistái) tagsági igazolvánnyal rendelkező tagja.

Ocasio-Cortez olyan, Bernie Sanders által inspirált témákat hangoztatott, mint a Medicare for All (betegbiztosítás mindenkinek). Ezt egyes liberális demokraták, még elnöki jelölést remélők is átvették ugyan, de ő tovább ment. Felhívott például az ICE (Immigration and Customs Enforcement – a Nemzetbiztonsági Minisztérium Bevándorlási és Vám Végrehajtó Szerve) megszüntetésére, éles ellentétben Sanders ez ügyben erőtlen álláspontjával.

A New York Times megdöbbentnek tűnt a választás utáni elemzésében attól, hogy “napokkal a választások előtt, Ms. Ocasio-Cortez New York-ból Texasba utazott, hogy tiltakozzon a gyermekek elválasztása ellen a szüleiktől, akik illegálisan lépték át a határt.”

És Ocasio-Cortez még csak nem is szűken, hanem 15 százalékpontos különbséggel győzött.

Még leleplezőbb az a tény, hogy Crowley – a hatalmas “Queens megyei demokratapárti főnök”, amint a média folyamatosan emlegette – kevesebb mint 12 ezer szavazatot szerzett egy 2010-ben 712 ezer lakosú kongresszusi kerületben. Ez a politikai status quo ürességének egy jele, amely szintén előidézője volt Ocasio-Cortez támogatásának.

* * *

…De Ocasio-Cortez győzelme joggal ragadta meg a figyelmet a történelmi jelentősége miatt. Egy körzetben, ahol a republikánusoknak nincs valódi esélye novemberben, ő majdnem biztosan küzd le némely akadályokat: a Házba választott legfiatalabb nő; az egyik első fiatal latinamerikai; nemzedékek óta az első, aki egy szocialista szervezet tagja.

Ezen túl, a sikere szembe megy a média konvencionális bölcsességével, ezzel a választási ciklussal kapcsolatban: hogy a Bernie Sanders 2016-os elnöki előválasztási kampánya által inspirált liberálisok és radikálisok energizálhatták a Demokrata Pártot, de ők nem nyernek meg választásokat.

Ebben van némi igazság. Kedd előtt Sanders Our Revolution (A mi forradalmunk) nevű szervezete 80 jelöltjének kevesebb mint a fele nyerte meg az előválasztásokat. A pártapparátus sikeres volt számos mocskoló kampányban a progresszív előválasztási kihívók ellen.

Ocasio-Cortez baloldali kampánya megszakította ezt. Egy kampányvideóban, amely gyorsan terjedt az interneten, több mint félmillió nézővel, ezt mondta: “Ideje elismerni, hogy nem minden demokrata egyforma. Egy demokrata, aki elveszi a céges pénzt, hasznot húz az ingatlanárverésekből, nem él itt, nem küldi a gyermekét a mi iskoláinkba, nem issza a mi vizünket és nem szívja a mi levegőnket, nem tud minket képviselni.”

A győzelme újra megerősíti a 2016-os választás tanulságát: Az emberek milliói, akik lojálisan demokratára szavaznak, alternatívát akarnak a hagyományos jelöltekkel szemben, akikre vonakodva szavaznak minden két vagy négy évben.

…Lehet, hogy a demokrata főnököknek tudomásul kell venniük az egyik kedvencük vereségét egy kezdő szocialistától, de nem fogják megkönnyíteni Ocasio-Corteznek, hogy a helyét a Kongresszusban és a pártban egy olyan baloldali üzenet küldésére használja, amely szembe megy az ő álláspontjukkal.

…Ocasio-Cortez győzelmének lelkesítenie kell mindenkit a baloldalon, mindazokat, akik nem “vevők” a pártvonalra, amely szerint egy radikális üzenet inkább elidegeníti az embereket, mintsem egyesíti és galvanizálja őket. Ocasio-Cortez bebizonyította, hogy a baloldali politika az erő, nem a gyengeség forrása.

És megmutatta, hogy a baloldali politikát nem szabad a szavazatok gyűjtésére korlátozni, hanem ki kell terjeszteni a tiltakozásra és aktivitásra a szavazófülkéken kívül – ténylegesen olyan messzire tőlük, mint amilyen messze vannak a fogvatartó létesítmények az USA-Mexikó határ mentén Texasban a 14. kongresszusi körzet helyiségeitől a Bronxban és Queensben.

* * *

De bármilyen jelentős is ez a győzelem, előnyben még nem azok vannak, akik, mint Ocasio-Cortez, remélik átalakítani a Demokrata Pártot, mert a párt-establishment elszántan az átalakítás ellen van.

A 2016-os választások után a Democratic National Committee (DNC – Demokrata Országos Bizottság) egy “Unity Reform Commission”-t (Reform Egységbizottságot) alakított, hogy begyógyítsa az eltéréseket Hillary Clinton és Sanders támogatói között. De az “egység” DNC-s definíciója valami George Orwell-szerű.

A Rhode Island-I Providence-ben, júniusban tartott gyűlésén a bizottságot nem nagyon érdekelték a Sanders-támogatók aggályai, amilyen az igazságtalan szuperdelegátus rendszer¹. Érdekelte viszont olyan új szabályok kidolgozása, amelyek megakadályozzák az olyanok indulását, mint Sanders.

Egy Providence-ben elfogadott új követelmény szerint, a demokrata elnöki előválasztásokon indulni kívánó jelöltnek “a DNC országos elnökének benyújtandó írásban meg kell erősítenie, hogy ő A) a Demokrata Párt tagja; B) elfogadja a demokrata jelölést; és C) a Demokrata Párt tagjaként fog indulni és szolgálni.”

Más szóval, önazonosított “demokrata szocialisták” nem indulhatnak.

Maria Cardona, egy veterán pártstratéga, aki 2016-ban Clintonnak dolgozott, megmagyarázta, hogy itt valóban az “egységről” van szó: “Ezt annak a biztosítása céljából tették, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltje ténylegesen demokrata legyen. Ezt az egész bizottság, egyhangúan támogatta.”

Kiderül tehát, hogy az “egység”-bizottság valóban megtalálta az egységet – szemben azokkal a más dolgába avatkozókkal, akik testületileg nem jóváhagyott eszméket próbálnak a pártba vinni.

A DNC bizottsága olyan egységes volt, hogy amikor a gyűlésen megfigyelőként feltűnt egy Sanders-támogató, azzal vádolták meg, hogy ő az orosz kormány kéme.

Selina Vickers, aki a saját pénzén utazott Providence-be, a gyűlésre, elmondta a Washington Post-nak, hogy miért volt ott:

“Annyira csalódott voltam a konvenció után, a szuperdelegátus kérdés miatt. Mivel el tudok menni a gyűlésekre és élőben átadni másoknak, akik nem tudnak, és beszélni tudok a tagokkal az aggályaimról, módot ad arra, hogy tegyek valamit, ne csak otthon legyek, kikapcsoltan és erőtlenül…Úgy érzem, hogy a jelenlétemnek pozitív hatása van.”

De a DNC-tag Bob Mulholland-nek valamilyen nem-pozitív érzései vannak Vickers jelenléte miatt Providence-ben: azzal vádolta meg őt, hogy egy idegen kormánynak, amilyen az orosz, dolgozik.

* * *

A pártvezetők szépeket mondhatnak manapság Ocasio-Cortez-ről, de a tetteik hangosabban beszélnek a szavaiknál.

A párt-establishment – kisebb-nagyobb mértékben, a körülményektől függően – eltűri a baloldali outsider-eket, de bármit megtesz, hogy vasmarkában tartsa a pártapparátust. Ez azt jelenti, hogy szabályokat hoz menet közben, és megsérti azokat szükség esetén.

Ne felejtsük el a Clinton-szövetségeseknek a Sanders elleni piszkos trükkjeit az állítólag semleges DNC-ben. Vagy az államok pártjain át a Clinton kampányába pumpált dollárok tízmillióit, mint a Las Vegas Review-Journal mostanában jelentette.

Az előválasztások alatt Sanders a pártgépezet áldozata volt, de miután Clinton elnyerte a jelölést, ő volt az egyik leghangosabb eloszlatója a támogatói aggályainak és bírálatainak, és beállt az általuk megvetett neoliberális, tőkéspárti jelölt mögé.

Folytatta a progresszívek felhívását a pártban végzendő munkára, hogy átalakítsák azt, de a saját idei akciói kiábrándították a támogatóit.

Vannak jelentések a magán az Our Revolution-on belüli zűrzavarról, és helyi szervezők a csalódásukról beszélnek, mert az országos szervezet velük nem konzultálva hoz döntéseket a jelöltekről.

Sanders megharagította a támogatóit, elutasítva a csatlakozást az Ocasio-Cortez által is népszerűsített felhívásokhoz az ICE megszüntetésére.

…

* * *

A vitát Ocasio-Cortez-ről – mi vezetett a győzelméhez, mit mond az a Demokrata Pártról, lehet-e a párt a hozzá hasonló DSA-tagok eszköze, mennyit tehetnek ők a szocialista céljaikért – a baloldalon folytatni kell. Még sokkal többet kell mondani.

Egy biztos: A demokrata establishment reakciója most ugyan főként tisztelettudó lehet, de nem fog ilyen maradni.

A pártvezetők mindent megtesznek egy olyan stratégiáért, amely a közép felé irányul a 2018-as választásokon. A Democratic Congressional Campaign Committee (demokrata kongresszusi kampánybizottság) olyan jelölteket toboroz, akik jócskán jobbra állnak a legtöbb biztos szavazónál. Ocasio-Cortez radikális kivétel lesz a 2018-as demokrata Ház jelöltjei között.

Nagy nyomás fog reá nehezedni, hogy módosítsa az üzenetét, és különösen tompítsa a bírálatait más demokratákkal szemben, mindezt a “republikánusok megállítása” nevében.

Az indoklást ugyanezek a fáradt érvek fogják képezni arról, hogy nem szabad elriasztani az ingatag szavazókat vagy teret hagyni a republikánusoknak, és a demokrata funkcionáriusok nem szégyenlenek fellépni bárki ellen, aki billentgeti a csónakot.

Ocasio-Cortez nem adja jelét annak, hogy megfélemlítenék vagy beállna a sorba.

A válasza a nagyon magabiztos Crowley-nak – amikor az egy vitában meg akarta tudni, hogy támogatni fogja-e őt az általános választásokon – nagyon eltérő hűség deklarálása volt: Ocasio-Cortez azt mondta Crowley-nak, hogy ő társadalmi mozgalmaknak tartozik elszámolni… és azok döntése szerint kell eljárnia.

A demokraták persze nem engedik, hogy ez legyen az ügy vége. Különösen november után, ha ő győz, a pártvezetésnek sok módja lesz őt elszigetelni a Házban a demokrata társai között, megakadályozva, hogy szövetségeseket találjon a javaslataihoz. A legjobb esetben is egyedül lesz egy nagy gépezettel szemben.

Mint maga Sanders nemrég elismerte: “Őszintén szólva, nem sokan szeretik akár a Demokrata, akár a Republikánus Pártot és sokakat mindkettő elkedvetlenít.”

“Azt hiszem hát, nem rossz gondolat, hogy legyen valakink, aki azt mondja, ‘Én megértem ezt, én független vagyok…Demokraták ellen kellett fellépnem. De azt akarom, hogy függetlenként jöjjetek el a demokrata előválasztásokra és alakítsátok át a Demokrata Pártot’.”

Erre a hívásra felelt Ocasio-Cortez a Crowley elleni kampányával, és a győzelme egy hitvallás a baloldali politikai alternatíva vonzásáról, amely a munkásosztály gondjairól beszél, nem a tőkés szponzorok igényeiről.

Az ICE terrorgépezet, a Legfelső Bíróság támadása a polgári szabadságokra és a közszektor szakszervezeteire, a profit és a hatalom érdekében működtetett rendszer nyomora és erőszaka elleni harcban szerveződő emberek remélhetőleg nagyobb önbizalmat fognak érezni ennek az alternatívának az irányában dolgozva.

De a baloldalnak ugyanakkor vizsgálnia kell, vajon út-e előre Sanders ígérete a Demokrata Párt átalakítására – és, ha nem, úgy hogyan építhető egy független erő, amelyet olyan szocialista ideálok lelkesítenek, mint amilyeneket Ocasio-Cortez fejezett ki.

Alan Maass

Alan Maass a Socialist Worker újság és napi website-ja, a SocialistWorker.org szerkesztője. A The Case for Socialism (Haymarket Books, 2004), (bevezetés a szocializmushoz és a szocialista hagyományhoz) szerzője.

Elizabeth Schulte

Elizabeth Schulte újságíró, a Socialist Worker szerkesztője, aki gyakran ír az alacsony bérű munkásokról, a Demokrata Pártról és a nők felszabadításáról.

(Ford. Szende Gy.)