marx21.de, 2018.07.02.

A török elnök- és parlamenti választásokon Recep Erdogan és pártja, az AKP a Németországban leadott török szavazatok nagyobb arányát szerezte meg, mint otthon. Nagyrészt ebben a német vezető elit bűnös.

A bírálatok célpontja

Sokan joggal haragszanak Erdogan autoriter kormányzására, a kurdokkal szembeni háborújára és antiszociális politikájára. Sok német politikus rettent meg azonban a június 24-i török elnök- és parlamenti választások eredményeinek láttán: Erdogan a Németországban leadott török szavazatok 66 %-ával jobb eredményt ért el, mint otthon az 53 %-kal. A parlamenti választásokon pedig Erdogan pártja, az AKP 56 %-ot ért el, ami meghaladja a törökországi 43 %-os arányt.

A német bírálatok középpontjában gyakran a török kormány áll, de sohasem a német kormány, ám a legtöbbször a Németországban élő törökök. A leginkább a Zöld Párt korábbi elnöke, Cem Özdemir szapulta az Erdogan-választókat, akik „az AfDⁱ-hez hasonlóan elutasítják liberális demokráciánkat.” Hogy ez a vélemény mennyire hamis és rasszista, azt a Duisburg-Essen-i valamint a Kölni Egyetemek „Bevándorlási hátterű németek a 2017-es szövetségi parlamenti választásokon” című tanulmánya mutatja ki. Eszerint a török származású választók nulla (!) százaléka adta szavazatát az AfD-re, miközben 13 %-uk a Zöldeket, 16 %-uk a Die Linke pártot és 35 %-uk az SPD-t választotta. Hasonlóan rasszista előítéletes vélemény az is, hogy az orosz bevándorlási hátterű németek nagyrészt jobboldali radikálisok lennének. A tanulmány szerint csupán 15 %-uk választott az AfD-t, és 21 %-uk a Die Linke-t.

29 % Erdogan támogatottsága a németországi törökök körében

Erdogan magas választási eredményének számos különböző politikai és néhány nem-politikai oka van, és ezeket differenciáltan kell megítélnünk. Így pl. átlagon felül folyamodnak német állampolgárságért a baloldali és szociáldemokrata beállítottságú törökök és kurdok. A rasszista német jobboldal miatt kényszerülnek sokan a török állampolgárságukat feladni. És ezzel statisztikailag növekszik a Németországban élő törökök közötti AKP-támogatottság, jóllehet számuk mégsem növekedett. A németországi törökök száma a 70-es évek óta a legalacsonyabb. De mindenekelőtt sokkal kevesebben támogatják Erdogan politikáját, mint ahogyan az a választási eredmények alapján vélhető lenne. A török származású németek között decemberben végzett felmérés szerint 29 %-uk támogatta és 27 %-uk ellenezte ezt. Ugyanakkor 46 %-uk Erdogan bírálatát hamisnak tartotta, és csak 12 %-uk jogosnak.

Erdogan, az AKP és a propaganda

Az AKP németországi propagandája lehet ennek az oka. Ám Sevim Dagdelen, a Die Linke elnökhelyettese téved, amikor a parlamenti választások eredményében főként „a török polgártársaink bázisában az AKP-hálózat intenzív felforgató tevékenységét” látja. Ha ez így volna, akkor az AKP-nak a németországi törökök között nagyobb lenne a befolyása, mint magában Törökországban, annak ellenére, hogy ott Erdogan több tucat kritikus internet oldalt letiltatott és az állami médiák az elnök puszta propaganda eszközei.

A németországi törökök szövetségének elnöke, Gökay Sofuoglu például úgy véli, a németországi törökök csak szabadsági élményeikből ismerik az országot, és ezért Erdogan bűneit nem látják, s túlságosan gyermekded érzést kelt ez bennük, ami aztán a választási eredményeket tükrözné. Ezzel szemben azonban a törökök között Olaszországban az AKP csak 29 %-ot, Nagy-Britanniában 18 %-ot és Spanyolországban 15 %-ot ért el.

Először páncélosokat szállítunk, majd aztán elutasítjuk a háborút

Egyszerű az oka, hogy miért éppen Németországban nem veszik figyelembe a törökök a német elit bírálatát Erdogannal szemben. Ez az ok, hogy a kritika rasszista alapú és hazug. Egyrészt Erdogan szemére vetik, hogy az emberi jogokat nem tartja be, másrészt a német kormány egyezséget köt vele, hogy lehetőleg sok menekült maradjon Törökországban és ne jöjjön Németországba. Egyrészt elítélik Erdogan háborúit a török és a szír kurdok ellen, másrészt már 2005-ben az SPD-ből és Özdemir Zöldjeiből álló kormány hozzájárult páncélosok szállításához a török hadseregnek, amivel most ártatlan civileket ölnek meg.

Sok német kifütyüli focista Özilt

Erdogan bűnöző rezsimjének jogos elutasítása mögött is gyakran a német politikusok muszlimokkal és törökökkel szembeni rasszista előítéletei húzódnak meg. Ez májusban újra világosan megnyilatkozott, amikor a török származású Mesut Özil és Ilkay Gündogan, a német nemzeti csapat labdarúgói találkoztak a török elnökkel. Merkel kancellár asszony is bírálta ezért a focistákat annak ellenére, hogy ő maga nem csak többször találkozott Erdogannal, hanem még gazdasági megállapodásokat is kötött velük. Aztán a nemzeti csapat következő meccsein a német nézők azonnal kifütyülték Özilt és Gründogant, amint labdába rúgtak.

Recep Erdogan ördögi megtestesülése?

2016-ban a német iszlámtudós, Ralph Ghadban úgy vélte, hogy „Németország túl ernyedt és hagyja, hogy Erdogan a Török-Iszlám Vallási Unión (DITIB), azaz a németországi mecsetek felügyelő szervén keresztül gyakorolja a hatalmát Németországban.” Mint a 20-as években Németországban a zsidókat, úgy ma a muszlimokat és Recep Erdogant állítják be az ördög megtestesülésének, akik hatalmat gyakorolnak Németországban, párhuzamos társadalmat építenek ki, nem tisztelik a németeket és kihasználják őket. A hasonlóan antidemokratikus lengyel és magyar kormányokon is túltéve a jobboldali politikusok, a média és a szakértők Erdogant mindenható gonosznak állítják be, és a németországi törököket feltételezett segítőkként mocskolják.

A politikai vezetés sokkolása

A Donald Trumpra szavazó amerikaiakhoz hasonlóan sok török tűnődött azon, hogy milyen választási eredmény tudná leginkább a német politikai vezetést sokkolni. Sajnos, a válasz Erdogan győzelme lett. Az ilyen durva, rasszista előítéletek annak a fehér németnek nevetségesnek tűnhetnek, aki még nem került soha származása miatt hátrányos helyzetbe. Gondolhatnánk ezt figyelmen kívül hagyva, hogy olyan politikust, mint Erdogan soha nem választanának meg.

Erdogan „visszahozza a büszkeséget”

De mindez ma egy olyan társadalomban történik, ahol a törökök Nyugat-Németországban már 50 éve elnyomottak és másodosztályú emberekként kezelik őket, ahogyan ezt Can Merey újságíró könyvében „Az örök vendég”-ben leírja. A könyv bemutatja, hogy egy török származású apa, akit évtizedek óta a szakmájában hátrányosan megkülönböztettek, hogyan lelkesedik Erdoganért, „mert ő visszaadja a büszkeségemet”. Egy másik ország Ausztria, ahol a törökök évtizedek óta sarokba vannak szorítva és ma ismét a konzervatív-jobboldali radikális kormány rasszista kampányának fő célpontjai. Itt is a törökök 63 %-a szavazott Erdoganra.

Németek és törökök egyazon mozgalomban

Aki Erdoganra szavaz, az a piaci liberális kapitalizmusra, a háborúra, a kurdok elleni rasszizmusra és a szociális egyenlőtlenségekre szavaz. Erdogan kormánya alatt a jogállamot és a véleményszabadságot szétzúzzák, s a gazdasági fellendülés is végét járja. De mi nem tudjuk Erdogan befolyását visszaszorítani, ha bírálatunk mögött olykor rejtetten, olykor teljesen nyilvánvalóan muszlimellenes rasszizmus rejtőzik.

A rasszizmussal szembeni demonstrációk sokkal fontosabbak a kétes bírálatoknál, mint amilyen a Hamburgba, szeptember 29-re meghirdetett „We’ll Come United!” demonstrációⁱⁱ. Mert a németeknek a törökkel, a kurdokkal, hívő muszlimokkal és vallástalanokkal együtt, egy közös mozgalomban kell a rasszizmus és a társadalmi igazságtalanság, a fegyverszállítások és a háború ellen fellépnünk, s a németországi uralkodó osztállyal szemben harcolniuk. Mert csak egy ilyen mozgalommal van arra lehetőségünk, hogy arról szóljunk, hogy miért is rossz elnök Recep Tayyip Erdogan mind a törökországi, mind a németországi emberek számára.

Fordította: Kleinheincz Ferenc