Oroszország Védelmi Minisztériuma új dokumentumokat tett közzé a Nagy Honvédő Háború kezdetéről.
Június 22.-éről lehet elmélkedni és elmélkedni: a Nagy Honvédő Háború kezdetének témája sokoldalú és nagyon mély. Ezzel együtt éppen ebből fontos kiemelni magunknak a lényeget, jól átgondolni, gyökeret verni benne és ezen állni egész életünkben – szilárdabb alapot nem találhatunk. Hiszen ez nem 1943, amikor a győzelem Németország és szövetségesei felett objektíve elkerülhetetlenné vált. 1941 júniusában az 1945-ös győzelem csak csírájában létezett, de ez a csíra oly erős és életképes volt, hogy kibírta a háború első két évének minden próbáját. Mi formálta ezt a csírát? A haza kulturális-történeti hagyománya, szorozva a szovjethatalommal.
A háború kezdetének témája, mint az egész háborús téma, a számomra két egyenlő félre válik: mindarra, ami az ország, az állam és a nép egészét érinti és mindarra, ami az egyes embert érinti. Ezek persze összefüggenek, és majd mindig együtt léteznek, de nézetem szerint feltétlenül érezni kell az önállóságukat is.
 |
|
Junkers 87-es német zuhanóbombázók |
Oroszország sokszor viselt el és vert vissza ellenséges hadjáratokat, különböző uralkodók idején és különböző felépítésű államokként, és ez különböző módon zajlott le. Szélső példái a mongol uralom utáni időszakban: a Nagy Honvédő Háború és a lengyel és svéd hadjáratok a 17. századi zavaros időkben. Azokat, akik kővel próbálják megdobni a szovjethatalmat és személy szerint Joszif Visszarionovics Sztálint az 1941. nyári-őszi visszavonulásért, mindig arra emlékeztetem, hogy a háborút 1812. június 24.-én (a régi naptár szerint 12.-én) kezdve, Napóleon szeptember 14.-én (2.-án) Moszkvában volt. Az első világháború kezdeti szakaszában, Kelet Poroszországban komoly vereséget szenvedett az Orosz Birodalom hadserege, amely 1914 augusztusában átlépte a határt és megtámadta a német csapatokat. 1940-ben Hitler 42 nap alatt megszállta Belgiumot, Luxemburgot, Hollandiát és Franciaországot.
Számomra örök szégyen borítja Nyikita Hruscsov nevét, aki a maga Sztálin-ellenes politikai vonalának érdekében történelmi torzításokat használt fel, köztük olyanokat, amelyek június 22.-ét és a Nagy Honvédő Háború egész kezdeti időszakát érintették. Ezért mindannak, amit megtudunk a megmaradt dokumentumokból (egy részüket az ő irányításával mélyen elrejtették, vagy meg is semmisítették), nagyon nagy az értéke.
A Védelmi Minisztérium és más szervek is már évek óta újabb és újabb archívumi dokumentumokat nyitnak meg számunkra. Ezekhez mindannyiunknak, nem csak a történészeknek, úgy kell viszonyulnunk, mint tiszta vizű forráshoz.
Az archívumokban minden van; tömeges hősiesség, hadi művészet, vezetők politikai akarata a központban és a helyszíneken, a szovjet emberek lelki nagysága. És német barbárság, a mi népünk gyásza, szenvedései. És gyávaság, árulás, azok szakmai alkalmatlansága a Vörös Hadseregben és a szovjet államapparátusban, akik nem bizonyultak késznek a Haza védelmére…
Magamról tudom, milyen erősen hat az értelemre és a lélekre a háborús idők archívumi dokumentumainak az olvasása. Keresni és olvasni kezdünk valamit a rokonainkról, az egységek harci útjáról, amelyekben szolgáltak, de aztán a rokonok a második szintre lépnek át és elragad bennünket a harcoló népről szóló méltóságteljes történet, melyben a rokonaink – mind a szovjet emberek. Történetükkel a neveltetés, az erő, a hit új töltését kapjuk.
 |
| Szovjet katonák vonulnak Berlinbe. 1945 |
Úgy gondolom, hogy az archívumok megmaradt zártsága a késői szovjet idők egyik komoly hibája volt, ha ugyan nem szándékos népellenes tett. Valamivel korábban elolvastam Konsztantyin Szimonov „A háború száz napja” («Сто суток войны») c. könyvének a teljes változatát. Ez az ő 1941. június-szeptemberi naplójegyzeteiből áll, amelyeket 1942 tavaszán dekódolt és leírt, és később kommentált, ugyanannak az időszaknak archívumi dokumentumai alapján, amelyekbe a betekintést Szimonovnak az 1960-as évek elején engedélyezték. A szovjet időkben ezt a nagyon fontos és hasznos könyvet, amely összekapcsolja az események részvevőjének a személyes benyomásait (1941 nyarán Szimonov Mogiljov és Szmolenszk alatt volt, nehezen jutott ki a Vjazma alatti bekerítésből) és az archívumi adatokat, végül is nem nyomtatták ki! Brezsnyev L. I., maga is a háború részvevője, a frontharcos író többszöri megkeresésére nem válaszolt. Nagyon ajánlom a könyvet.
Az új archívumi dokumentumokat tanulmányozni fogjuk. Ma pedig feltétlenül újra megnézem valamelyik szeretett filmet az első háborús évről: az „Élők és holtak” első része, a „Város a hársak alatt”, a „Kijevi irány”, „Nincsenek ismeretlen katonák” címűek közül. Ezek mind az 1960-as évekből valók, amikor a filmeket olyanok készítették és játszották, akik átélték a háborút. A tapasztalatuk nem engedte, hogy hamisítsanak, tekintet nélkül minden külső körülményre.
Örök dicsőség a német-fasiszta hódítókkal vívott harcban elesetteknek, a Nagy Honvédő Háború minden részvevőjének! Örök hála nekik! Méltóak leszünk az ő önfeláldozásukhoz.
(Ford. Szende Gy.)
