Die Freiheitliebe 2018. 06. 12

Fotó: Pixabay

Ausztria fekete-kék kormánya hét mecsetet zárat be, feloszlatja az Arab Hitközséget és 40 imámot toloncol ki. Ez Ausztria történetének legnagyobb támadása a muszlim közösség ellen, ami egyértelmű választ követel az antirasszista szervezetek részéről – függetlenül attól, hogy mit prédikálnak a mecsetekben.

A „politikai iszlám elleni harc” nevében rendelte el az osztrák FPÖ-ÖVP kormány 2018. június 8-án - éppen néhány órával a pénteki ima előtt - hét mecset bezárást, a teljes Arab Hitközség (Arabischen Kultusgemeinde) feloszlatását és a török mecseteket felügyelő ATIB szövetség 40 imámjának kitoloncolását. Csak néhány napja jelentette be az Osztrák Néppárthoz tartozó szövetségi kancellár, Sebastian Kurz és Lökke Rasmussen dán kormányfő, hogy a kiutasított menedékkérőket „egy különösebben nem vonzó helyre” gyűjtik majd össze. A kormány rasszista állami támadást indított a menekültek, muszlimok ellen.

„Nem kell valójában kedvelni a török mecseteket felügyelő ATIB szövetséget ahhoz, hogy észrevegyük, itt nem militarista és nacionalista ideológiák elleni harcról van szó, hanem a keresztény-fehér Ausztria egyeduralmáról, amit önkényes és antidemokratikus eszközökkel akarnak érvényesíteni” – írta Daniel Bax újságíró és író a fekete-kék támadásról. „Az osztrák jobboldali katolikusok és főiskolás-szervezetek (Burschenschaften) nem kevésbé reakciósak, mint az ATIB. Persze, ők nem muszlimok, hanem benn ülnek a bécsi kormányban. Jobban tenné a baloldal és a liberálisok, és különösen a bevándorlók, ha nem tapsolnák meg az osztrák kormány intézkedését, ugyanis ők kerülhetnek majd sorra.”

Egyetértést kell elérnünk

A problémát nem az ún. „iszlám gyűlöletprédikátorok” jelentik, ahogyan Heinz Christian helyettes kancellár a sajtó előtt az intézkedéseket igazolni próbálta, vagy nem „az iszlámista párhuzamos társadalmak” jelentik, ahogyan Kurz kancellár használta az FPÖ többéves retorikáját. A probléma az osztrák állam reakciós-autokratikus átépítése. A problémát az antidemokratikus Burschenschaften társaságok jelentik, akik minden állami intézménybe beférkőznek, és akik - Hans-Henning Scharsach érvelésével élve – „soha nem szakadtak el a nemzeti szocialista hagyományoktól”. A problémát a muszlim-ellenes rasszizmus jelenti, amit évek óta a nagy pártok és a szélsőjobboldal tüzel, és az új iszlámtörvénnyelⁱ jogalapot is nyert.

A rasszizmus-ellenesség megköveteli, hogy a rasszizmus áldozataival szemben fellépjünk. A rasszizmus-ellenesség nem kérdezi meg a jelenség irányultságát, mielőtt fellépne, ahogyan ezt korábban a Linkswende jetzt írásunkbanⁱⁱ kifejtettük.

Az erőszak növekszik

Sajnos, prófétai módon már most előre látható, hogy az elkövetkező napokban és hetekben növekedni fognak a magukat a „törvény védelmezőinek” tartók támadásai a muszlimok ellen mind az utcákon, mind a mecsetek ellen. Hasonló hatása volt az óvodákban bevezetett fejkendő-viselet elleni intézkedés körüli vitának.

Bax úgy nyilatkozott a Linkswende jetzt számára, hogy az intézkedésekkel „éppen az ellenkezőjét érik el, mint amit akartak”. Vagyis Erdogan törökországi erősödését és az Ausztriában élő híveinek további keményedését.” Egy olyan kisebbségi csoportban (lásd: vendégmunkások) , amitől folyamatosan megtagadják az azonos elbánás jogát, tovább terjed a félelem klímája. Pontosan ezért fontos, hogy a baloldal most ne húzza vissza a fejét, hanem emelt fővel mondja ki: ezt már nem!

„Az állam zsidói” a „keleti zsidók ellen”

Néhány baloldali ma sajnos úgy érvel, hogy a helyzetet nem lehet a klasszikus antiszemitizmussal összevetni, mert akkoriban nem léteztek „gyűlölet-prédikáló rabbik”. Nos, a „jó” és a „rossz” külföldi megkülönböztetése mindig is a rasszizmus működésmódjának integráns összetevője volt, többek között azért, hogy a haladó polgárság és aztán a széles néptömeg egyetértését megszerezzék. A 20. század elején a „jó”, integrált, világi zsidókat megkülönböztették a „gonosz”, maradi „keleti zsidóktól”. 1919-ben a porosz belügyminiszter, Wolfgang Heine (SPD) elrendelte a határok lezárását a „keleti zsidók” előtt „az országon belüli ellátási nehézségek és a munkanélküliség miatt”, ahogyan erre Wolfgang Wippermann történész rámutatott.

Wolfgang Heine utódja, a szintén SPD-párti Carl Severing 1920-ban elrendelte minden „bujkáló elem”, valamint azok azonnali kitoloncolását, akik „büntetendő cselekmény közvetlen gyanúja alatt állnak”. A bajor kormány egy lépéssel továbbment és minden bevándorolt zsidó kiutasítását rendelte el az ingolstadti – ilyen minőségében az első - „koncentrációs táboron” keresztül. További koncentrációs táborokat a szociáldemokrata kormány 1921-ben Cottbus-Sielow-ban és Stargrad-ban létesített. Wippermann szerint sok, jónak ítélt, „az államhoz közismerten hű német zsidó” tartózkodott attól, hogy szót emeljen a „keleti zsidók” deportálása ellen, mondván, hogy a deportálások csak „a bűnözői és gyanús elemek” ellen irányulnak.

A felelősség

Csak a Német Kommunista Párt által szervezett tiltakozások hatására zárták be 1923-ban a táborokat. Míg azokat aztán a nácik alatt újranyitották – és végül ahol hat millió zsidót gázosítottak el. Ismeretlen helyről származó, kedvelt idézettel. „Nem a gázkamrákkal kezdődött. Ez azzal a politikával kezdődött, amikor MI ELLENÜK szóltunk. A türelmetlenséggel és a gyűlöletbeszéddel kezdődött. Az alapjogok megtagadásával, az égő házakkal kezdődött. Azokkal az emberekkel kezdődött, akik egyszerűen csak nem néztek oda!”

Martin Niemöller evangélikus lelkész, akit 1937-ben – egy évvel az ún. novemberi program előtt – „személyes fogolyként” Adolf Hitler sachsenhausen-i koncentrációs táborába deportáltak, így beszélt generációjának halálos bűnéről:

„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.”

Bűnbak-képzési politika

Hogy Kurzot és Strachet mi mozgatja, világossá válik az Albánián át vezető új „menekült-útvonalról” szóló vitában, s ez bizony a rasszizmus! Erhard Busek, Kurz párttársa, az Osztrák Néppárt egykori vezetője és a Balkán jó ismerője a vitát „ostobaságnak” és „gyanútlannak” minősítette. Valójában az ügyet Busek szerint „a belpolitika motiválja”. Az az érzése, mintha a kormány rápillantva a térképre találgatta volna, „honnan is jöhetnek még a menekültek?” A kancellár azzal dramatizálta a helyzetet, hogy „nagyon nagy számú” menekült érkezik most Görögországba. Erion Veliaj, az albán főváros, Tirana polgármestere félreértés nélkül kiigazította a kancellárt, mondván: „A számok nevetségesek.”

A fekete-kék kormány szétzúzza a társadalombiztosítási rendszereket, lefaragja a minimális biztosítást, a tönkretételig spórol az oktatáson, radikálisan átalakítja az osztrák rádió- és televízió hatóságot, az ORF-t, és sok más intézményt – és ehhez jön még, hogy most a menedéket kereső embereket, akik mindent elvesztettek, s akik muszlim testvéreink, bűnbakokká nyilvánítja. Dudu Küçükgöl, az Osztrák Muszlim Fiatalok (MJÖ) társaságának egykori elnökségi tagja a facebook-on írta meg, hogy mi is az igazság: „A társadalmi gyengék ellátásnak lefaragása, a növekvő gyermekszegénység, az egyedül nevelő szülők juttatásának csökkentése, a köztársaság minden szintjén a jobboldali szélsőség megjelenése.” És akkor a kormány azt mondja: „Ti iszlám pöcsök! Féljetek csak mind!”

A védekezésnek alulról kell jönnie

Felülről nem várhatunk senkire, hogy a támadást kivédje. Túl mélyre hatolt már az iszlám-ellenes rasszizmus a régi és az új parlamenti pártok körében, s nagy mértékben behatolt a parlamenten kívüli baloldalba is. Így az ellenzék egységesen véli úgy, hogy a kormány most valami helyeset cselekszik. Az SPÖ vezére, Max Lercher a támadást „az első okos intézkedésnek” minősítette, a NEOS (azaz „Az Új Ausztria és Liberális Fórum”) üdvözölte a kormány intézkedéseit, és a baloldali Pilz részéről Alma Zadic, aki már a választási kampányban is magasra emelte a „politikai iszlám” elleni zászlót, „a radikális intézmények és mecsetek” bezárását az „első lépésnek” nevezte.

A fentről érkező állami rasszizmusra minden antirasszistának határozott választ kell adnia! Nemet kell mondanunk a kitoloncolásokra, függetlenül attól, hogy imámokat, vagy a háborús övezetekből érkező afgán menekülteket érinti, s nemet kell mondanunk a muszlim közösségek elleni támadásokra! Mindannyiunknak, kivétel nélkül, nemet kell mondanunk!

Fordította: Kleinheincz Ferenc