Interjút közölt Varufakisz volt görög pénzügyminiszterrel az új kormány megalakulása után a Vanity Fair bulvárlap olasz változata
Vanity Fair interjú az új olasz kormányról (olaszul itt: https://www.vanityfair.it/news/politica/2018/06/02/yanis-varufakis-governo-conte-di-maio-salvini-uscita-euro) .
Az eredeti kérdéseket és válaszokat (angolból fordítva) lásd alább:
Olaszországnak végül van kormánya. Az új miniszterelnök Giuseppe Conte, egy technokrata, akit soha nem választottak meg. Ön ezt elfogadhatónak tartja ?
Az új kormány élvezi a parlament többségének bizalmát. Igy tehát legitim. Sajnálom, hogy a baloldal nem tudott elegendő választói támogatást nyerni, hogy a xenofób populizmussal szemben egy haladó alternatívát adjon.
Nevezné ön a kormányt a “változás kormányának” (ahogyan Di Maio nevezi)? Vagy ugyanarról a politikáról van szó, csak más jelszavakkal ?
Hiba lenne azt hinni, hogy ez a kormány az előzőket utánozná, anélkül, hogy változtatna. Donald Trump bebizonyította, hogy a jobboldali xenofób kormányzás sok mindent megváltoztathat. Ami a legkevésbé sem világos, hogy ez a változás jó vagy rossz.
Paolo Savonát egy másik minisztérium élére állították (Európai politikák). Egyetért ezzel a választással ?
A kérdés nem az, hogy ki milyen címet kap, hanem az, hogy mit csinál. Képes lesz-e a Tria-Savona duó konstruktív javaslatokat terjeszteni az Eurocsoport elé, és hiteles engedetlenségi stratégiára támaszkodni, amikor Berlin nemet mond ? Ez a valódi kérdés.
Veszélyt jelent-e Olaszország számára, mint pénzügyminiszter ?
Nem jelentene több veszélyt Olaszországnak, mint a 2009 óta vitt politikák…
Sok megfigyelő úgy határozza meg a kormányt (a programot és a minisztereket) mint a baloldal és jobboldal zavaros keverékét. Mint egy minestronét. Egyetért ezzel ?
Valami olyasmihez hasonlítanám, mintha Dr. Frankenstein valami olyasmit hozott volna létre, amelyben egy testbe különböző halott programok részeit építette volna össze: az elnöki minisztereket, akik folytatják, amit eddig, a xenofóbokat, mint Salvini, akik a rasszizmust tartják megoldásnak, az amerikai neoliberálisok nonszensz „egykulcsos” adóját, és egy standard garantált minimum jövedelmet, amelyet csalárd módon ‘univerzális alapjövedelemnek’ neveznek.
Ma reggel, a Repubblica első oldalán ezt írta: “Populisták a kormányban”. Egyetért ezzel ? Olaszország kormányában populisták vannak ?
Igen. De ilyen populisták voltak már Renzi és D’ Alema is az ellenzékben – álbaloldali figurák, akik évek óta azt a gyakorlatot űzték, amit én establishment-populizmusnak hívok: ígéretek mindenkinek, hogy amíg az Establishment játékszabályaihoz tartják magukat, mindenkinek jobb lesz…
0-tól 10-ig, ön szerint mennyire valószínű egy Italexit?
Ha a jelenlegi politika és stagnálás marad, 10. Ha az eurozónát megreformálják, 0.
Venne ma Ön olasz államkötvényeket ? Vagy inkább a németeket preferálná ?
Egyikbe sem fektetnék be. Európa nem a türelmes, nem-spekulatív befektetések színhelye, mert spekulatív, rövid távon gondolkodó emberek irányítják.
Adna nekünk egy meghatározást (egy mondatot, egy képet, egy anekdotát vagy egy jelzőt) ezekről az emberekről ?
– Luigi Di Maio (az új miniszterelnök-helyettes) - Heterológ
– Giuseppe Conte (az új miniszterelnök) - Bábfigura
– Sergio Mattarella (az olasz köztársaság elnöke) - Salvini öntudatlan segítője.
– Matteo Salvini (az új miniszterelnök-helyettes) - A fő xenofób és Olaszország következő kormányfője.
– Paolo Savona (az Európa-politikák új minisztere) - A bukott fickó
– Giovanni Tria (az új pénzügyminiszter) - A nagy ismeretlen.
