Bár az eredeti cikk megírása óta az olasz politika sajátos kecske-káposzta megoldást talált az olasz elnök (illetve az őt irányító elit) alkotmányos machinációjának semlegesítésére, és a botrány elkerülésére, az eset jelzi, hogy az üzleti körök a joggal való visszaéléstől sem riadnak vissza érdekeik és előjogaik védelmében, miközben a szélsőjobboldal további térnyerését is elősegítik. Ezért továbbra is időszerű Varufakisz akkori "friss" reagálása az ügyre
Mattarella olasz elnök: Az erkölcsi csúsztatástól a taktikai hibáig
Elismerem, hogy vannak olyan ügyek, amelyekben örömmel fogadnám, ha az olasz elnök használja alkotmányos hatalmát, amivel (szerény véleményem szerint) nem rendelkezik.(*) Egy ilyen kérdés a ligának az undorító politikája, és vezérének, Mr. Salvininek az az ígérete, hogy ötszázezer migránst utasít ki Olaszországból. Ha Mattarella elnök elutasította volna Mr. Salvini belügyminiszteri kinevezését, azon az alapon, hogy elutasít egy ilyen szörnyű tervet, kénytelen lennék támogatni őt. De nem, Mr. Mattarellának nem voltak ilyen aggályai. Sőt, egy pillanatra sem vette fontolóra egy 5 Csillag-Liga kormány létrehozását azon az alapon, hogy nincs helye egy európai országban annak, hogy biztonsági erők emberek százezreit üldözzék, bezárják, majd vonatokba, buszokba és hajókra rakják őket, mielőtt kiutasítják a jóég tudja hová.
Nem, Mr. Mattarella egy másik ok miatt vétózta meg egy, a törvényhozók abszolút többsége által támogatott kormány megalakítását: nem értett egyet a pénzügyminiszter-jelölt személyével. És min alapult ez az ellenkezés ? Azon a tényen, hogy a nevezett úr, aki teljesen kvalifikált a feladatára, és annak ellenére, hogy kijelentette, hogy betartja az EU eurozónájának szabályait, a múltban kételyeit fejezte ki az eurozóna felépítésével kapcsolatban, és hajlott egy, az eurozónából való kilépési terv kidolgozására, arra az esetre, ha szükség lesz rá. Ez olyan volt, mintha Mattarella elnök azt nyilatkozta volna, hogy egy jövendő pénzügyminiszter ésszerű gondolkodása alapul szolgálna a posztról való kizárásához.
Nézzünk szembe a tényekkel: Nincs olyan gondolkodó közgazdász bárhol a világon, aki ne osztaná a fenntartásokat az eurozóna hibás szerkezete miatt. És nincs olyan óvatos pénzügyminiszter, akinek ne lenne terve az eurozónából való kilépésre; tény, hogy jó okom van rá feltételezni, hogy a német pénzügyminisztérium, az EKB, minden nagyobb bank és társaság rendelkezik az eurozónából való kilépésre vonatkozó tervvel, legyen az Olaszország, sőt akár Németország is. Mr. Mattarella azt mondja nekünk, hogy csak az olasz pénzügyminiszternek nem lehet megengedni, hogy ilyen terve legyen ?
Morális csúsztatásán kívül (miközben elítéli Salvini ipari méretű embertelenségét és miközben megvétóz egy legitim fenntartást az eurozóna azon képességével szemben, hogy az hagyja Olaszországot lélegzethez jutni), Mattarella elnök súlyos taktikai hibát is elkövet.
Röviden szólva, beleesett Salvini csapdájába. Egy másik ‘technokrata’ kormány, egy korábbi IMF apparatcsik vezetése alatt fantasztikus ajándék Salvini számára.
Salvini titokban egy újabb választás gondolatátá dédelgeti magában – ahol nem egy embergyűlölő, megosztó populistaként lép színre, hanem a demokrácia védelmezőjeként a Mély Establishmenttel szemben. Már előző este ezekkel a felkavaró szavakkal apellált a nagy erkölcsre: “Olaszország nem gyarmat, nem vagyunk a németek, franciák, a terjeszkedés vagy a pénzvilág rabszolgái.”
Ha Mattarella urat vigasztalja az a tény, hogy a korábbi olasz elnökök segítettek olyan technokrata kormányokat létrehozni, amelyek elvégezték az establishment dolgát (olyan ‘sikeresen’ hogy az ország politikai centruma szétesett), nagyon súlyosan téved. Ezúttal, szemben elődeivel, nem áll mögötte parlamenti többség, hogy keresztülnyomjon egy költségvetést, vagy éppen bizalmat szavazzon a kormányának. Így arra kényszerül, hogy új választásokat írjon ki, amelyek morális csúsztatásának és taktikai inkompetenciájának következtében még erősebb többséget adhatnak az 5 Csillag-Liga kormánynak, esetleg szövetségben Silvio Berlusconi meggyengült Forza Italiájával.
És akkor mi lesz, Mattarella úr?
________________________________________
(*) Véleményem szerint a közvetetten választott elnökök (vagyis akiket nem a nép választ) nem tagadhatják meg legitim módon egy parlamenti többségnek, hogy kormányt válasszon. Ez az alapvető különbség egy elnöki és egy parlamenti demokrácia között. Egy demokráciában, hogy elnök legyen, az elnöknek közvetlen mandátumot kell kapnia a néptől. Az olasz elnöknek, ebben az értelemben nincs az alkotmány által ráruházott hatalma. És még ha lenne is, nincs erkölcsi vagy politikai legitimációja, hogy gazdaságpolitikát diktáljon.
