National Public Radio, 2018. 04.30
Száz éve amerikai katonák ezrei érkeztek Vlagyivosztokba, remélve, hogy hatni tudnak a polgárháború menetére, amely Oroszországban a bolsevik forradalom után kezdődött.
Mary Louise Kelly, műsorvezető: Oroszország beavatkozása az amerikai politikába szenzációs újdonság lett a 2016. évi elnökválasztási kampány idején. Ugyanakkor Amerikának legalább egy beavatkozása Oroszország ügyeibe észrevehetően kevésbé kapott megvilágítást. Ez pontosan száz éve történt. 1918-ban az USA partra tette expedíciós csapatait Oroszországban, a kommunista forradalom után kezdődött polgárháború idején. Lucian Kim, az NPR riportere elindult az orosz csendesóceáni partokra, hogy keresse a nyomait annak az elfeledett betörésnek.
Lucian Kim: Az orosz Csendesóceáni Flotta minden délben lead egy ágyúlövést Vlagyivosztok város kikötőjében. Ennek a büszke hagyománynak a gyökerei a 19. századba nyúlnak vissza. Az Orosz Birodalom a transz-szibériai vasút építésével tágította a határait Ázsiában. De 100 évvel ezelőtt Oroszország az új bolsevik kormány erői és annak politikai ellenfelei közti polgárháború nehéz időszakát élte át. 1918-ban több mint 8000 amerikai katona érkezett Vlagyivosztokba, csatlakozva tíz más ország, köztük Japán, Nagy Britannia és Franciaország katonáihoz.
Paul Behringer: Íme, az oroszországi polgárháborúba történt külföldi beavatkozás tárgyi bizonyítékai.
Kim: Vlagyivosztok egyik múzeumában ismerkedtem meg Paul Behringer amerikai egyetemi hallgatóval, aki ezt a történelmi korszakot tanulmányozza.
Behringer: Itt látunk egy amerikai zászlót, mögötte egy másikat, amely nagyon emlékeztet Nagy Britannia zászlajára.
Kim: A zászló középen nagyon hasonlít a japánra.
Behringer: Igen.
Кim: Ezeket a csapatokat hivatalosan azért vonultatták ott fel, hogy védjék az USA érdekeit a forradalom után kezdődött káosz körülményei között, de végeredményben az amerikaiak belesodródtak a vörösök és a fehérek közötti harcba.
Nagy sebességgel utazunk keresztül a tengeri temetőn Vlagyivosztok peremén. Keressük, mi maradhatott az amerikaiak sírjaiból, akik részt vettek abban a katonai intervencióban.
Kim: Itt nagyon sok út van, de az orosz idegenvezetőink végre megtalálták azt a helyet, ahol a külföldi katonák sírjai vannak. Íme, itt egy amerikai sírja.
Behringer: A keresztény fiatalok egyesületének (YMCA) titkára, H.B. Emmez. Ő az egyetlen amerikai ebben a temetőben, tífuszban halt meg. Őt feltételezhetően azért küldték ide, hogy a katonák szórakoztatásáról gondoskodjon.
Kim: Pusztultak itt amerikai katonák is, de a holttestüket visszaküldték a hazájukba, amikor, 1920-ban az amerikai kontingens elhagyta Vlagyivosztokot. Behringer szerint az amerikai katonák itt ugyanolyan problémákba ütköztek, mint a későbbi missziók is. Nem volt világos céljuk, amilyent a washingtoni politikai vezetőknek kellett volna kitűzniük. A küldetésüket néha humanitáriusnak nevezték, sőt a demokrácia bevezetésének Oroszországban.
Behringer: Az a beavatkozás nem vezetett semmi jóra. Sokan őszintén csalódtak, azzal kapcsolatban, hogy az amerikaiaknak minden látható eredmény nélkül kellett elhagyniuk Vlagyivosztokot.
Kim: Alekszej Buyakov helyi történész szerint, a hidegháború idején a Szovjetunió propagandacélokra használta az információt erről a külföldi beavatkozásról. Most már sokkal rugalmasabban tekintenek erre a történelmi epizódra.
Alekszej Buyakov (Алексей Буяков), tolmács közreműködésével: Vlagyivosztok nemcsak kapuként szolgált az ún. intervenció számára. Később ezen át szállították az amerikai katonai segélyt is, amely segített a SZU-nak legyőzni a náci Németországot.
Kim: Buyakov szerint az oroszok többsége már nem emlékezik a száz évvel ezelőtti amerikai beavatkozásra. A történészek feladata megőrizni az emlékét.
(Ford. Szende Gy.)
