18 gázai tüntető meggyilkolása és a palesztin ellenállás perspektívája kapcsán interjút adott a „junge Welt”-nek Mustafa Barghuti, palesztin orvos és aktivista, aki a 2005-ös elnökválasztáson 20 %-ot ért el, így a 2. jelölt lett Mahmud Abbasz mögött.
Az interjút készítette: Michele Giorgio
 |
|
Rokonok siratják a gázai mészárlás áldozatait, amikor mesterlövészeket és drónokat vetettek be a tüntetőkkel szemben |
junge Welt: A Gázai övezet határánál izraeli katonák lőtték a palesztin tüntetőket, s eddig 18 tüntető halt meg, és több százan sebesültek meg. Hogyan látja az eseményeket?
Mustafa Barghuti: Az a nap nem csak a halál és a fájdalom napja volt, amiért egyedül Izrael a felelős. De két fontos tényezőt világított meg a „Visszatérés nagy menete”. Az első az, hogy a palesztin egység konkrét megnyilvánulását láthattuk. Férfiak, nők, fiatalok és gyerekek vettek részt az akcióban, amit az izraeliek naphosszat csak az erőszakos, agresszív és fenyegető jelzőkkel említettek. Arról szólt a tüntetés, hogy a Nakba-ra, azaz több százezer arab lakós 1948-as erőszakos elűzésére, és a Földbirtok napjára, vagyis a palesztin földek elrablására emlékezzünk és megerősítsük, hogy palesztinok soha nem felejtik el jogaikat. Agressziót kizárólag az izraeliek követtek el, amikor mesterlövészeket, páncélosokat és páncélozott járműveket vetettek be fegyvertelen civilek ellen, akik jogaikért demonstráltak, és történelmi emlékezetüket akarták védelmezni.
A második tényező pedig az, hogy minden palesztin politikai csoportosulás, a Hamaszt is beleértve, az erőszakmentes népfelkelés mellett döntött. Az iszlám mozgalom ma már érti – túl nyilatkozataikon és erődemonstrációjukon - , hogy csak erőszakmentes olyan mobilizációval érhetőek el a célok, amik mindent palesztint egyesítenek, kezdve a Gázai övezet lezárásának megszüntetésével. Biztos vagyok benne, hogy egyre több tüntetést fogunk tapasztalni ezer és ezer részvevővel.
Önök elvárják a nemzetközi közösség beavatkozását?
A legkevesebb, amit elvárunk mindazoktól, akiket nemzetközi közösségnek lehet nevezni, hogy Izraelt ítéljék el. Európa például szavakban védelmezi a demokráciát és a polgári jogokat, de hallgat Izrael beavatkozásáról és bűncselekményeiről. Az EU ki sem nyitja a száját! És ha mégis, akkor üres szólamokat, sablonokat ismételgetnek, amik semmit sem érnek egy alapjaiban megváltozott regionális és nemzetközi helyzetben. Az USA nyíltan a magáévá tette Benjamin Netanjahu politikáját, Jeruzsálemet Izrael fővárosának ismerte el, és ezzel a város történelmét és a palesztinok követeléseit nem ismeri el.
Donald Trump valószínűleg május közepén Jeruzsálembe utazik, hogy részt vegyen az USA követségének megnyitásán.
Ha az elnök idejön, akkor látni fogja, hogy a palesztinok nem adják fel a jogaikat, tovább harcolnak értük, bár Izraellel, egy hatalmas országgal, és az USA-val, a világ szuperhatalmával van dolguk. Biztos vagyok benne, hogy a Gázában és a Nyugat-Jordániában az elmúlt napokban tapasztalt népfelkelés nem csak kitart május 15-ig, amikor Trump ideérkezik, hanem később is folytatódik. Békés, de határozott, a megszállás elleni tömegmozgalomba alakul át. Csak ezen az egyetlen úton tudunk ellenállni az izraeli elnyomásnak, csak így tudjuk ez alól felszabadítani magunkat. Minden más mód kudarcot vallott.
Az a véleménye, hogy az autonóm hatóság a végéhez ért és nem szükséges már az Ön által várt tömeg-harchoz?
Nem ezt mondom, de a palesztin autonóm hatóságnak radikálisan meg kell változtatnia stratégiáját, és le kell mondania arról, hogy az 1993-as oszlói egyezményhez és a legutolsó 20 évben követett tárgyalási formulához ragaszkodjon. Ebben már senki sem hisz. És Netanjahu ezt a régi egyezséget arra használja fel, hogy zavartalanul folytassa megszállási és betelepítési politikáját. A palesztin hatóságnak legelőszöris be kell szüntetnie a szakítást a Hamasszal, mert a megosztottságot egyetlen palesztin sem akarja!
Fordította: Kleinheincz Ferenc
