Truthout, 2018. márc. 24.

Senki sem mérhető hozzá sem a dolgok sokaságát tekintve, amelyekről írt, sem az elemzésének a minőségét tekintve. (Fotó: Walt Jabsco)

Immanuel Wallerstein, jelenleg vezető kutató tudós a Yale University-n, az egyik legnagyobb élő szociológus... Hosszú ideje Marx olvasója, és a munkájára hatottak az 1818. május 5.-én, Trier-ben született forradalmár elméletei. Wallerstein több mint 30 könyv szerzője, köztük a jól ismert “A modern világrendszer” címűé, amelyet négy kötetben publikáltak 1974 és 2011 között.

Musto, M.: 30 évvel az un. “létező szocializmus” vége után, világszerte folytatódnak a publikációk, viták és konferenciák Karl Marx képességéről magyarázni a jelent. Meglepő ez? Vagy Ön úgy véli, hogy Marx eszméi meg fogják tartani a relevanciájukat azok számára, akik a kapitalizmus alternatíváját keresik?

Wallerstein, I.: Ez egy régi történet Marxról: kilökik a mellső ajtón és visszalopakodik a hátsó ablakon át. Ismét ez történt. Marx releváns, mert olyan kérdésekkel kell foglalkoznunk, amelyekről még sok mondanivalója van, és, mert amit ő mond, az más, mint amit a legtöbb szerző mondott a kapitalizmusról. Sok újságíró és tudós – nemcsak én magam – Marxot rendkívül hasznosnak találja, és ő ma az új népszerűségének a szakaszában van, annak ellenére, amit 1989-ben jósoltak.

A berlini fal leomlása megszabadította Marxot egy olyan ideológia láncaitól, amelynek kevés köze volt az ő társadalmi koncepciójához. A Szovjetunió összeomlása utáni politikai tájkép segített megszabadítani Marxot az államapparátus cégtáblájának szerepétől. Mi az Marx világértelmezésében, ami továbbra is figyelmet kelt?

Úgy vélem, hogy amikor az emberek Marx világértelmezéséről gondolkodnak, az “osztályharc” fogalmára gondolnak. Amikor Marxot a jelenlegi kérdések fényében olvasom, számomra az osztályharc a szükséges harca annak, amit globális baloldalnak nevezek – amely szerintem a világ lakossága jövedelem tekintetében alsó 80 százalékának a képviseletére törekszik – a globális jobboldallal szemben, amely a lakosságnak talán egy százalékát képviseli. A harc a többi 19 százalékért folyik. Az a kérdés, hogyan állítsuk őket a mi oldalunkra, ne a másikra.

Mi a világrendszer szerkezeti válságának korában élünk. A létező kapitalista rendszer nem képes túlélni, de senki sem tudhatja biztosan, hogy mi fogja felváltani. Meg vagyok győződve arról, hogy két lehetőség van: az egyik az, amit én “Davos szellemének” nevezek. A davosi Világgazdasági Fórum célja megvalósítani egy rendszert, amely fenntartja a kapitalizmus legrosszabb jellemzőit: társadalmi hierarchia, kizsákmányolás és mindenek felett a vagyon polarizációja. Az alternatíva egy rendszer, amelynek demokratikusabbnak és egalitáriusabbnak kell lennie. Az osztályharc alapvető kísérlet hatni annak a jövőjére, ami fel fogja váltani a kapitalizmust.

Az Ön reflexiója a középosztályra Antonio Gramsci hegemóniaeszméjére emlékeztet engem, de úgy gondolom, hogy lényeges azt is megérteni, hogyan lehet motiválni az emberek tömegét, az Ön által említett 80 százalékot a politikában való részvételre. Ez különösen sürgető az un. globális Délen, ahol a világ lakosságának a többsége összpontosul, és ahol az utóbbi évtizedekben, a kapitalizmus által létrehozott egyenlőtlenségek drámai növekedése ellenére, a progresszív mozgalmak sokkal gyengébbé váltak, mint korábban voltak. Ezekben a régiókban a neoliberális globalizáció ellenzését gyakran vallásos fundamentalizmusok és xenofób pártok támogatásába csatornázták. Európában is fokozódó mértékben látjuk ennek a jelenségnek a fellépését.

A kérdés az: Segít-e nekünk Marx megérteni ezt az új forgatókönyvet? Mostanában közzétett tanulmányok Marx új interpretációit kínálják, amelyek hozzájárulhatnak más “hátsó ablakok” jövőbe nyitásához, hogy az Ön kifejezését használjuk. Ezek olyan szerzőt mutatnak, aki kiterjesztette a kapitalista társadalom ellentmondásainak a vizsgálatát a tőke és a munka közti konfliktuson túlra, más területekre. Ténylegesen, Marx sok idejét fordította nem-európai társadalmak és a kapitalizmus perifériáján a gyarmatosítás pusztító szerepe tanulmányozására.

…Megjelölne-e hármat Marx leginkább elismert gondolatai közül, amelyeket Ön szerint ma érdemes újra értékelni?

Először is, Marx mindenki másnál jobban megmagyarázta nekünk, hogy a kapitalizmus nem a társadalom szervezésének a természetes módja. A mindössze 29-éves korában publikált “A filozófia nyomorában” már gúnyolta a burzsoá politikai közgazdászokat, akik azzal érveltek, hogy a kapitalista viszonyok “természeti törvények, függetlenek az idő befolyásától”. Marx azt írta, hogy a számukra “ott van a történelem, hiszen a feudalizmus intézményeiben egészen más termelési viszonyokat találunk, mint a burzsoá társadaloméban,” de ők nem alkalmazták a történelmet az általuk támogatott termelési módra, hanem a kapitalizmust “természetesnek és öröknek” mutatták. A Történelmi kapitalizmus című könyvemben próbáltam hangsúlyozni, hogy a kapitalizmus az, ami történelmileg létezett, szemben a több mainstream politikai közgazdász által felkarolt némely homályos és nem világos ideával. Többször is kifejtettem, hogy nincs olyan kapitalizmus, amely nem történelmi kapitalizmus. Ez ilyen egyszerű és ezért sokkal tartozunk Marxnak.

Másodszor, hangsúlyozni akarom a parasztság földjétől való megfosztását jelentő, a kapitalizmus alapjánál lévő “primitív akkumuláció” fogalmának a fontosságát. Marx nagyon jól értette, hogy ez kulcsfontosságú folyamat volt, amely létrehozta a burzsoázia uralmát. Ez ott volt a kapitalizmus kezdeténél és létezik még ma is.

Végül, nagyobb visszhangot szeretnék a “magántulajdon és kommunizmus” témának. A Szovjetunióban létesített rendszerben – különösen Sztálin alatt – az állam birtokolta a tulajdont, de ez nem jelentette azt, hogy az embereket nem zsákmányolták ki vagy nyomták el. Ez történt. Beszélni a szocializmusról egy országban, mint Sztálin tette, szintén olyasmi volt, ami sosem jutott volna senkinek eszébe e korszak előtt. A termelőeszközök köztulajdona egy lehetőség. Szövetkezeti tulajdonban is lehetnek. De tudnunk kell, hogy ki termel, és ki kapja az értéktöbbletet, ha jobb társadalmat akarunk létrehozni. A kapitalizmushoz képest ennek teljesen átszervezettnek kell lennie. Ez számomra a kulcskérdés.

2018 Marx születésének a 200. évfordulója és új könyveket és filmeket dedikálnak az életének. Van-e olyan időszak az életében, amelyet Ön a legérdekesebbnek talál?

Marxnak nagyon nehéz élete volt. Súlyos személyes nyomorral küzdött és szerencsére olyan bajtársa volt, mint Friedrich Engels, aki segítette, hogy túlélje ezt. Marxnak érzelmileg sem volt könnyű élete és a makacssága a próbálkozásában azt tenni, amit ő az élete munkájának gondolt – megérteni a kapitalizmus működésének módját – csodálatra méltó volt. Ez az, amit ő maga a teendőjének látott. Marx nem akarta az antikvitást magyarázni, vagy meghatározni, hogy milyen lesz a szocializmus a jövőben. Ilyen feladatokat nem tűzött maga elé. A kapitalista világot akarta megérteni, amelyben élt.

Marx egész életében nem csak egy tudós volt, aki a londoni British Museum könyvei között szigetelődik el, hanem mindig egy, korának harcaiban részt vevő, militáns forradalmár. Tevékenysége miatt, ifjúkorában száműzték Franciaországból, Belgiumból és Németországból. Száműzetésbe kényszerítették Angliában is, amikor 1848 forradalmait leverték. Újságokat és folyóiratokat segített és mindig támogatta a munkásmozgalmakat minden módon, ahogyan csak tudta. Később, 1864-től 1987-ig a vezetője lett a Nemzetközi Munkás Egyesülésnek (International Working Men's Association), a munkásosztály első transznacionális szervezetének, és 1871-ben védelmezte a Párizsi Kommünt, a történelem első szocialista kísérletét.

Igen, ez igaz. Lényeges emlékezni Marx harcosságára. Mint Ön nemrég rávilágított a Workers Unite! (Munkások, egyesüljetek!) kötetben, rendkívüli szerepe volt az Internacionáléban, olyan emberek szervezetében, akik fizikailag távol voltak egymástól, olyan korban, amelyben a könnyű kommunikáció mechanizmusai nem léteztek. Marx politikai tevékenységének az újságírás is része volt. Élete nagy részében művelte ezt mint a nagyobb hallgatósággal való kommunikáció egy módját. Újságíróként dolgozott, hogy jövedelmet szerezzen, de a politikai tevékenységhez való hozzájárulást is látta ebben. A semlegességnek semmi értelmét sem látta, mindig elkötelezett újságíró volt.

2017-ben, az Orosz Forradalom 100. évfordulója alkalmából, egyes tudósok visszatértek a kontrasztra Marx és egyes saját stílusú követői között, akik hatalmon voltak a 20. században. Mi a fő különbség köztük és Marx között?

Marx írásai megvilágítók és sokkal kifinomultabbak és sokszínűbbek, mint az eszméinek egyes leegyszerűsített értelmezései. Mindig jó emlékezni a híres boutade-ra (kifakadás), amelyben Marx ezt mondta: “Ha ez marxizmus, ami biztos, az az, hogy én nem vagyok marxista.” Marx mindig kész volt a világ realitásaival foglalkozni, nem úgy, mint sokan mások, akik dogmatikusan erőltették a nézeteiket. Állandóan kutatta a megoldásokat a problémákra, amelyekről úgy látta, hogy a világ előtt álltak. Ezért van, hogy ő még mindig nagyon segítő és hasznos útmutató.

Befejezésül, mit szeretne mondani a fiatalabb nemzedéknek, amely még nem találkozott Marxszal?

Az első, amit mondanom kell a fiataloknak, az, hogy őt kell olvasniuk. Nem róla olvasni, hanem Marxot olvasni. A sokakhoz képest, akik beszélnek róla, ténylegesen kevesen olvassák Marxot. Ez Adam Smith-re is igaz. Általában, csak e klasszikusokról olvasnak. Az emberek mások összegezéseiből ismerik meg őket. Időt akarnak megtakarítani, de ténylegesen ez időpazarlás! Érdekes embereket kell olvasni, és Marx a 19. és 20. század legérdekesebb tudósa. Ez nem kérdéses. Senki sem mérhető hozzá sem a dolgok sokaságát tekintve, amelyekről írt, sem az elemzésének a minőségét tekintve. Így, az üzenetem az új nemzedéknek az, hogy Marx eminensen méltó a felfedezésre, de őt kell olvasni, olvasni, olvasni. Olvassátok Karl Marxot!

Marcello Musto a szociológiaelmélet docense a York University-n, Toronto – Kanada. Több, Marxról szóló könyv szerzője, köztük Karl Marx's Grundrisse (Routledge, 2008); Marx for Today (Routledge, 2012); Workers Unite! (Bloomsbury, 2014) és a legutóbbi, Another Marx (Bloomsbury, 2018).

(Ford. Szende Gy.)