A mostani történet is csak része egy olimpiaellenes, kiterjedt fideszes propaganda-hadjáratnak. A Rogán-művek kiadták a jelszót, hogy a párizsi olimpiát minden eszközzel gyalázni kell, teljesen elrontva ezzel a hétköznapi emberek szurkolását. Ez valahol a Nolimpia kampány miatti sértődöttségen gyökerezik, amely során a kormányzat politikai vereséget szenvedett – bár jobb lett volna, ha a tanársztrájk során bukik nagyot. Közben fideszes politikusok tömege posztolja a közösségi médiában az olimpiai sikereket, nem kis önreklámozási céllal, miközben semmi közük az adott sportolók dicsőségéhez, tovább rontva a szurkolási élményünket.

De most az Imane Khelif sztori van terítéken és a köztudatban, miközben megy a korrupció és a miniszteri fizetések pofátlan emelése. A Fidesz-központ kiadta az ukázt, hogy a történet főszereplője márpedig „férfi”, a történet maga pedig „bántalmazás”.

Pusztán olyan „mellékes” faktorokat raktak háttérbe, hogy a Fidesz elmebeteg törvényei szerint Imane Khelif Magyarországon nőnek számítana, hiszen születési neme nő, amit idehaza (és saját hazájában, Algériában) nem lehet megváltoztatni, akármekkora is a tesztoszteronszintje. A másik, hogy a boksz pedig egy olyan sport, ahol a versenyzők – testtömegtől és méretkülönbségtől függetlenül – ütik, püfölik, verik egymást, amelynek a vége sokszor az, hogy valaki nem bírja és a szenvedései miatt a földön marad.

Érdekes módon a szélsőjobboldal számára világszerte most rendkívül fontosak lettek az amúgy gyűlölt nők és az amúgy megvetett egyenlőség. Igen, a női esélyegyenlőség elleni kérlelhetetlen küzdelem nem csak a fasisztoid szélsőjobb, de a mérsékeltebb keresztény-konzervatívok sajátja is. De most – lássunk csodát! – olyan kontextusba került a női esélyegyenlőség, amit meg kell védeni – természetesen egy transznemű férfitől (??), aki a NOB jóváhagyásával „nőket bántalmaz” a ringben. Pont, mint amikor a mihazánkos nácik játszottak ultraliberálist a COVID-vakcina szabad választását (valójában annak elkerülését) követelve, mert akkor épp az illett az aktuális demagóg populista, szélsőjobbos összeesküvés-elméletükbe.

A hemzsegő ellentmondások központjában az a jobboldali hazugság áll, hogy Imane Khelif „férfi”. A tények makacs dolgok. Imane Khelif magasabb tesztoszteronszinttel rendelkezik, amely tény, hogy hozzájárul ahhoz, hogy erősebb izmai és férfiasabb külseje van, de ettől még nem lesz „férfi”, akárhányszor is nyafogja el ezt a Fidesz sajtóközpontjának ukázai által vezérelt, közpénzből fizetett „média”, vagy olyan megátalkodott transzfób milliárdosok, mint Elon Musk és J.K. Rowling, akik féltik vagyonukat a rendes adóztatástól.

Ha komolyan és felelősségteljesen akarunk sportszakmai kérdésekről beszélni, akkor fel lehet vetni, hogy mennyire csorbítja ez a biológiai előny az úgy nevezett esélyegyenlőséget, és kellene esetleg külön kategória ezen sportolóknak. Ezt meghatározni persze lehetetlen, mert mik legyenek ezek a kritériumok? Ki és hogyan választja ki a megfelelő tesztorszteronszintet a versenyzők számára? Esetleg nézni kellene más faktorokat is? Ezen kérdések megválaszolása totálisan felesleges is, ugyanis az olimpia és minden versenysport teljesen rossz alapelvek alapján működik. A versenysportok lényege, hogy adott versenyző legyőzi a másikat, tehát az egyenlőtlenségről szól. Azt akarjuk a ringben eldönteni, ki jobb a másiknál, nem pedig azt, hogyan lehetne egyenlőre kihozni a meccset. Ha a boksz esetén számba vesszük, hogy léteznek testtömeg szerinti kategóriák pehelysúlytól nehézsúlyig, akkor be kellene vezetni más kategóriákat is, pl. szegény sportolók és gazdag sportolók szerint. Utóbbiak nyilván jobb eséllyel indulnak, mert több pénzük van jobb edzőkre, edzőfelszerelésekre. Aztán léteznek lusta és szorgalmas sportolók is. Tehet valaki arról, hogy lustábbnak született? De léteznek tehetséges, gyorsan fejlődő sportolók és tehetségtelenebb, sutábbak, akik szintén szeretnének bokszolni. Valójában rengeteg ésszerű és ésszerűtlennek tűnő kategóriát be lehetne vezetni, és az egyenlőség alapú végső igazságosság az lenne, ha mindenki aranyéremmel távozhatna az olimpiáról, mert az lenne egyenlően igazságos. Ha úgy alakult volna az élet, hogy az olasz bokszolónő nyert volna, akkor Imanét is lehetett volna sajnálni, mivel Algériában vélhetően nem költhet az állam annyit bokszra, mint az olaszoknál; vélhetően rosszabbak a klubbok, a felszerelések, nincsenek világklasszis edzők szerződtetve, és nagy valószínűség szerint nem olyan az algériai életvitel, amely garantálná, hogy a sportolók annyira stresszmentes körülmények között edzzenek, mint a fejlett nyugaton. A meccsek kimeneteléhez vezető faktorok sora szinte végtelen, és utópisztikus idealizmus lenne azt gondolni, hogy ezen faktorokat egyenlősíteni lehetne, mert nem lehet.

És akkor ideje lenne megvizsgálni más sportágakat is. Michael Phelps 23 olimpiai aranyérem tulajdonosa, 20 Guinness-rekord és 39 világrekord fűződik nevéhez. Az a pletyka kering róla, hogy Marfan-szindrómája lehet, amelyet az úszó sosem erősített meg, de tény, hogy az izületeinek hajlékonysága, a tenyere és lábfeje mérete hozzájárulhatott ahhoz, hogy kenterbe verte a világot úszásban. Ha ez a genetikai előny számít, akkor nyilván itt is sérül az esélyegyenlőség.

A totális esélyegyenlőség valójában csak akkor jöhet létre, ha klónozzuk a sportolókat, akik ugyanazon genetikával, ugyanolyan étrend, életvitel (ez már megvalósíthatatlan) mellett felnőnek, együtt edzenek és aztán megmérkőznek, de ez lényegében utópia. A dolog mindig igazságtalan lesz valahol, és jelenleg az olimpiák és a versenysportok túl magasra is tették az esélyegyenlőségi küszöbszintet. Miért? Az üzlet miatt. Az újkori olimpiák történetében eddig több mint 20 ezer érmet osztottak ki. A cél, hogy minél több sportág minél több kategóriájának minél több sportolója jelen legyen, mert az nagyobb nézettség, nagyobb forgalom, nagyobb reklám, nagyobb fogyasztás, nagyobb marketingpotenciál – egy szóval nagyobb üzlet. Az ókori olimpiákon még csak hét sportág volt hét győztessel egy ötnapos rendezvényen. Ebből egyik sportcipőgyártó sem tudna meggazdagodni.

És végre elérkeztünk a Lényeghez. A sportpolitikai és orvosbiológia kérdések nem számítanak. Az igazi lényeg a woke-ot megteremtő nácihiszti. Valljuk be őszintén. A Fidesz és a nemzetközi szélsőjobb politikusai, milliárdosai, influenszerei nagyívben tesznek a nők esélyegyenlőségére. Végre kiszúrtak egy témát, amellyel demagóg populista módon lehet tömegeket hergelni – még akkoris, ha borzalmas nagyot kell hazudni hozzá. Versenyszerű boksz során sérült az esélyegyenlőség és erőszak történt. De hát a versenyszerű boksznak ez a lényege. Arról a bokszról beszélünk, amelynek története során több mint 2000 (!!!) sportoló halt meg a ringben vagy az ott szerzett sérülésekben! Legutóbb májusban halt meg Sherif Lawal londoni középsúlyú bokszoló, akit portugál ellenfele a negyedik menetben ütött ki.

Kiváló figyelemelterelés arról, hogyan emelték meg a magyarországi miniszterek fizetését, hogyan építik le az oktatást és az egészségügyet, hogyan zárnak be laborokat, hogyan verik szét a védőnői rendszert (családbarát kormány), hogyan kendőzik el 49 ezer honfitásunk halálát a koronavírus járvány borzalmas kezelése miatt, hogyan veszti el a közpénz közösségi jellegét az oligarchastrómanok által stb… Aztán identitáspolitika. Bűnbakkeresés és a meleg és transz közösségek elleni izgatás, ráadásul úgy, hogy a főgonosz „nőverő férfi” még csak nem is férfi, de nem is transznemű! Mindezt azon igazságosság és igazság nevében, amelyet naponta tipor lábbal a Fidesz „sajtója”, valamint a kurucinfóhoz és onnan származó neonáci hazugságipar. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás utáni első fasiszta párt nevében (MIÉP) is ott volt az „igazság” szó, mint kompenzatorikus marketingszlogen. Mindez egybeforrva a kisembereket, a munkásokat, a szegényeket lábbal tipró gazdasági és szociális politikával.