A márciusi adatfelvétel során kialakult kép a magyarok külpolitikai irányvonalairól elsőre sok szempontból inkoherensnek tűnik. A kutatás fő megállapításai ugyanis egyrészt egy nyugati fősodorba illeszkedő ország képét mutatják:

• a magyarok többsége szerint az ország helye nyugaton van;
• a NATO-tagságot tartják a legtöbben előnyösnek, és nem gondolják a magyarok, hogy a NATO vagy az EU széteshet a következő 20 évben;
• 25 év után: a magyarok háromnegyede támogatja az ország NATO-tagságát;
• az elmúlt egy évben csökkent a magyar társadalom által érzékelt háborús veszély.

Ugyanakkor elindult egy orosz közeledés is:

• Ausztriát látják a magyarok a legfontosabb partnernek, 2024-ben Ukrajna került a lista végére;
• már nagyobb fenyegetésként tekint a magyar társadalom Ukrajnára, mint Oroszországra;
• Ukrajna támogatása: már csak a humanitárius segítségnyújtásnak van támogatottsága, a pénzügyi és a katonai támogatást is ellenzi a magyarok többsége;
• tovább romlott az ukrán menekültekhez való hozzáállás.

A beszélgetés elején erre az ellentmondásra kerestük a választ. Bíró-Nagy András szerint ahol évszázados értékválasztások vannak, ott nagyon nehezen alakítható a magyar társadalom többségi álláspontja. Ilyen a nyugati orientáció. Persze ebben is érezhető a kormánypárti táborban egy eltolódás, de még mindig többsége van annak, hogy a helyünk nem a keleti országok között van.

A NATO támogatásának erős volta a biztonságba vetett hitben nyugszik, illetve a magyar kormány az Európai Unióval ellentétben nem fogalmaz meg erős kritikákát ezzel a szövetséggel kapcsolatban.

Ugyanakkor az orosz–ukrán háború kapcsán meglévő álláspontok már nem stabil, évszázados viszonyban értelmezhetőek a magyar társadalomban. Ezért lehetséges, hogy egyre rosszabb értékeket mutat Ukrajna megítélése, miközben azt is el kell mondani, hogy az orosz barátság nem nőtt, mintha lenne ennek is egy üvegplafonja.

Ukrajna megítélésének romlása az ellenzéki szavazók körében érezhető leginkább, elkezdtek azonosulni a kormánypárti szavazók értékrendjével. Könnyen lehet, hogy emögött az áll, hogy az ellenzéki pártok kevesebbet beszélnek erről a kérdésről, és nem adnak saját szavazóiknak támpontokat ennek kapcsán.

A beszélgetés során azt is megnéztük, hogy hogyan illeszthető össze a kormány háborús pszichózisra épülő kampánya azzal, hogy márciusban kevesebben tartottak a háborútól, mint akár egy évvel korábban. Ennek okait és az adatok mögötti településtípusos eltéréseket is elemeztük.

Címfotó: Tim Graf – Unsplash