Szóval, kellett ez az idő, nehogy egy táborba kerüljek Horn Gáborral és alpári ötleteim támadjanak Feri életútjának általam javasolandó és kezdőpontot idéző célját illetőleg.
Az elemzés amit adott az új politikai erő megjelenésével kapcsolatban az ősi viccet juttatt eszembe, melyben két rabbi beszélget:
- Nem értem, nem értem...
- Megmagyarázzam?
- Nü, megnagyarázni én is tudom, de nem értem, nem értem....
Szóval a DK választói közül a szektának jól jött a magyarázat, a többiekben pedig újabb kételyek merülnek fel: így kell egy szervezetet irányítani?
Hogy ez egy következmények nélküli ország, már régóta tudjuk, de hogy az a pártvezetés is ilyen, mely az általunk preferált pártot irányítja,  az azért nóvum.
Tanultam vezetést, gyakoroltam is, hibáztam is, de mikor megfizettem érte, soha nem jutott eszembe a sors hibáztatása, a szerencse hiánya, a csillagok előnytelen állása.
Általában levontam a következtetést: ezt elkúrtad PuPu, nem kicsit, nagyon. 
De ez csak az egyik fele a dolgoknak, melynek szép magas kupacát nem egyedül lapátoltam össze, hanem azokkal a munkatársaimmal, akik elláttak bölcs tanácsokkal, jó ötletekkel, melyeket vért izzadva ötlöttek ki, és melyre vevő lesz a nép - de aztán nem lett.
Liba meg alig maradt, hogy a klasszikus viccet idézzem.
Azok is ezt a létszámot gyarapították, akik dús ötleteimnek a magyar népmesék című rajzfilm főcímét idéző indáit dicsérgették, ahelyett, hogy figyelmeztettek volna azok közvetlen következményeire.

Félreértés ne essék: az, hogy nem mondott le a párt elnöke, teljesen rendben van, hiszen hülye ember az, aki az ellenségeitől fogad el életvezetési jótanácsot.
Még az is rendben van, hogy a vezetésből se mondtak le azok, akik jó, de legalábbis elfogadható munkát végeztek és nem az ő javaslatuk volt valamelyik politikai tévedés.
Nem akarom megírni, hogy melyik, mert az ez én véleményem lenne, de érdemes lenne a párt túlzottan atlantista elkötelezettsége, minösíthetetlen kommunikációja, a múlthoz, a baloldalhoz, a liberalizmushoz és a  szociáldemokráciához való viszony környékén keresgélni.
És el kellene gondookodni azon is, hogy elég-e a párton belüli érvényesüléshez feltenni egy politikushoz illő vastagkeretű szemüveget, vagy kinyilatkoztatni, hogy több Gyurcsány kell - akkor, mikor nyilvánvaló, hogy a pártban most több demokrácia kell, és ideje megválni a seggnyalóktól, karrieristáktól - egyáltalán, profibb pártot építeni.

Lehetőleg nem ideológiai pártot, mert erre mostanában nincs kereslet, de lehet egy ideológiát úgy is szolgálni, hogy  egy választási párt céljai egy adott  ideológiát szolgáljanak.
És a vidék!
Ahogy a béke jelszavát, úgy a vidéket is odadobtuk az ellenfélnek, pedig lassan kihalnak az utolsó TSZ-nyugdíjasok is, és a vidék egy része, mely nem rendelkezik megfelelő természeti adottságokkal, visszazuhan a középkorba, az ország még inkább szétszakad.
Nem, nem  ideológiák mentén, hanem étező és éhenhaló részre.
Persze magyarember azért nem költ krumplira, mert takarékos.
A párt társadalmi bázisa ma a kispolgárság - középosztálynak is hívhatjuk, ha úgy jobban tetszik,- mely helyzeténél fogva nem szeret változtatni, kockáztatni, csak helyezkedni próbál, törleszkedni a hatalomhoz, vagy a vélt jövőbeni hatalomhoz.
Retteg a lecsúszástól, nehogy az alsó-középosztályba, ne adj Isten a keszon-középosztályba csússzon.
Meg kell tudni szólítani őket ugyanúgy, mint a nincstelen és kilátástalan helyzetben levő vidéki réteget, egyáltalán, ki kell törni végre a  Nagykörúron kívülre.
Gyurcsány okos ember, engem a New Amsterdam című sorozat orvos-igazgatójára, Maxra emlékeztet, na meg kicsit Gorbacsovra, akinek örökké hálás lehet a szovjet nép, hogy nem ő vezette a Hitler elleni harcot.
Szóval, sok sikert kívánok, de - szerintem - nem több Gyurcsány, hanem több profizmus kell, hogy aztán ő is sikeresnek érezhesse magát.


:O)))