A nagy nyertes is fellélegzett és elengedte magát végre, olyan bunkó lehetett, mint amilyen az életben is volt felmagasztosulása előtt - valószínűleg.
Az ember, aki tizenöt éven át a hatalom kegyeit élvezte, attól húzta fizetését és egyéb juttatásait, annak élvezte informális előnyeit álláskeresése és hitelfelvétele, életvitele során, és barátait is abban a körben találta meg, bátran szólítja fel a közéletből való távozásra azt a politikust aki húsz éven át megtestesítette az ellenállást Orbán maffiaállamával szemben.
Aki ha ez idő alatt pénzkereséssel foglagta volna el magát, anélkül tudta volna rokonsága és leszármazottai átlagon messze felüli anyagi biztonságát megteremteni, hogy bűnszervezetet hozott volna létre.
Mindegy, két év hosszú idő, az új versenyző ez alatt úgysem lesz képes titkolni mentalitását, és bár a magyar választó szereti fenékig üríteni a méregpoharat, azért van még remény.
Ha tetszik, ha nem, Magyar az embereivel együtt a Fidesz szekerét fogja tolni.
Megszavaznak majd minden jelentős kérdést az önkormányzatokban, látványosan elleneznek minden lényegtelen döntési javaslatot, és mantrázni fogják azokat a jelszavakat, melyeket Tóni a boszorkánykonyhájában kifundál.
A választó meg azért nem teljesen hülye.
Erre legjobb példa fatornyos kis falumban a választás eredménye, ahol a jelenlegi polgármester ellen hazug és meglehetősen gusztustalan kampányt folytató DK úgy pofára esett, mintha a zsíroskenyérnek szeretne konkurenciát teremteni.
Külön tanulságos, hogy egyébként rokonszenves jelöltjüknek sokat ártott saját helyi háttércsapata, mely azt hitte, hogy a választókat úgy lehet terelgetni, mint a birkákat.
A folyamatosan befektetett munka legyőzte a kampányszerű propagandát.
És ugyan a polgármester felmászott Magyar pódiumára és elpanaszkodta a méltánytalanságot, ez sem ártott neki.
A választó nem az új titánt ( ...ti tán tudnátok kezdeni vele valamit...), hanem az elvégzett munkát díjazta.
Az ellenzék legnagyobb gondja ma a káderhiány.
Persze megköszönhetik maguknak, hiszen több minden mellett elhanyagolták a fiatalokkal való foglalkozást is.
Pedig lett volna rá igény, erre a legjobb példa Gyurcsány néhány szereplése a fiatalok között, de ahogy ez már errefelé lenni szokott, ő a kitalálásra van optimalizálva, aztán a működtetésre már nincs jelentkező.
Érthető, hiszen fiatalokkal foglalkozni macerás, kérdeznek meg ellenkeznek, a nyugger meg azonosul a feladattal és partner a legnagyobb hülyeségekben is, ha azt hiszi, hogy ezzel előreviszi az ügyet.
A fiatalokkal az is baj, hogy azonak nem elég pofázni (... azt fekve is lehet... copyright by Moldova), a fiatal tenni, cselekedni akar, az se baj, he egy kicsit túlteng benne az adrenalin.
Vezetgetésük feladatát nem lehet csak fiatalokra bízni.
Valaki egyszer azt mondta, hogy a hadsereg túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra bízzuk.
A fiatalonak is kell valaki, aki a vadhajtásaikat metszegeti, és amúgy nem irigy rájuk, szereti őket, képes a nyelvükön beszélni anélkül, hogy bohócot csinálna magából.
De ifjúsági szervezet kell, és nem egy agyonpolitizált gladiátor-képző, hanem egy laza társaság, ahol nem sikk a nacionalizmus, a neonácizmus, nem sikk az antiszemitizmus,
Máig kellemes emlék generációnk számára a KISZ, amelyik számtalan funkciója mellett többek között káder-keltető is volt.
Hogy aztán ezt a fideszes népséget is kikeltette, az a helyzet szerencsétlenségéből adódik, kiüthetett volna akár jól is a dolog.
Csak hát nagyon tetszett az a BOSS öltöny, amit az első állami támogatásukból beszereztek, le sem vágták a cimkét a zakó ujjáról, hadd lássa mindemki, hogy milyen trendi csávó a delikvens.
Igen vegyes társaság, személyileg sem egyformák még egy párton belül sem, a karrieristák mellett ott annak a jószándékú emberek, akik anélkül legitimálják a első kategória tagjait, hogy erről eágyátalán tudnának.
Az ideológiájuk egyszerű, jelszavakra vannak optimalizálva, a jelszavak pedig egyszerűek és a helyzet lebutításán alapulnak, hogy könnyű legyen azonosulni velük.
Magyar Péter mozgalma felettébb kártékony, de minden rosszban van valami jó.
Ez esetben az, ha ezek a pártnak álcázott baráti társaságok eltünnek a magyar történelem süllyesztőjében - véget vetve a választó félrevezésének.
A társadalom nem egy-két gonddal küzd, mint ezek a formációk sugallják, hanem ezerrel,
Bár a bálnák megmentése is fontos dolog, de önmagában nem oldja meg a falvak népének elszegényedéséből adódó társadalmi gondokat, az oktatás és az egészségügy helyzetét, a nagy társadalmi ellátórendszerek (nyugdíj, társadalombiztosítás) gondjait.
És jó az is, hogy megmutatta: Orbán nem legyőzhetetlen, és bár hazug módon, de reményt ad arra, hogy ez az országgyűlési választásokon is így lesz.
Nem lesz így - ezer oknál fogva, de ne legyen igazam, járjak úgy ezzel a kóklerrel, mint Moldova járt Kádárral, de erre csekély az esély.
Egyrészt a vereség kétségtelen, másrészt nem Orbán az oka, ami ellen már immunissá vált a párt.
Harmadrészt a legjobb úton haladunk, hogy - jó magyar szokás szerint - elmaradjon a szembenézés a problémával.
Hiszen megmaradtak a polgármesterek, a testületekben is ott vannak a képviselők, Karácsony is nyert húsz szavazattal - alapvetően minden rendben.
Hogy most van egy málészájú béna kacsánk, - én azért nem könyvelném el nyereségnek.
Rengeteg feladatot kellene igen rövid idő alatt megoldani a pártvezetésnek,mert ez az a pont, ahol a vár fokán felünik az MDF kisértete, annak sorsát pedig jó lenne elkerülni.
Belpolitikailag a választó nem vevő a párt kínálatára.
Ennek oka, hogy nem is ismeri, pedig tudom, hogy Dávid Ferenc és az a csapat, mely a DK gazdasági programja mögött áll, alapos munkát végzett.
Mégis, olyan ez, mint a kétszáz milliós, 1905-ben alkotott Rippl-Rónai festmény, melyet a nagyközönség nemrég ismerhetett meg, eddig azt se tudta senki, hogy létezik.
És akkor ott vagyunk a megoldatlan kommunikációs és propaganda kérdésnél, melynek legalább egy részét meg lehetett volna oldani az elpocsékolt ciklusban.
Mégis megelégedett vele a pártvezetés, hogy néhány embere, aki már látott belülről studiót, az interneten vitézkedik.
Egy olyan párt, melynek szavazótáborát főként a nyugdíjasok adják, akiknek jelentős része idegenkedik a számítógéptől, az aktív tartalomkereséstől és akkor elégedett, ha elé teszik az előrágott politikai eledelt, mellyel aztán egyet tud érteni.
Szóval nem lenne jó, ha a továbbiakban is ez menne, mert ha nem jut el végre a központi agyba, hogy ez a kor a kommunikációról szól, akkor ennél a helyzetnél csak rosszabb jöhet.
Nem kell a pártot most felforgatni, elég, ha a szükséges személycseréket a hatáskörök átszabásával hajtják végre, de ha a leszerepelt verebek visszaülnek egy másik ágra, akkor semmi sem történt.
Nehéz dolog egy vezetőnek a személyes rokonszenvvel mit kezdeni, de ha eredményes akar lenni, akkor ez nem játszhat - se pro, se kontra..
Külpolitikailag érzékelhető az atlantista politika kudarca, hát legalább részben ki kellene lavírozni belőle, még mielőtt Ukrajna veresége a legostobább politikai elemző számára is nyilvánvalóvá nem válik.
Rendezni kell a párt kapcsolatait Oroszországgal és Kínával, mert a világ átalakulóban van, és jó lenne ezt a világháborút nem elveszíteni, még ha a fegyverek jelenleg máshol is dörögnek.
A politikában az elvek eszközök, a pragmatizmus elengedhetetlen.
Disraeli mondta - márpedig ő okos politikus volt, nem szégyen tanulni tőle - hogy Angliának nincsenek ellenségei és nincsenek barátai, csak érdekei vannak.
A mi érdekünk az európai béke, a szabad kereskedelem - ennek megfelelően kellene politizálni, és nem átengedni a hábrúellenesség jelszavát az ellenfélnek, és nem érdemes javasolni a tüzoltóautók víztartályainak feltöltését benzinnel.
Dolgozni kell.
A jelölteket a 2026-os választásra ki kell választani - nem az eddigi módszerekkel -, fel kell készíteni és feladatokat szabni nekik, szerepeltetni őket a kiválasztott választókörzetben, hogy a választó megismerhesse őket.
Sok sikert!
:O)))
