A legnagyobb disznóságokat a lehető legnagyobb zűrzavarban kell eladni, és kevés alkalmasabb időpont létezik, mint egy választási kampány befutója.
A magyar választó - mint erről már milliószor meggyőződhettünk - együgyű, és most az egy ügy a választás, ami nem is egyszerű, hiszen a pártpalettán megjelent a Messiás pártja.
Ez magában nem okozhatna meglepetést, hiszen a politika ezidáig is vallási alapon működött, a szekták gurui elmagyarázták híveiknek a tutifrankót, és ez nagyjából elég is volt. Némi kongás ugyan volt, mikor a hívek a homlokukra csaptak: "hogy én ezt idáig nem vettem észre, nem is értem!"
De a lényeg az, hogy a választó most el van foglalva azzal, hogy demokratának érezheti magát.
Úgy négyévente szokott ez bekövetkezni, de a trükkös propaganda kétfelé bontja az egyetlen hatalmi kérdést és így időnként külön szavazást rendez a döntések szempontjából közömbös ügyekneknek is.
Dupla költség, de dupla siker, a magyar választó, - a memória - bajnokság ezüstérmese az aranyhal után - két évig elégedett azzal, hogy olyan demokratikus, hogy annak párja nincs. Utána lehet, hogy elkezdene ficeregni, és az nem lenne helyes viselkedés.
Kétévente ezért a magyar demokrata szavazhat a lényegi kérdésekben döntési jogosultság nélküli Európai Parlament képviselőire.
A helyi önkormányzatokba is bejuttathatja azokat a képviselőket, akik dönthetnek, hogy a villanyoszlopokról a polgármester feleségének kertészetéből származó futómuskátlik lógjanak, vagy inkább a Hivatal előtti kiskertbe ültessenek büdöskét, ha már a bent ülöket nem becézgethetik...
A bejelentés időpontja logikus volt, egyben újabb érvet adott a népnemzeti gondolat híveinek: ismét magyar kézben Ferihegy!
Márpedig ez a kéz amit egyszer megfogott, soha nem ereszti - erre biztosíték az enyv, melyet tulajdonosa kézápolóként használ.
Persze a politikában semmi nem az aminek látszik, semmit nem szabad kiragadni összefüggéseiből, az összefüggések vizsgálata pedig nem egyszerű feladat.
Ami a jelen helyzetet illeti, nekem különösen az államosítás tetszik, mert ez olyan szép, bolsevik történelmi hagyomány.
Manapság az intézmény új funkciót kapott, - a vagyon átmeneti állomásoztatásának hatékony módszere.
Több-kevesebb idő után az állami vagyon a megfelelő magánkezekbe kerül, és azt, hogy ki a megfelelő a tulajdonlásra, majd a Keresztapa megmondja, elvégre is nem vagyunk mi kommunisták, tőkés állam lennénk, vagy mi a szösz?
Ha történelmi megközelítésben nézzük a dolgot, akkor vissza kell mennünk azokba az időkbe, mikor még élt a nemzeti légitársaság, a Malév.
A piaci trend abban az időben a diszkont - a "fapados" - légitársaságoknak kedvezett és ez a trend azóta sem tört meg, sőt - ki fog futni ez is a végpontjáig, ahogy Nagyurunk rendszere is.
Ezek a légitársaságok eleinte csak az étkeztetést szüntették be a gépeken, ma már az állóhelyek bevezetését várjuk, és várhatólag pótdíjat kell fiozetnie annak az utasnak, aki cipőt hord, a terhes anyák meg csak két teljes árú jegy ellenében csekkolhatnak be.
Az üléseket úgy összezsúfolták, hogyha malacokat így szállítanának, mindenféle állatvédelmi törvényt megsértenének.
A Malév is vesztese volt ennek a trendnek, az államnak pedig esze ágában sem volt megmenteni, hiszen a cég volt vezérigazgatója által alapított Wizz Air ott várta készen az utódlást.
Nem, nem a repülőgépeket, hiszen azokból bármennyit lehet venni, az igazi érték a megszünő légitársaság jogosulsága volt Európa jelentős repülőtereinek használatára, valamint a bázisrepülőtér, mely jelen esetben Ferihegy volt.
Amíg a jogosultságok tulajdonjoga és a bázisreptér üzemeltetési joga em volt biztos kezekben, addig a tulajdonosok örök bizonytalanságban éltek, de most ennek vége lett, hála a NERnek.
Hogy ki a tulajdonosa a Wizz Air-nek, azt ma már örök homájy fedi, hiszen menet közben átalakult részvénytársasággá, tőzsdére vitték részvényeit Londonban, ha valaki érdeklődhetne a tulajdonosokról, kiderülne, hogy a Neduddki család tulajdonában vannak.
Holnap választás lesz, ezt a tanzakciót még előtte kellett végrehajatni, hiszen az ördög nem alszik de mi még annyit se!
Mert ami nem volt, az még mind lehet, kivéve, hogy ezek az átlagpolgár
érdekeit nézzék.
A parlamentáris demokráciát neked találták ki azok, akiknek lassan semmi gondjuk nem lesz az érdekérevényesítésükkel, legfeljebb főznek bográcsban egy jó kis birkaapörköltet, lekísérik jó kis tokaji száraz szamorodnival, böfögnek utána egyet-kettőt, majd hátradőlnek és kérnek egy kávét.
Te vagy álamaik szavazópolgára...


