Meg is hívja a szomszédait, elmesélni nekik a történetet, kérve, hogy osztozzanak örömében.

És így is történt, és azóta is kedvesebb a megtért bárány a kilencvenkilenc rendesnél, akikben nem élt az életösztön, és békésen legelészve várták a percet, hogy pörköltté lényegüljenek.
Közben konferenciákat tartottak arról, hogy igazából nokedlivel vagy sós burgonyával lesznek finomabbak, de erről már nem szólt a példabeszéd.
Mint ahogy arról sem, hogy a szomszédoknak hogy izlett a birkapörkölt, mely az elkóborolt jószágból készült, melynek romlott génjeit ki kellett vonni a tenyésztésből, de a gének állapota a kifogástalan ízhatást - hála a példabeszéd szerzőjének - egy fikarcnyit sem befolyásolta.
A köret krumpli volt, és Mária kóser kovászos uborkájának nem volt párja.

Brit tudósok kimutatták, hogy az azonnali határozott intézkedésnek meghatározó szerepe volt abban, hogy a nyáj ma is együtt marad, nem szalad szerteszét, mint nyugger csigagyüjtő feldőlt kosarából kiszabadult csigabigák.

 

Ez jutott eszembe arról, hogy már megint megtért valaki, akinek a segge alól kihúzták a pihepuha párnácskát, melyen a tragikus esemény bekövetkeztéig oly békésen üldögélt, mint Buddha a Nirvánában.
Igaz, ami igaz, akkor hirtelen megvilágosodott, és még mielőtt az óvóbácsi ki tudta volna mondani az "azonnal add vissza a pár..."  mondat utolsó szótagjait, fogta és az óvóbácsi felé dobta, de azt legalább három szigetelőréteg választotta el tőle, így aztán az őszinte tekintetű Rogánt találta el, gyógyíthatatlan mentális sérüléseket okozva neki.
Voltak már ilyen megvilágosodások a múltban is, gondoljunk - hogy messzebb ne menjek példázatért - az O1G alapmű halhatalan szerzőjének, Simicskának megvilágosodására.

Ő alapvetően két dologért halhatatlan, az egyik, hogy még a pizsamanadrágja zsebében is Geiger-Müller számlálóval közlekedik, a másik pedig, hogy az ő páncélszekrénye a Pilisben ugyanazon a tisztáson van elásva, mint Pintéré a sokat tudó kockásfüzetekkel.
A tanulság ebből az, hogy a példabeszéd birkái ma azok a választók, akik hisznek az efféle megvilágosodásokban.
Voltunk páran, akik már a hetvenes évek vége felé is ki akartuk írni a transzparensre, mikor az elöljáróink az NDK katonai attaséjának látogatása alkalmából megfelelő üdvözlő jelszót kerestek, hogy "Kutyából nem lesz szalonna!"...
Kicsit soká tartott a jelszó verifikálása, de mára minden rendben.

 

Nem merném azt állítani, hogy az ember a kényszerítő körülmények hatására nem változhat, nem lehet a rablóból kiváló rendőr, a maffiózóból egészségünk és közoktatásunk kiváló őre, az adócsaló vállalkozóból a kötelező tagdíjakból fenntartott önkéntesen kötelező kamara elnöke, de azért időt adnék ezeknek a változásoknak.
Pártot is ismerek, melyben a karrier szinte meghatározó előfeltétele, hogy a majdani korifeus a tulsó partról ússzon át, ez a negatív maffia-módszer.
A maffiában, ahhoz hogy tag legyél, legalább egy gyilkosságot el kell követned, hogy az iletékesek biztosak legyenek abban, hogy nem fogod elárulni a Keresztapát, míg errefelé legalább egyet el kell árulni hajdaani eszméinkből és társainkból ahhoz, hogy a megtértet a keblünkre öleljük és vezető politikust gründoljunk belőle.
Van akinek szektától szektáig vezet az útja, mígnem egy szemüveg segítségével politikussá nem változik.

Hej, Jézusnak könnyű volt!
Akkor a törzsi viszonyok egyszerűek voltak, a megkövezés intézménye a szélsőségeket lefaragta, ma meg itt bolyongunk reménytelenül a sivatagban, várjuk, hogy megmentsenek, de hiába.
Vajon nokedlival, vagy sóskrumplival leszünk felszolgálva?
Össze kellene már hívni egy megbeszélést, hogy eldönthessük!

:O)))