Csak a baj van velük.
Megmondják a civilek is, akik a CivilPárt tagjaiként csak a csillagok kedvező együttállása esetén jutnak oda a húsosfazékhoz:
De a csillagok sehogy se akarnak nekik kedvezően összeállni, pedig a vöröset már le is törölték, hogy egyszerűbb legyen a feladat.
Csodálkozásra persze nincs ok, hiszen a torta nem lesz nagyobb, sőt.
Ezek a civilek meg piszkosul erőszakosak, kizabálnák a fínom mócsingokat abból a kajából, melynek elosztásáról Nagyurunk már önfeláldozóan gondoskodni méltóztatott.
A pártok meg egy hangyafaxnyi lépésre vannak attól, hogy nettó költségvetési befizetők legyenek, a világon elsőként.
Hogy a Fidesz nem?
Ja, hát ez azért van mert a Fidesz nem párt, hanem maga a szervezett bűnözés.
Nem, nem a Józsi meg a Jolán néni a bűnöző, akik részben a hatalomhoz húzás miatt, részben megélhetési okokból Fidesz-szavazók (nem, nem azért, mert genetikailag cselédek, pfuj, még a gondolat is borzasztó - egyébként sem genetikázunk, mert  az már mejdnem olyan, mint a genderezés...), ők még katonák se lehetnének Rogán caporegime csapatában, ők a morzsák haszonélvezői.

De az azért nem nélkülöz némi pikantériát, hogy egy társadalom, mely önmagát - elvileg - a pártok tevékenységén alapuló angolszász tipusú parlamentarizmus keretei között határozza meg, ilyen vehemensen utálja a pártokat, mint a mi társadalmunk.
Oka van ennek, ez pedig a társadalom sajátosan magyar fejlődése, mely valahogy úgy van a hatalmi kínálattal, mint a nők a turiban - az a jó, ha mások száz levetett rongya közül lehet választani, míg ha mondjuk a kínálat egy Diorra és egy Guccira szűkülne, hát az maga lenne a tragédia.
Különben is, ízlések és pofonok ugye, ha valakinek BOSS kell, hát találja meg a kínálatban, ha jó volt az SS-nek, jó lesz nekünk is!

Régen egy pártban azok csoportosultak akik a világról azonos, vagy egymáshoz nagyon hasonlóan vélekedtek, ettől lett elvtárs az elvtárs.

A világ közben olyan lett, mint a teknős a viccben - vagy valami, vagy megy valahová, de épeszű ember már nehezen igazodik el rajta.
Egy biztos, hogy az ideológiáknak átmenetileg beáldozott, talán azért, mert túl sok ember halt meg értük és  miattuk - és itt a vallásokat is ideológiaként kéretik kezelni.
Viszont a pártok elkezdtek vallási szervezetként viselkedni, a puszta hatalomvágyon kívül kevés elképzelésük van az általuk kívánatosnak vélt társadalomról, saját pápákkal (na jó, sekrestyésekkel) rendelkeznek, akiket gondolkodás nélkül illik követni a megkövezés és keresztrefeszítés ódiumával fenyegetve.
Azt remekül hirdetik, hogy mit "nem", de arról keveset szólnak, hogy mit "igen".

Természetesen a szinte középkori szinten manipulált tömegeknek ez nem is hiányzik, ők egyszerűen csak jól akarnak élni - érts ezen bármit, mi szem-szájnak ingere.
Talán elhamarkodott kijelenteni, de megítélésem szerint a pártok és a pártok küzdelmén alapuló társadalmi berendezkedés felett eljárt az idő, a mai állapotában talán jobb is lenne helyette valami más, valami új, valami ésszerű.
Nincsenek illúzióim, túl sok hatalommal rendelkező ember érdekelt a mai rendszer fenntartásában, és amióta a főniciaiak feltalálták a pénzt, azóta tudjuk, hogy az beszél, a kutya meg ugat.


Mi lenne a kívánatos szerintem?
Hát, az egész jelenlegi rendszert fel kell borítani.
Hagyományos értelemben vett pártoknak nem lenne szerepük, helyette programok versenyeznének egymással, kvázi választási pártként.
A programoknak konkrétnak, számonkérhetőnek kellene lenni,  a teljesítési határidőket nem lehetne lebegtetni.
A választás nyertese a ciklus felénél elszámoltatható lenne  vállalásaival, amennyiben nem teljesített akárcsak egyet is közülük, a képviselők mandátuma automatikusan megszünne.
A teljesítés igazolására egy testület lenne hivatott, de a választópolgárok meghatározott létszámú csoportjának anyagi kockázattal járó  kezdeményezésére a döntés megváltoztatható, ez esetben persze az igazoló testület mandátumát veszti, anyagi konzekvenciák mellett.
Az önkéntes vállalások mellett az induló választási párt köteles lenne egy kérdőív kérdéseire konkrét választ adni, a kérdőív olyan kérdéseket tartalmazna, mint például a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos tervek, vagy az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, de konkrétan.

Például tervezik-e bevezetni a  beavatkozások egységes kifizetését a betegnek, mely alapja lehetne egy számlának is a magánellátásban.

Vagy, hogy a ciklusban bevezetik-e a dohányzás vagy a narkotikumok használatának szankcionálását az egészségügyi adó mértékénak megállapításánál?
Tervezik-e a ciklusban viszaállítani az egészségügyi ellátás biztosítási jellegét?
Családi pótlékemelése vagy adókedvezmény?
Az adórendszeren keresztüli támaogatás tilalma bevezetésre kerül-e?
Területi és iskolai tömegsport vagy a profi sport kerül támogatásra?
Ki tartsa fenn a gladiátorképzőket - a klubok vagy a társadalom?

Terveznek-e változtatást a nyugdíjrendszerben, s ha igen, milyet?
Bevezetésre kerül-e az oktatás szektorsemleges finanszírozása, és milyen módon valósul meg az önkormányzatok beleszólása a területükön működő nem állami fenntartású intézmények életébe?
Tervezik-e a KLIK felszámolását, az önkormányzatok szerepének növelését, és ha igen, milyen módon?
Csak olyan törvényjavaslat kerülhet benyújtásra a ciklusban, mely szerepel a tervek között, egyébként évente a nem tervezett programokat népszavazással kell engedélyeztetni - minimálisan is hat hónapos csúszással, gazdasági elemzéssel.


Képviselő az állampolgárból úgy lehet, hogy valamelyik  progamhoz csatlakozva egyénileg megméreti magát és bánatpénzt helyez letétbe, melynek összegét személyes és családi vagyonának megfelelően egy testületnek  kell megállapítani. Ezt akár egy közösség is összeadhatja, de a ciklus végén nem tarthat igényt a visszatérítésre.
Ennek az összegnek a képviselő a ciklus végén a dupláját vagy tripláját  kaphatja vissza, amennyiben a népszavazás a program sikerességét állapítja meg.
A képviselő évente egy szavazás során visszahívható, annyi szavazattal, amennyivel megválasztották.
Programot bárki hirdethet, de a tervezett változtatások forrását meg kell jelölni, azt egy közgazdászokból álló bizottságnak véleményeznie kell, és azt nyilvánosságra kell hozni - bárki számára  hozzáférhető csatornákon.
Külön fejezetet kell szentelni a külügyeknek, a külkereskedelemre, a külföldi vállalkozások számára adott adó és egyéb kedvezményekre.

Szóval, el lehetne gondolkodni dolgokon, a változtatás lehetőségén, mert a jelenlegi sziszténa csődöt mondott és még előttünk a kor kihívásainak java.
Akik szeretik a demokráciát és unják az ellenzéki tehetetlenkedést. azoknak ajánlom, hiszen éppen itt az ideje, hogy abbahagyjuk a döglött ló verését, és kreatívan álljunk a dolgokhoz.
Ez az írás csak egy ötlet és vázlat - annak is csak egy része, hiszen a feladat óriási és az egész államigazgatás megváltoztatásával jár.
Természetesen az önkormányzati szabályohat is ehhez kellene igazítani.
Talán valami hasonlóval ki lehetne mozdítani az állampolgárt is abból a meggyőződéséből, hogy nincs beleszólása a sorsába.
Persze az elelnállás óriási lenne, de a jelenlegi helyzet konzerválásával végleg elveszett a jövő.
Az unokáké és dédunokáké is.


Hát nem lenne kár érte?

 

 

:O)))