A magyar politikai palettán elsősorban a kis és marginális baloldali szervezetek támogatják a békét vagy a palesztin népet.

Kép. A rendőrség szembeszáll azzal a két emberrel, akik október 13-án megjelentek a betiltott tüntetésen, valamint 3 járókelővel. Fotók: B: Alföldi István Dániel.

A Hamász Aksza áradása hadműveletének megindítása és az ostromlott Gáza izraeli bombázása óta a palesztinok és a palesztinbarát aktivisták Európában példátlan cenzúrával, rendőri intézkedésekkel, zaklatással, letartóztatásokkal, hallgatási tilalommal és fenyegetésekkel szembesülnek. Az Európa különböző pontjain élő baloldali aktivisták több jelentését összegyűjtve arra szeretnénk felhívni az aktivista közösségek figyelmét, hogy a palesztinok és a palesztinbarát aktivisták milyen elnyomásnak vannak kitéve. Célunk az is, hogy megmutassuk, hogy ez az elnyomási minta a már létező rasszista gyakorlatok, például a faji profilalkotás és a bevándorlásellenes politika erős túlzására, valamint a rasszista intézményi gyakorlatok, például a rendőrségi megfélemlítés, letartóztatás és zaklatás aktivizálására épül. Bár ezek a gyakorlatok nem újak, riasztó, hogy milyen mértékben szaporodnak. A Magyarország esetéről szóló írás a magyar baloldali Mérce platformon keresztül, az ELMO - Eastern European Left Media Outlet együttműködéskeretében készült.

- A Left East szerkesztőbizottsága

Mi történik az Önök országában a palesztinbarát véleménynyilvánítás vagy tiltakozás elfojtásával kapcsolatban? Mi a kormány és a rendőrség álláspontja?

Magyarországon lehetetlen szétválasztani ezt a két kérdést. A rendőrség kifejezetten megtiltotta a palesztin nép vagy Palesztina iránti szolidaritás minden megnyilvánulását, még a béketüntetéseket is - mától mind a nyolc (Okt. . 13., Okt. 14.., Okt. 20.., Október 25., Okt. 29.., nov. 1., nov. 22. Jan. 13.) tiltott tüntetést békedemonstrációként hirdették meg. Azonban sem a keffiyeh viselése, sem a palesztin zászlók kihelyezése (pl. az ablakokban) nem tiltott, ahogy semmilyen konkrét beszéd vagy kifejezés sem tiltott. Érdemes tudni, hogy az első rendőrségi tiltásra azután került sor, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ezt mondta az állami rádióban: "itt nem lehet olyan tüntetést rendezni, amely terrorszervezetek iránti szimpátiát fejez ki, mert az önmagában terrorveszélyt jelentene a magyar állampolgárokra nézve. Tehát ezt felejtsük el. Ennek nem ez az ideje és nem ez a helye, nem adunk rá engedélyt, és mi, a kormány élni fogunk a törvényesjogainkkal".

De nem csak a kormány keveri a békedemonstrációkat a terrorizmus támogatásával. Napokkal Orbán Viktor nyilatkozata után Karácsony Gergely ellenzéki politikus, Budapest főpolgármestere kijelentette, hogy a városban nincs helye terrorista csoportokat támogató tüntetéseknek - burkoltan arra utalva, hogy a tervezett béketüntetések a Hamászt és a terrorcselekményeket támogatnák. Sem ő, sem más választott tisztségviselők nem emelték fel szavukat a tiltások ellen.

A rendőrség ugyanezt a nyelvet használja, hogy a békés tüntetéseket összekeverje a terrorizmus támogatásával. Minden alkalommal, amikor betiltja a tüntetéseket, a rendőrhatóságok pontosan ugyanazt az értelmezést adják ki a döntésükről: "Nem támogatják a terroristákat! A Budapesti Rendőr-főkapitányság újabb, a Hamász felhívásához kapcsolódó gyűlést tiltott be".

Fontos kiemelni, hogy sem az állami, sem az önkormányzati önkormányzatoknak nincs joga beavatkozni a rendőrség döntéseibe, és a szólásszabadság és a gyülekezési jog alapján a rendőrség normális körülmények között csak regisztrálhatná a tüntetéseket, és biztosíthatná, hogy ne történjenek atrocitások. Ez alól csak nagyon kevés kivétel van, többek között a tüntetés erőszakossá válásának közvetlen veszélye - és a rendőrhatóságok ezt a szabályozást használják fel a jelenlegi esetben a tiltás ürügyeként. Mindez annak ellenére történt, hogy mind a nyolc eddig tervezett tüntetés kifejezetten békepárti és a terrorizmus elleni volt, legyen az állami vagy félkatonai.

Hogyan definiálják a palesztinbarát véleménynyilvánítást terrorizmuspártinak, és vannak-e más tiltakozási formák (például az antifasiszta), amelyeket szintén célba vesznek?

Nemcsak a kormány és Karácsony támogatja az izraeli menetrendet, hanem szinte az egész ellenzék is. Október 25-én az Országgyűlés fogadott el egy határozatot, amely elítélte a Hamász terrorcselekményeit, de Izrael háborús bűneit nem - nyíltan támogatták a Gázai övezet elleni katonai akciókat, mint Izrael önvédelmi jogát a terrorista és félkatonai csoportokkal szemben.

Ugyanez az állásfoglalás a terrorizmust és a terroristákat összemossa a menekültekkel és a migránsokkal, akik Magyarországon az elmúlt nyolc évben a szélsőjobboldali kormánypropaganda fő célpontjai voltak. Az állásfoglalás így szól: "az Európába ellenőrzés nélkül beengedett nagyszámú ember, köztük terroristák, a Hamász és más terrorszervezetek megbízottjai, közvetlen és súlyos kockázatot jelentenek az európai polgárok és a kontinens biztonságára. Ez a felelőtlen és elhibázott migrációs politika közvetlen következménye". Az állásfoglalás a továbbiakban leszögezi, hogy Magyarország mindig is harcolt a terrorizmus ellen, "és e szervezetek tagjait terroristaként kezelte akkor is, amikor nem engedte be őket a területére".

Két képviselő kivételével valamennyi magyar képviselő igennel szavazott vagy tartózkodott a határozattal kapcsolatban: Novák Előd, a szélsőjobboldali Mi Hazánk Párt képviselője és Hadházy Ákos független liberális. Előbbi valószínűleg antiszemita okokból szavazott nemmel, utóbbi pedig azért, hogy elkerülje a migránsellenes állami propagandát - miközben továbbra is támogatását fejezte ki "Izrael önvédelemhez való joga" mellett. A legtöbb liberális vagy balközép képviselő igennel szavazott, köztük Jámbor András, az önmagát "rendszerkritikusnak" valló Szikra mozgalom tagja.

A parlamenti ellenzék különböző pártjaival is felvettük a kapcsolatot. A zöld-balközép baloldali Párbeszéd párt közölte velünk, hogy elítéli az Izraeli Védelmi Erők (IDF) civilek elleni agresszióját, és követeli a Hamász túszok szabadon bocsátását. A Szikra-tól Jámbor elmondta, hogy egyetért a Biden-kormánnyal, és felszólítja az IDF-et, hogy tartsa vissza magát az atrocitások végrehajtásától. A zöld LMP (Politika lehet más) és a liberális Momentum pártok elítélték mind az izraeli katonai atrocitásokat, mind a Hamász akcióit. A Momentum kivételével a fenti pártok mindegyike elítélte a béketüntetések kategorikus betiltását. A liberális MSZP (Magyar Szocialista Párt) és a DK (Demokratikus Koalíció) pártok nem válaszoltak megkeresésünkre.

A legtöbb politikai párt és a politikai paletta más szereplői, jelentősek vagy hiánypótlóak, nyíltan támogatják az izraeli narratívát, és alig akad olyan közéleti személyiség, aki nyilvános nyilatkozataiban elítéli a háborúellenes tiltakozások és vélemények elnyomását, hacsak nem kérik őket erre közvetlenül. A magyar politikai palettán elsősorban a kis és marginális baloldali szervezetek támogatják a békét vagy a palesztin népet.

Hogyan látja a nyilvános vitát, valamint a médiabeszámolók színvonalát és minőségét? Melyek a legfontosabb és/vagy kritikus pontok?

A magyar média erősen polarizált. Az állami médiacsatornák szigorú kormányzati ellenőrzés alatt állnak, így nyíltan visszhangozzák a háborúval kapcsolatos izraeli propagandát, összekeverik a terrorizmus és a migráció kérdését, és rasszista üzeneteket és propagandát közvetítenek a nyilvánosság felé. A kormányhoz kötődő média alapvetően ugyanezt teszi az interneten, a televízióban, a rádióban és a nyomtatott formátumokban.

A nem kormányzati média azonban pluralistább hatókörrel rendelkezik. A legtöbb liberális médium többé-kevésbé megfelel a nyugati - többnyire angolszász - liberális médiának, de vannak kivételek. Néhány liberális online hírportál az Izrael-párti álláspontok mellett izraeli háborús bűnökről szóló cikkeket is közöl, így ott van hely a kicsit kiegyensúlyozottabb megközelítéseknek. De a rádióban, a nyomtatott sajtóban és a televízióban kevés hely van az olyan cikkeknek, amelyek nem Izraelt támogatják.

Érdemes tudni azt is, hogy a legnagyobb elméletileg független magyarországi médiakonglomerátum, amely többek között a népszerű ATV televíziót és a Spirit FM rádiót is üzemelteti, egy karizmatikus, a kormánnyal szoros kapcsolatban álló neoprotestáns egyház tulajdonában van. Sok esetben teret adnak a kormányellenes véleményeknek, és kritikát fogalmaznak meg a kormány működésével szemben. Ebben az esetben azonban, és általában a Közel-Kelettel kapcsolatos témákat illetően, összhangban vannak az állami médiával - ha nem még szélsőségesebben támogatják Izraelt.

Mind a médiában, mind a közvéleményben elsöprő többségben vannak az Izrael katonai megoldásait és Palesztinával és a palesztinokkal szembeni elnyomó politikáját támogatók. E nézetek támogatói úgy beszélnek, mintha valamiféle erkölcsi magaslatot foglalnának el, és gyakran axiomatikusan antiszemitának vagy terrorista szimpatizánsnak nevezik a más nézeteket vallókat.

Hogyan sikerül a csoportoknak olyan kifinomult helyzetelemzést megfogalmazniuk, amely egyszerre támogatja a palesztin önrendelkezést és kerüli az antiszemitizmust?

A tiltakozás szervezői többnyire láthatatlanok, és többnyire palesztin származású személyekből álló laza csoportok. Az egyik szervező a Magyar Muszlimok Védelmi Ligájának tagja. Palesztina Állam budapesti nagykövetsége szimpatizált a szervezőkkel, és nyíltan kifejezte támogatását a tervezett béketüntetésekhez. Annak ellenére, hogy a tüntetés szervezői más médiumokban csak igen korlátozottan jelennek meg, a hivatalos rendőrségi meghallgatásokon, valamint a médiában - nevezetesen a mi cikkeinkben, pl. itt - kifejezetten kijelentették, hogy nem támogatják a Hamászt, a terrorizmust és az antiszemitizmust.

A magyar baloldali-liberális politikai színtéren van egy régi reflex, hogy az antiszemitizmus minden formája ellen harcolni kell - amiben igazuk van. Ez a politikai közösség hagyományosan szorosan kötődik a Mazsihiszhez, a magyar zsidó közösség egykori fő képviseleti szervezetéhez, amely Izraelt támogatja. A Mazsihisz elismeri a különbséget az antiszemitizmus és az anticionizmus között, ugyanakkor az utóbbit is elítéli, és nem támogatja a palesztin függetlenséget, tehát Izrael-párti álláspontot képvisel. A Fidesz-kormány, erősen támogatja - és szoros kapcsolatban áll - egy másik szervezetet, az ultrakonzervatív és rendkívül Izrael-barát Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget (EMIH), amely szintén több mint egy évtizede nagyon erős szövetségese Netanjahunak és az izraeli jobboldalnak.

Tehát, miközben a kormányzó Fidesz sosem szégyell antiszemita szimbólumokat és retorikát használni (lásd például a Soros-ellenes kampány), szimbiózisban létezik az EMIH-sel, ami legitimitást kölcsönöz tetteinek és politikájának. A Fidesz a felszínen mindig "a zsidók oldalán" áll, és ezzel az állásponttal legitimálja a kormányzati politikát. A kormánypropaganda szerint például Magyarország azért biztonságos a zsidók számára, mert (állítólag) nem engedi be az országba a menekülteket (azaz a migránsokat). És ahogy fentebb említettük, a gázai háború értelmezésében a kormánypropaganda a Hamászt, a terrorizmust és az antiszemitizmust összemossa a "migránsokkal", és mindannyiukat rendkívül veszélyesnek minősíti.

Az izraeli narratívákkal összhangban a kormány minden Izraellel szembeni kritikát antiszemitának, minden kritikust pedig antiszemitának minősít, összemossák az anticionizmust az antiszemitizmussal. Ez csapda más szervezetek és magánszemélyek számára, mert ha a hivatalosan elismert és nagyhatalmú zsidó szervezet, az EMIH antiszemitának nyilvánítja őket, akkor azt nagyon nehéz lemosni, ha egyáltalán lehetséges. Így - részben azért is, mert a Közel-Kelet, Izrael és a gázai háború nem meghatározó téma a magyar belpolitikában - kevés erőfeszítés történik annak a hegemón narratívának a megkérdőjelezésére, amely elmossa az antiszemitizmus és az anticionizmus közötti különbséget. Ezt az erőfeszítést marginális, kevéssé befolyásos szervezetek végzik - mint például a Mérce.

Fontos látni, hogy Magyarországon az antiszemitizmus politikai szinten nagyon szorosan összefügg az Izrael-ellenességgel. A régi iskola szélsőjobboldali antiszemita pártjai (pl. MIÉP, Magyar Igazság és Élet Pártja; Jobbik, Jobbik Magyarországért Mozgalom; Mi Hazánk, Hazánk) előszeretettel használták a palesztin népet példaként a "szabad országok lakóinak leigázására irányuló globális zsidó összeesküvés" áldozataira. Mindez - természetesen - csak a palesztin ügy egyszerű tárgyiasítása, hogy alátámasszák ocsmány politikai nézeteiket, amelyek alapvetően ugyanazok, amióta a politikai antiszemitizmus a 19. század végén - jóval a palesztinai konfliktus előtt - megszületett. Ez a szélsőjobboldali narratíva mindig is úgy ábrázolta a zsidókat, mint akik felülreprezentáltak a befolyásos állásokban (pl. újságírás, politikai döntéshozatal stb.), és ami a 20. században a két világháború közötti Magyarország számos antiszemita és dehumanizáló törvényéhez (köztük a zsidók számát az egyetemeken már 1920-ban korlátozó numerus clausushoz), valamint a holokauszthoz vezetett.

Az antiszemitizmus már a sztálini blokk összeomlása előtt is jelen volt Magyarországon, de több mint négy évtizedig többnyire ki volt szorítva a közbeszédből. Az 1989-es politikai változások után ez a gyűlöletkeltő ideológia újra felbukkant, először a közbeszéd részeként, majd - elkeserítő gyorsasággal - a politikai beszédben is. A nyíltan antiszemita pártok évtizedekig kicsik és elszigeteltek voltak. Az egyetlen alkalommal, amikor egy antiszemita párt kormány többséget célzott meg - 2018-ban a Jobbik -, rituálisan fel kellett hagynia rasszista/antiszemita álláspontjával. Mindezt azért, hogy hatalomra kerülve nemzetközi politikai legitimitást szerezzen.

A Fidesz pályája hasonlóan alakult. Miután a Fidesz a 90-es évek közepén a jobbközép többnyire üres pozíciójában vert tábort, gyorsan átvette a hagyományos jobboldali narratívákat is, amelyek - csomagként - egyfajta puha antiszemitizmust tartalmaztak. Ezt a kézzelfogható vonást sosem akarta kifejezetten teljesen levetni, a párt akkor vállalta fel az Izraellel való barátságot, amikor az akkor erős és még mindig nyíltan antiszemita (és romaellenes) Jobbik részéről valódi kihívással szembesült. A Fidesz lépése azért volt ügyes, mert - mint említettük - a magyarországi közvéleményt nem igazán érdekli a közel-keleti politika, a nemzetközi közösség mégis úgy látta, hogy a Fidesz ezzel elhatárolódik a jobboldali politika egy elfogadhatatlan fajtájától. A stratégia később is "kifizetődött". Amikor nagyszámú közel-keleti vagy muszlim származású menekült érkezett Európába, a Fidesz a magyarországi zsidó közösség "védelmezőjeként" léphetett fel a "migráns hordákkal" szemben, miközben a hagyományosan jobboldali jellegű antiszemitizmust a baloldal menekültekkel szolidárisan fellépő részeire lehetett kenni. Mivel a barna bőrű migránsokkal szembeni gyűlölet továbbra is a Fidesz egyik legsikeresebb politikai terméke, az Izrael-párti álláspont felkarolása még a szélsőjobboldali szavazók egy része számára is elfogadható lehet, tekintettel arra, hogy a zsidó emberek többsége, akikkel találkoznak, fehér, és legalábbis valamelyest a történelmi Európa része.

Mindazonáltal még ebben a környezetben is vannak olyan csoportok, amelyek támogatják a békét és a palesztinok államhoz való jogát. Az Extinction Rebellion környezetvédelmi csoport magyarországi ága például támogatja a békét és a palesztin függetlenséget, miközben kifejezetten kijelenti, hogy nem támogatja a civilek lemészárlását a konfliktus egyik oldalán sem. Az International Marxist Tendency magyar tagozata nyíltan támogatja Palesztinát és a palesztin függetlenséget, felszabadító harcnak nevezve küzdelmüket.

A Mérce online médiánk október 7. óta több elemzést is közölt a helyzetről. Miközben elítéltük az antiszemitizmust és a terrorizmust, cikkeinket a jobboldali szervezetek és a militáns Izrael-párti szervezetek, valamint mások gyakran antiszemitának minősítették. Partneroldalunk, a Tett is megjelentett cikkeket a gázai helyzetről. De összességében a hallgatás kultúrája uralkodik a palesztinok valóságáról. Ma Magyarországon nehéz a békepárti véleményeket megfogalmazni a jobboldali, liberális szervezetek és egyes véleményvezérek által végzett politikai elnyomás és igazságtalan nyilvános, de erőteljes elítélés miatt. Így a legtöbb tudósítás egyszerűen nem elég.

Bernáth László történelmet tanult, és aktívan részt vett a magyarországi lakásjogi mozgalomban. Néhány hónappal a portál indulása után kezdett el újságíróként dolgozni a Mércénél.

Kiss Soma Ábrahám szociológiát és kulturális antropológiát tanult, és van némi tapasztalata a diákmozgalomban és más társadalmi mozgalmakban. A Mérce szerkesztőjeként dolgozik 2018 óta, az elmúlt két évben pedig szövegszerkesztőként.

Forrás: https://lefteast.org/we-asked-how-is-suppression-of-palestinian-solidarity-unfolding-in-hungary-an-interview-with-soma-abraham-kiss-and-bernath-lacko/ 2024. január 16.

Angolból fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó