Volt már ilyen törekvés, néhány ideológiával ezelőtt egy lógónyelvű kis köpcös hirdette meg, de akkor valahogy ők kimaradtak belőle.
De most aztán majd lehet pótolni, Magyarország nyugatos polgári ország lesz, ha beledöglik is.
Vagy kisnyúl.

No, erre bizony fel kell készülni, meg kell először is venni azt a fél kiló töpörtyűt, mely a polgári lét elengedhetetlen feltétele, továbbá meg kell nézni Győzikét, mert polgár nincs kultúra nélkül.
Még szerencse, hogy Sárika a postázóból sutyiban kinyomtatta az alapvetést, így - mint letünt korok tanúja, aki még tud olvasni - tudja  esténként olvasgatni, ízlelgetni, titokban lelkesedni - végre valaki célt mutatott a polgárjelölteknek...

Nagy dolog ez, így fél évvel az önkormányzati és Európai Parlamenti választások előtt, hiánypótló és időszerű.
Lehet elspekulálni, hogy a szerző ezt a polgárit citoyen vagy burzsoá értelemben vágyja, hogy a valaha létezett keresztény Magyarországot milyen lazán mossa össze a sosemvolt kommunista Magyarországgal.
Hogy az esélyt is el akarja veni a néptől (fuj, mecsoda közönséges szó...), hogy reménykedjen abban,- majdan egyszer, a beláthatatlanul távoli jövőben ha mi nem is, de ki tujda hányadik leszármazóink egy mainál jobb, igazságosabb világban éljenek.

E lehet gondolkodni azon, hogy jó-e az nekünk, ha a szociáldemokrácia Bad Godesbergi célkitűzését meghaladhatatlannak véljük, a kapitalizmust öröknek és végül le lehet szűrni a következtetést: nagy igazság van abban, hogy az ülésrend meghatározza az álláspontot.
Aki kapitalista, az soha nem fog a kapitalista rend ellen lázítani, hiszen a történelmünk megmutatta, hogy aki így tett, annak az utcanévtábláját hamar leszerelik, és nem csak égő szemű, túlmozgásos alkoholisták hanem az az állam, amelyik időnként ultranacionalista hangokat pengetve egy román származású királyáról nevezi el az addig Marx nevét viselő közgadasági egyetemét.
Persze indokoltan, hiszen az is dögre adóztatta magyarembert, így bátran tekinthetjük elődnek, - a mai uralkodó oláh származású elődjének.


Gyurcsány nevezetes arról, hogy kiváló ütemérzékkel ismeri fel, mikor kell tejességgel felesleges dolgokkal foglalkoznia, jóllehet foglalkozhatna éppen azzal is, hogy a választásokba ne renegátokban és kannibálokban bízva menjünk bele, hogy a választói tábor ne öltse egy szekta sajátosságait, hogy végiggondolja, hogy hova vezethet az az újkeletű atlantista lelkesedés, mely az utóbbi időben erőt vett rajta - ehhez ajánlanám a térkép erős tanulmányozását.

Gyurcsány okos ember, de az okos emberek is tévedhetnek.
Ezzel a lehetőséggel - úgy tűnik - többször élt már vissza, mint kívánatos lenne,
Kár, hiszen lehetséges utódja a feleségén kívül sincs, habár ezért is neki kell viselni a felelősséget, mint annyi másért.
Többek között munkatársaiért is, akik láthatólag egyre elégedettebbek a fennálló állapotokkal.

Végtére is a legnagyobb ellenzéki párt politikusának lenni se semmi...

 

És hát, hiába no, a jó politikus tudja lelkesíteni választóit a nagy feladatok előtt...

 

:O)))