1. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a magyar kormány alakítson ki olyan kereteket, amely minden gyermek számára biztosítja a modern, esélyteremtő oktatást?”

Több baj is van ezzel. Az egyik, hogy a közoktatás "elszenvedői" nemcsak a gyerekek, hanem a gyerekkoron (14 év) túllevő fiatalok is, s ha középiskolába járnak, valami miatt évet kell ismételniük, akkor akár 20 évesek is lehetnek. A másik, hogy nehezen értelmezhető a keretek kialakítása annak a kormánynak, amelynek a közoktatásról szóló törvényt kell végrehajtania, s a közoktatásról szóló jelenlegi törvény nem alkalmas olyan keretek - ha pontosabban akarunk fogalmazni, olyan rendeletek, intézményi rendszerek, szakmai és pedagógusi képzések - kormánybeli kialakítására, ami a kérdésben szereplő feltételeknek megfelelnének. Persze, az esélyegyenlőségre való törekvés eleve nem oldaná meg a közoktatásnak a diákokra vonatkozó problémáit, ehhez nem esélyegyenlőségre, hanem a feltételek egyenlőségére lenne szükség, olyan feltételek egyenlőségére, amely minden diák számára földrajzi, szociális, anyagi, stb. helyzetétől függetlenül ténylegesen lehetővé teszi és nemcsak esélyt teremt ahhoz, hogy modern oktatásban részesüljön. Az már szakmai kérdés, hogy mi a modern oktatás.

 

2. „Egyetért-e Ön azzal, hogy széles körű egyeztetés után alkossanak az oktatásban dolgozók és a gyermekek érdekeit szolgáló szabályozást a státusztörvény helyett?”

Itt is gond, hogy csak a gyerekekről van szó, ráadásul megint elmaszatolódik, hogy kik alkossanak és mit? Ugyanis ha az ún. státusztörvény megalkotása és hatályba léptetése az országgyűlés feladata volt, akkor ennek eltörlése is az. Nem kellett volna engedni, hogy először a szakképzésben dolgozókat vegyék ki a közalkalmazottak közül - akkor nem tiltakozott senki. Véleményem szerint először is a közoktatás és szakképzés területén dolgozó összes embert (nemcsak a pedagógusokat) vissza kéne tenni a közalkalmazottak közé. Aztán lehetne jobb közalkalmazotti törvényt alkotni, és különösen jobb közoktatási törvényt és a szakképzésről, illetve a felnőttképzésről is jobbat, sokkal jobbat.

 

3. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az oktatásnak legyen súlya a kormányzati politikában, a magyar kormány állítson fel az oktatás teljes egészéért illetékes, felelős és önálló oktatási minisztériumot?”

Magyarországnak a felszabadulás óta időnként (ritkábban) hol volt különálló oktatási minisztériuma, hol (sokkal gyakrabban) nem volt, azonban olyan soha nem volt, sőt, a világon soha, sehol nem volt, hogy az oktatás teljes egészéért felelős minisztérium lett volna. Nem is lehetett, hiszen pl. a szakmunkás képzésben nemcsak oktatási intézmények, hanem gyárak, vállalatok, mezőgazdasági intézmények vagy - nem csekély mértékben - a mindenkori hadsereg egyes egységei - is részt vettek. A hadsereg nemcsak a szakmunkások képzésében, teszem hozzá. De hogy folytassam, oktatás folyik a sportegyesületekben, a kulturális intézményekben, a tömegkommunkáció útján, az interneten és még otthon is, a szülők-nagyszülők, más rokonok által. Mi több, a tanulók is oktatják egymást. Szerintem nem kéne lehetetlent követelni, egyébként sem elsősorban az önálló minisztériumon, hanem az államigazgatás tartalmán múlik, hogy milyen az oktatási rendszer.

 

4. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a magyar kormány adjon azonnali minimum 50 százalékos béremelést a pedagógusoknak a pedagógushiány növekedésének megfékezése érdekében?”

Először is, nem azért kell bért emelni, mert meg kell fékezni a pedagógushiány növekedését, hanem azért, mert a pedagógusok bére jóval alacsonyabb, mint más diplomásoké. Kiszámoltam, hogy egy 50%-os általános pedagógusi béremelés évi kb. 690 milliárd forintnyi költségvetési kiadást jelentene. Ez a kb. 40 ezer milliárdos költségvetéshez viszonyítva ugyan nem egetverően sok, csakhogy ez a 40 ezer milliárd a kiadási oldal, a bevételi ennél jóval kevesebb, kb. 36 ezer milliárd, tehát a már elfogadott - hangsúlyozom, hogy elfogadott - költségvetésben is tátong egy hatalmas lyuk. Konkrétan meg kéne nevezni, nem hablatyolni, hogy ennek a 690 milliárdnak mi lenne a fedezete, persze, szakszerűbb lett volna ezt a költségvetési vita során kifejteni. De lépjünk tovább! A pedagógusok fizetésének emelése akkor igazságos, ha a fizetés a közszférában dolgozókra is vonatkozik, tehát legalább 600 000 emberre. (A parlamenti képviselők juttatása nem ez a kör.) Tessék hát számolni, megmutatni, hogy hogyan áramolhat az államkasszába az ehhez szükséges pénz!

 

5. „Egyetért-e Ön azzal, hogy állítsák vissza a pedagógusok valódi sztrájkjogát?”

Magyarországon szinte egyáltalán nincs tényleges sztrájkjog, nem kéne külön kiemelni a pedagógusokat!

 

6. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az óvoda és az iskola közösségének legyen valós beleszólása az igazgató kiválasztásába?”

Az óvoda és az iskola közösségét az ott dolgozók, az óvodások illetve a diákok és a szülők együttesen alkotják. Ez így csacsi fogalmazás, hiszen jóhiszeműen azt feltételezem, hogy a kérdés fogalmazói nem gondolták, hogy a kiscsoportosok beleszólhatnának az igazgató kiválasztásába. Középiskolában már izgalmasabb lehet a dolog, a diákönkormányzatoknak lehetne valamiféle jogot adni. Azonban látszik, hogy a kérdés megfogalmazói is zavarban vannak, mert a "valós beleszólás" eléggé maszat itten.

 

7. „Egyetért-e Ön azzal, hogy Pintér Sándor rendőrminiszter nem alkalmas a köznevelésért felelős miniszteri tisztségre?”

Ez kérem a jópofizás része. Mert ugyan tényleg nem alkalmas rá a Sanyi, de ha komolyan vennénk, hogy ez egy népszavazás, nem petíció vagy valami még ennél is rosszabb, akkor konkrét személyt nem neveznénk meg, inkább valahogy úgy fogalmaznánk, hogy legyen alkalmas szakmai és közigazgatási vezetője a közoktatás intézményeinek is.

 

A magam részéről az alternatív népszavazást butácskának, felszínesnek, végig nem gondoltnak, inkoherensnek és főként elkésett pótcselekvésnek tartom. Én két kérdéskörre szűkítettem volna, de sokkal korábban. Az egyik az ún. státusztörvény haladéktalan visszavonása (korábban az elfogadásának megakadályozása) és a közszférában dolgozók fizetésének emelése.

Akkor mégis miért?

Akkor mégis miért szavaztam hét igennel? Egyrészt azért, mert a közvetlen környezetemben sok pedagógus van, és látom, min mennek keresztül. Másrészt tudván, hogy ezt a hatalmat - a kormánypártokat és a velük paktáló, úgynevezett ellenzéket - semmi ilyesmi nem zavarja, tán az "alternatív népszavazás" borítékolható érdemi kudarca, gyűljék össze bármennyi (remélem persze, minél több) szavazat, ráébreszti a cselekvésre képeseket, hogy tényleges megoldásokat keressenek.