Nyomtatás
De maga az a tény, hogy hasonló politikai ízlésű emberek vitatkoznak, nekem tetszik, mert azt bizonyítja, hogy az általam is preferált politikai oldal nem vallási ügyként kezeli a világ dolgait, véleménye is van a dolgok alakulásáról, és ez a  vélenény nem egysíkú, központilag vezérelt, előrágott vélemémy.
Már magában ez is vonzóvá teszi a beszélgetéseket, az meg csak hab a tortán, hogy a programok nem csak aktuálpolitikához kötődnek, hanem időnként elméleti kérdésekről is folyik a szó.
A következő összejövetelen a beszélgetés témája a baloldali populizmus lesz, sajnos nem tudok résztvenni rajta, pedig  a populizmus témája izgalmas.
Hát még a baloldali populizmusé...

Természetesen ha komolyan vitatkozunk akkor először azt kell tisztázni, hogy mi is az a baloldaliság a mai Magyarországon.
Jó, szociálisan érzékenynek kell lenni, de hát szociálisan érzkenynek mondhatja magát aki csak akarja, az angol király is lehet szociálisan érzékeny, mégsem baaloldali. 
Törekedhet valaki társadalmi igazságosságra is, ha a társadalom felépítése magában hordozza az igazságalanságot, a születésed meghatározza a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyedet.
Ezeken kívül az adott ország hagyományai is befolyásolják, hogy ki számít ott baloldalinak, az átlag-műveltség szintúgy.
Szigorúan magánjellegű véleményem szerint a kérdés eldöntésében a tulajdonhoz való viszony a meghatározó.
Ha valaki , vagy  valamely szervezet a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló társadalomért küzd, akkor baloldalinak mondható, ellenkező esetben lehet értékelni a szociális érzékenységet, de ez már csak az eszme(?) maszatolása.

 
A hatalom a tőke kezében van, és az, hogy hatalmának megtartása érdekében milyen engedményeket hajlandó tenni a tömegek felé, bár  igen húsbavágó de akkor is csak csak részletkérdés.
Tehát az egyik szitokszóval ezzel akkor végeztünk is, - imígyen kiderül, hogy a valódi baloldali program a kommunistáké.
És ha már róluk szól a beszélgetés, akkor el kell mondanunk, hogy a mi életünk is bizonyíték arra, hogy a kapitalisták társadalmi berendezkedését szociáldemokrata lírával vagy más hasonló módon megdönteni nem lehet.
Olyan ez mintha a hiénától meggyőző politikai munkával, demokratikusan el akarnánk venni a zsákmányát.
Leninnek és a bolsevikoknak igaza volt, a választás itt a között létezik, hogy ki bizonyul erősebbnek.
Ez természetesen nem zárja ki a politikai meggyőző munka szükségességét, de nem a kapitalistákat kell meggyőzni, hanem azokat, akikre hatott a tömegbutító propaganda, vagy sikerültelterelni a figyelmüket a valós társadalmi kérdésekről.

                                                                      
A populizmus sem egyszerű kérdés napjainkban,  mikor minden médium azt sugalmazza, hogy mindenkinek hercegnek kell lenni, és aki a karjára tud csatolni egy hamisított rolexet és a telefonja, autója trendi, az már automatikusan az eithez tartozik.
A politikusok fő elfoglaltsága, hogy azt próbálják kitalálni, mi kell a tömeg-embernek, hogy lehet elhitetni vele, ő is az elit része, hogy őszintén csatlakozzon egy elitista politikai vonulathoz, jóllehet semmi nem predesztinálja erre.
De arra jó a fogalom, hogy mindenfajta életszínvonallal kapcsolatos követelésre rá lehessen húzni, csakúgy mint minden olyan követelésre, mely sérti valamely  kapitalista csoport vagy személy érdekét.
A populizmus azt jeleni, hogy az adott követelés, állásfoglalás népszerű, és olyan minősítő tartalom kapcslódott hozzá, mely szerint a nép tudatos megtévesztésének célját szolgálja.
Természetesen ilyen is van, betarthatatlan szociális ígéretek a baloldalon, jobboldalon pedig ezeken felül retrográd politikai igéretek is jellemzők.
A fogalom arra jó leginkább, hogy elfedjen és megsemmisítsen valós igényeket, követeléseket, megbélyegezzen politikusokat akkor is , mikor erre nem szolgálnak rá.

 
Szóval, csak óvatosan a fogalmakkal. ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is...

:O)))
Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

PuPu 2023-10-22  PuPu blogja