A többi demonstráló is ezt tette ennek előtte, ez folyt a MILLA tüntetésén, ez volt a menetrend az Operaház előtt, a feketeruhás nővér tüntetésein, a kockásinges tüntetéseken.
A hatalom hajlamos erre, még az egyébként demokratikusan gondolkodó Gyurcsány is erre épített, míg tehette: majd megunják és hazamennek.
Hübrisz? Gőg? Elbizakodottság?
Meglehet, de ez most nem egy puccskísérlet, melyet nem engedett felismerni a demokráciába vetett határtalan bizalom és optimizmus, nem a demokraták szokott vidám baráti találkozója, ez most mintha valami több lenne.
Düh és talán kis bosszúvágy is: vegye észre már a hatalom a saját korlátait, lássa be, hogy nem tehet meg pofátlanul mindent a társadalommal, vegye észre, hogy a XXI. század fiataljai tisztában vannak az erejükkel és nem hajlandók mindent lenyelni.

A pedagógusok szerencséje, hogy tanítványaik átérezték a helyzetüket és melléjük álltak.Ez azért fontos, mert a pedagógus egyébként békés jószág, kicsit konformista és nagyon normakövető, általában kissé konzervatív és kötelességtudó.
Szóval nem a Putyilov gyár népe Szentpétervárról és nm is a gdanski Lenin  Hajógyár szakszervezeti aktivistái, ők inkább visszaidézői a forradalmaknak, mint előidézői.
A diákok viszont még nem fásultak el a végeérhetetlen apró napi küzdelmekben, ők szeretik elmondani, hogy mit akarnak, és egyik kedvenc játékuk az "Adj király katonát!"
És ha megakadályozzák őket elképzeléseik érvényrejutttatásában, egyre dühösebbek és dühösebbek lesznek,
És ha egy rendőrtábornok burkolt és nyílt fenyegetéseivel  el is tudja rettenteni a már csak koruknál fogva is békésebb, alapvetően konfliktuskerülő  tanárokat, a recept nem válik be  a diáktüntetéseknél.
A 68-as diáklázadások megmutatták, mire vezet, ha el akarják lopni a fiatalok jövőjét. 
Igaz, Budapest nem Párizs, de hát Ceausescu dicstelen vége előtt is az volt a közvélekedés, hogy a puliszka nem robban, oszt mégis.


Ki tudja, a mostani tömegmozgalom mire fut ki, túlzottan vérmes reményeink nemigen lehetnek, de ki tudja?
Mindenesetre itt is fennáll a lehetőség, hogy az érdekazonoság dacára szembefordítsák egymással az embereket, a KLIK bürokratáit, akiknek az állása függ attól, hogy végre tudják-e hajtatni a kormány akaratát, a konzervatív pedagógusokat az ellenzékkel rokonszenvező társaikkal, a rendszeretőket az értelmes rendet követelőkkel, mert ez a rendszer erre épül - az oszd meg és uralkodj ősi módszerére.
Csak remélni lehet, hogy végre felismerik ezt a célzottan erre a helyzetre létrehozott, egymással rivalizáló szakszervezetek is.
És felismeri végre a társadalom is, hogy ami megtörtént a fegyveres testületek tagjaival,  egészségügyiekkel, megtörténik ma az iskolarendszeren belül, az holnap megtörténhet a multi alkalmazottaival, a Posta és a MÁV, a MVM dolgozóival, a magyar munkavállalókkal, egytől - egyig.
Ha ezt nem ismeri fel a társadalom, akkor még a legnagyszerűbb demonstrációk is halálra vannak ítélve.
Ajánlanám ezt valamennyi hatalomhoz törleszkedő szakszervezeti funkcionárius figyelmébe.
Ha a farkascsorda üldözi a havas tajgában menekülő szánt, akkor van úgy, hogy egy-egy utast kidobnak, vagy egyik-másik ló istrángját elvágják, martalékul vetve az ordasok elé.
Már körvonalazódik, hogy erre a nemes áldozatra most ismét a rendőröket szemelték ki, mint már annyiszor.
Nem szabadna elfelejteni pedig, hogy a rendőr csak szerszám a hatalom kezében, speciális helyzeténél fogva nincs mérlegelési lehetősége.

A fejszére sem szabad haragudnunk, ha favágás helyett arra használják, hogy valakit fejbevágjanak vele, a szerszámot meglendítő kar tulajdonosát kell felelősségre vonni.

Hosszú még az út odáig, hogy megtanuljuk a demokráciát, de a helyzet nem kilátástalan.
Most sem. 
A csillagok együttállása akár eredményt is hozhat, és ha az ez esetben egy értelmes, a társadalom és az egyén érdekét szolgáló és a pedagógusokat megbecsülő iskolarendszer lesz, hát csak örülhetünk neki.
Ne higgye senki, hogy nincs köze hozzá, mert a ma diákjai lesznek a holnap politikusai, rendőrei, orvosai, ügyintézői - rajtunk is múlik, hogy milyenek lesznek, hogy hogy fognak bánni saját koruk sokat megélt nyugdíjasaival.
A remény hal meg utoljára...


:O)))