Kedves Ellenzék - mínusz DK!

Nyúl Győző vagyok, foglalkozásomat tekintve húsvéti nyúl, jelenleg svarcban dolgozó tojásfestő.
Elnézést kérek mértéktelen és eléggé el nem ítélhető bátorságomért, hogy tehetséges ellenzékünket országrondító munkájában feltartom, de hát a nyúl sem tud kibújni a bőréből, legfeljebb kifordítják belőle, amitől mentsen meg engem Minden Nyulak Ura!
Grafomán nyúl vagyok, hajdan - bár egyoldalú, de mégis hasznos  levelezésben álltam magával szeretett M iniszterelnök Urunkkal.
Alázatos kérésekkel fordultam hozzá, de legnagyobb bánatomra az azóta eltelt tuizenegy évben nem következett be pozitív fordulat nemzetségem életében, hacsak azt nem tekinthetem annak, hogy a rókák egy része vörös bundáját narancssárgára cserélte.
Nem mondom, esztétikailag ezt lehetne akár eredménynek is értékelni,
de sajnos egyetlen ravaszdi sem tért át a vegán étrendre, új bundájában is ránk feni a fogát, nemzetségem legnagyobb bánatára.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy egyszer feltűnik a politikai palettán egy zöld bundában pompázó róka, de attól tartok attól sem a karalábénkat kellene féltenünk, inkább saját kis életünket.
És semmi biztosítékunk nincs arra, hogy a zöld bundát nem Miniszterelnök Urunk családi ellenőrzése alatt álló divatügynökség tervezte, és nem a poliészter (vagy hogy is hívják, aki mindenhez is ért) miniszter családi szabósága vitelezte ki, mint a Rendőrség oly ízléses egyenruháit.

 

Nem is méltatlankodnék, hiszen a karma az karma, nekünk nyulaknak ezt dobta a gép, és már akkor is boldogok vagyunk ha hozzájutunk egy-egy fonnyadt sárgarépához,  salátához,  de sajnos meg vagyunk tömegmanipulálva.
Elhittük nektek azt a sok süketelést, melyet fáradságos munkával halomba hordtatok nekünk, elhittük, hogy értünk dolgoztok.
Sajnos ma már a legbátrabb nyúl sem reménykedik bennetek, hiszen másfél évtizede azzal traktáltok bennünket, hogy majd ti megváltjátok ezt a csodálatos nyuszirétet, melyen hajdan oly vidáman ugráltunk, de eredmény semmi.
Vannak ugyan néhányan, akik azt mondják, hogy a szándékot kell értékelni, és ti jót akartok, de egyre inkább az a benyomásom, hogy leginkább csak magatoknak akartok jót.
Belátom, ez is egy szép cél, politikusnak lenni jobb, mint karosszéria-lakatosnak, annak ugyanis püfölni kell a fémet, a politikusnak meg elég pofázni, azt pedig - Moldova szerint - fekve is lehet.
Mégis, talán itt lenne az ideje annak, hogy visszatérjetek hajdani hivatásotokhoz és két kezetek munkájával keressétek meg a kenyereteket, ha már az agyatokkal erre képtelenek vagytok.
Tudjátok, bennünket naponta fenyeget az éhenhalás veszélye, a hidegben lefagynak a füleink, a karalábé egyre drágább, a bogyók, melyekkel fizetni szoktunk egyre kevesebbet érnek, a világ megbolondult körülöttünk.
Már ezerszer elmondtuk, hogy nem mi akarjuk vinni a puskát, de ha ez így megy tovább, lehet, hogy mégiscsak kell cipelnünk egyet-egyet, vagy más rétek elfoglalása, vagy a sajátunk védelme céljából, de az is lehet, hogy ledobják a fejünkre a Nagy Céklabombát, oszt akkor annyi nekünk, de még a rókáknak is.
És akkor ti meg torzsálkodtok, ahelyett, hogy kitépnétek a róka farkát tövestől.

 

Az a baj, hogy a pofázáson túl nem csináltok semmit, csak arra figyeltek, hogy aki meg csinálni akarna valamit, azt lehúzzátok magatokhoz.
Festitek az erdőben a fákra a nyúlcipő-utakat, de a nyúlság nagy részének már régen nem telik nyúlcipőre, akinek pár éve még futotta, az felvette és elfutott benne a naplementébe, mint Bikmakk Bronson a Volt egyszer egy nyuszirét című örökbecsűben.
d'Artagnan szoci reinkarnációja meg alapít még egy pártot, mintha kevés lenne a tízszemélyes párt a réten - ki tudja, hányadik lépése ez a Sarutlan Karmeliták kolostora felé...
Néhai párttársaiból (Elvek? Ugyan már...) ezerszer csináltak már bohócot állítólagos szövetségeseik, aki meg ellenállt, azt lefizették, vagy elvették a kedvét a politizálástól.
A többiek meg zöldségeket beszélnek, mintha nem tudnák, hogy az egészséges erdőhöz egészséges állatállomány dukál, különben a friss hajtásokat lerágják a telhetetlen csüngőhasú disznók, elspejzolják a hörcsögök, nekünk meg az jut, ami a harmadik gyereknek...
Lássuk be, kevés bennetek a tehetség,  és ezen nem segít az sem, ha minden ellenzéki érzelmű nyúlbarát alapít egy pártot, főleg, ha annak a költségeit a nyúlvágóhíd állja.
A DK-t azért nem számítom hozzátok, mert ők legalább csinálnak valamit, még ha néha a helybenjárást futásnak is gondolják.
Néha kinyithatnátok a szemeteket, akkor talán rájönnétek, hogy az ellenfeleitek nem ők, hanem a Csüngőhasú szektája és meghízottai, Geréb - a magyar zsiráf, a háromnevű ügynök, meg a többi megélhetési répatolvaj.

Szóval, száz makogásnak is egy a vége, itt az ideje, hogy átgondoljátok a szerepeiteket és feladjátok ábrándjaitokat.
Elsősorban azt, hogy ha már megint ugyanazt teszitek, mint eddig, akkor most más fog történni.
Mi, nyulak szeretnénk egy tiszta közéletet, nekünk még szilárd a nyúlgerincünk, de ha rátok nézünk, már szinte dobbantani sincs kedvünk.
Ha a választó rátok néz, akkor egy életre elege lesz a pártokból, és soha nem akar majd politikával - a közélettel - foglalkozni.
Ne haragudjatok, ha kicsit sprődebb lettem volna a megszokottnál, de kihoztátok belőlem a vérnyulat!
És nincsenek illúzióim, nem fogtok most azonnal megváltozni, Osztapenkó kapitány előbb vált lépést a Szoborparkban, mint ti erre képesek lennétek, de optimizmusom parttalan...
Megyek vissza festeni, az agyamra meg ez a sok rohadt tojás, ha eszitek, jussak eszetekbe!


Szép leányzó, azt kívánom
Nézd meg a kerékpársávom!
Zöld a rét és  zöld az erdő
Szövetségesünk a Gergő!
Ha ő szeret, mi sem számít

Megöntjük Kunhalmi Ágit
Ha látsz erre fehér nyuszit

Adhatsz a ... a... a nyakamra puszit!
Szabad-e locsolni?

:O)))