Bevezetőként leszögezném, hogy ez a poszt  nem az orosz-amerikai  konfliktusról szól, bár ennek kapcsán vált időszerűvé.
Nem is azt a célt szolgálja, hogy drukkoljon a kedves olvasó valamelyik résztvevő félnek, nem szeretném itt egyetlen olvasó könnyeit sem fakasztani, nem kívánok állást foglalni, hogy Orbán és Gyurcsány háborús narratívái közül melyiket tartom reálisabbnak.
E poszt megírásának egyetlen célja van: hangot szeretnék adni annak a meggyőződésemnek, hogy minden embernek joga van a tisztességes tájékoztatáshoz, senkinek sincs joga manipulálni a társadalmat.
Főként nem olyan primitív módon, mint amelynek ma áldozatai vagyunk.
Hogy ezt a magyar társadalom nem kéri ki magának és nem borítja rá a kommunikáció íróasztalát arra a bandára, akik ma kezükben tartják a tájékoztatásnak nevezett tömegmanipulációt, az nem meglepő.
Ennél sokkal közvetlenebb és jóval húsbavágóbb kérdésekben sem horgad fel magyaremberben az állat -  mint megtapasztalhattuk, a puliszka is előbb robbant, mint a pörkölt.

Mégis azt hiszem, hogy valamit tennie kellene a magyar nép saját magát demokratának és haladónak vélt részének annak érdekében, hogy ez az ország ne birkanyáj legyen.
Még akkor se, ha jelenlegi állapota kicsit sem lóg ki a világ-trendből, még ha  Európa népei éppoly bárgyú módon táncolnak manipulátoraik füttyszavára, mint szeretett népünk.
Szóval ha eltökélnénk magunkat, legalább ezen a területen lehetnénk a haladás élvonalában, ha már az iparban a kezében villáskulcsot tartó betanított munkás mellett tettük le a voksunkat - már, ameddig az iparnak erre a népségre szüksége lesz egyáltalán.
De ettől még kiállhatnánk az ember ama természetes joga mellett, hogy ha már aktuális uraink lenyúzzák rólunk a bőrt, legalább a news legyen közkincs, az információt ne váltsa fel a manipuláció.
Van itt már minden, ha például Európa életéről és akár haláláról szóló nemzetközi helyzet megismerhetőségéről beszélünk.
Voltak már legyilkolt katonák, akik kisvártatva feltámadtak hősi halálukból, volt hősiesen vagány beszólás a tízezer tonna vízkiszorítású hadihajónak - a második világháborús amerikai parancsnok állítólagos válaszának mintájára, melyet a megadásra felszólító német parancsnoknak adott az ardenneki offenzíva során.
Volt hazafias kölyökkutya, mely jelezte a támadókat, volt kisgyerek, aki tortát vitt apja sírjára, volt vérengzés, melyet annak dacára emlegetnek a mai napig, hogy az ENSZ vizsgálóbizottsága nem találta bizonyítottnak, de az áldozatok száma lassan meghaladja Ukrajna maradék lakosságának számát.
Vannak híradások, melyek szerint a gazdasági szankciók csak az ellenfélnél működnek, vannak galambok és vannak héják a tájékoztatásban, csak tájékoztatás nincs.
Még a  közösségi médiából is dől ránk az egyoldalúság, az ellenoldal véleményét bemutatni próbáló oldalak időnként elérhetetlenné válnak, a hivatalos tájékoztatásban pedig alig-alig tűnik fel a másik fél hivatalos álláspontja.
Azt hiszem, ez így nem helyes.
Audiatur et altera pars - hallgattassék meg a másik fél is, mondja ki a római jog, és ez az elv napjainkban is megállja helyét, csak éppen alkalmazásától tekint el a politika és az azt cselédként kiszolgáló média.


Valahogy úgy tűnik kívülről, hogy megnőtt a sajtó-iparosok száma és eltűntek az újságírók.
Az élet-halál kérdésekben történő tájékoztatást felváltotta Majka szakmai öröme és Majkáné sunyi gyalázása, meg Ördög Nóri csinos szettje, más oldalról a "kegyetlenül élve felnégyelte és megette gyermekét az anya" (mint a tájékoztatás vége felé kiderül Ugandában) - tipusú etikátlan olvasó-csalogatás.
Újabban a médiában felerősödött korrupció elleni harc (ha nem erősödne, nem lenne mit elkorrumpálni a szemét Unió miatt...), ennek során a kilövési engedély alapján lemészároltak bemutatása, - de Hadházy korrupció-gyűjteményé ma sem éri el a sajtó ingerküszöbét.
A világon annyi titok még sehol nem volt, mint mostanság errefelé termett, és kevesen háborognak amiatt, hogy erre jogszabályokat is hoztak, így törvényesítve a lopás-csalás-rablás szentháromságát a hatalomban levők számára.
A cigányember, ha kivág egy fát, hogy ne fagyjon meg a gyermeke, akkor az szalagcím, ha a NER lovagja eladja fél Magyarországot, és vesz az árán egymillió seggenfütyülő gumikutyát,  akkor az törvényes, de titkos.
A baj az, hogy a sorba nagyon tekintélyes és általam felettébb tisztelt értelmiségiek is beálltak, ők is szajkózzák a hülyeségeket és eltűrik a mai állapotokat - és nem csak azok, akik ezt gondterhelten, korpás hajukba túrva teszik.


Szóval, ez a poszt csak figyelemfelhívás, főleg az értelmiségnek, mert előbb-utóbb eljön a számadó és nem biztos, hogy megelégszik egy fazonigazítás-szerű birkanyírással, lehet, hogy selejtezni akarja majd az állományt.
El kellene ezen gondolkodni azoknak, akik a nép eszének szerepében tetszelegnek...

:O)))