Létezik egyáltalán ilyen? A környezettudatosság az egyes személyek vagy a társadalom valamely szegmensének a bioszféra állapotával és az emberi populáció környezetével kapcsolatos tájékozottságát, érzékenységét és tudatos felelősségvállalását kifejező fogalom. Legalább is így definiálják.

Kezdeném azzal, hogy mi is az, hogy környezet. A környezet nem más, mint a bolygónkon fellelhető organizmusok összetett egymásra épülő önfenntartó rendszere. Ez a rendszer teszi lehetővé az ember számára a létezést ezen a bolygón. E-nélkül a rendszer nélkül az ember számára elképzelhetetlen volna az élet. A földünkön végbemenő környezeti változások arra utalnak, hogy az ember sosem volt a földi környezet része. Mi csak vendégek, betolakodók, de mondhatnám azt is, hogy migránsok vagyunk ezen a bolygón. Ha az ember a környezet része volna, akkor tudatosan cselekedne, és csak annyit venne ki környezetéből amennyit vissza is tudna táplálni. De sajnos ez nem így van. Csupán az elmúlt száz évben duplázódott a természeti erőforrások kihasználása, amit az emberiség azelőtt felhasznált.

Emellé még a környezetünket is egyre jobban és nagyobb mértékben pusztítjuk. Mind ezt a fejlődés címszó mögé bújva. De meg tudja valaki mondani, hogy hova kell fejlődnünk? Jelen pillanatban csak az számít fejlődésnek, ami a gazdasági növekedést elősegíti. Számomra az emberi faj viselkedése és cselekedete kicsit sem utal arra, hogy mi egy civilizált faj lennénk. Sőt, inkább ennek ellentétje tűnik fel.

De térjünk vissza a környezettudatossághoz.

A környezettudatosság nem ott kezdődik, hogy benzines vagy dízel autónkat elektromosra cseréljük. Vagy elkezdünk szelektíven gyűjteni a hulladékot és megújuló energiaforrásokat használunk. Esetleg mindenhová kerékpárral megyünk. Mind ezek a cselekedetek csupán az erre épülő iparágak folyamatos gazdasági növekedését szolgálják. Amik hozzájárulnak az országok és a globális folyamatos erőlködések árán fenntartott gazdasági növekedéséhez. Azért nem ártana elgondolkodni azon sem, hogy a bolygónk mérete nem követi egyenesen arányosan a világunk gazdaságának folytonos növekedési kényszerét.

Szóval, nekem a környezettudatosság azt jelenti, hogy tudatában vagyok tetteim környezetre való rövid és hosszú távú hatásaira.

Mi kell a tudatossághoz? Először is szükségünk van látás, szaglásra, tapintásra, ízlelésre és tudásra környezetünk olvasására. Aztán saját magunkkal szembeni fájó mélységekig lenyúló őszinteségre. Ha ez meg van, el kell sajátítani a képességet arra, hogy különbséget tudjunk tenni szükséglet és igény között.

Amit egyszer sem használunk, vagy egyszeri használat után kidobunk az nem más volt, mint igény.

Aztán jöhet a szükségleteink meghatározása az életben maradáshoz. Ha ez megvan, akkor minimálisra való csökkentése arra a szintre, ami még nem károsítja testi és lelki egészségünket. Ezek után már meg tudjuk határozni a szükségletünket. Mert ennél többre igazából egy embernek nincs szüksége. Ami e felett van az már csak igény ami csak pocsékba megy. Ha mind ez megvan, jöhet a törekvés arra, hogy csak annyi értéket vegyek ki a természetből, amit vissza is tudok tenni. Ez sok embernek bizony kemény dió.

Ha mind ez megvan már eljutottunk oda, hogy megtegyük az első lépést a környezettudatosság gondolata felé.

Röviden: a környezettudatossághoz vezető út a spórolásal kezdődik.

Folyt köv.