A következő hetek döntőek lesznek: a francia kormány vagy végigviszi tervét, vagy kénytelen lesz visszavonni azt. Mindkét esetben elveszti legitimációját. 

A hagyományos jobboldali pártok keményen dolgoznak azon, hogy megegyezzenek Macronnal, hogy két évvel meghosszabbíttassák vele a munkaidőt, felszámolják a speciális rendszereket, leépítsék a nyugdíjas nők körülményeit. Támogatják a munkáltatók, de aggódnak egy esetleges szociális válság miatt, amely kivenné a kezükből az ellenőrzést.

A Nupes-szenátorok hivatalosan ellenzik a Macron-Borne projektet, azt ígérik, hogy “felelősségteljesen” fognak eljárni, hogy “felelősségteljesen” fognak cselekedni, aggódva, hogy ne destabilizálják az egyre népszerűtlenebbé vált Ötödik Köztársaság intézményeit.

A másik oldalon a munkásosztály gyűjti erőit. A maga sokszínűségében:  köz- és magánmunkások, a nagy és a kisiparosok városi és fél-vidéki területekről, nők és férfiak, fiatalok és idősek, nyugdíjasok és aktívak… És velük együtt a fiatal diákok, sok kisiparos, boltos és kisgazda…

A munkások kezükbe veszik a mozgósítás megszervezését. Bizottságok alakulnak, általában a szakszervezetek támogatásával, amelyek megszervezik a “leállást”, kapcsolatot tartanak egymással.

Március 7-én az ország gazdasági gépezetének megállítása a kapitalista profit forrásának szívét érinti.

Ez a “legmeggyőzőbb érv” – a több millió eurós profit elvesztése.

“A nyugíjreform teljes visszavonását!”

A közös követelés mögött egy másik kérdés húzódik meg: ki vezesse az országot, melyik osztály, milyen érdekeiért?

Kiállunk a társadalmi mozgalom, a megújuló sztrájk, a szakszervezeti és politikai egység mellett, hogy azonnal visszavonják a francia kormány nyugdíjterveit.

Szolidaritást vállalunk a brit munkások mozgósításával, akik hosszú távú harcot vívnak a konzervatív kormány és annak antiszociális és autoriter projektjei ellen; valamint támogatjuk a madridi közegészségügyi rendszer védelmére szerveződő mozgalmat a madridi jobboldali regionális kormány projektjeivel szemben.

Az uralkodó osztályok mindenütt támadásba lendültek az Európai Bizottság támogatásával; a nép pedig mindenhol társadalmi alternatívát keres.

Ez a harc közös az összes európai nép számára. A pénzügyi eszközök és a pénz használatának kérdése Európában, különösen az EKB által kreált pénz tekintetében, valamint a demokratikus és polgári ellenőrzés az ezen eszközök használata felett azonban fontosabb, mint valaha.

ISZOMM
Európai Baloldal
elnöksége nevében

Huszti Andrea és Vajnai Attila