Ugyan a klasszikus két macskát emleget, melyek játszanak egymással, de hát nem csinálom itten a reklámot ennek a madárkagyilkos népségnek, akik egyébként is megbízhatatlan hízelgők.
Simogatod őket, aztán ők meg a seggük lyukát mutogatják neked az asztal tetejére ugorva, tisztára Momentum az összes sapka-alapanyag.
Bezzeg a teve!
A két púp egy ütemre billeg, semmi álságosság, ellenben szilárd eszmeiség, megvesztegethetetlenség, szerénység, szépség - csak, hogy a legjellemzőbb tulajdonságokat emeljem ki. 
De most bajban vagyok, lehet, Grazig meg se állok, arrafelé állítólag remek agykurkászok praktizálnak, hátha tudnak valamit kezdeni bimbódzó skizofréniámmal.
Legfeljebb lengetem kicsit a nyelvem - sag schon - még mindig jobb, mint a tudatom meghasadozásával küzdeni hátralevő életemben.


Úgy kezdődött a dolog, hogy körülnéztem, és döbbenten konstatáltam, hogy egy platformra kerültem szeretett Miniszterelnök Urunkkal, a Nemzet Ártányával, Magyarország és az úri divat diktátorával,  merthogy neki is, meg nekem is ugyanaz a véleményünk - ebből az ukrán balhéból ki kellene maradnunk.
Gyors agytesztet végeztem, magamban válaszoltam a kérdésre, mely szerint jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál?  - megállapítottam, hogy tudatmódosult állapotom nem a földönkívüliek hatása
Felnéztem az égre, egyetlen kémballont se láttam, csak egy rohadt nagy vörös sárkány fújt időnként tüzet és kénkövet a horizonton, így hát megnyugtattam magam: Vezérünk csak a pávatánc új koreográfiáján dolgozik, és ez a jelenség a véletlenek megmagyarázhatatlan egybeesése, minden aggály nélkül utálhatom tovább a potrohos trottyost.
Már majdnem hátradőltem elégedetten, mikor belebotlottam Nagyurunk tehetséges ellenzékének állásfoglalásaiba, melyek többé-kevésbé kimerítik a háborús uszítás fogalmát.
Elképedtem, mert az, hogy a nép egyszerű kommentelője képtelen átlátni a világban folyó disznóságokat, az még csak rendben is lenne, hiszen éppen azért etetjük a politikusokat, hogy végtelen türelemmel magyarázzák el neki, hogy nem minden az, aminek látszik, végtére is, ha a tükörbe néz, ő is okosnak látja magát, ugye.
De hogy az a pártvezér, aki évtizedek óta a pályán van, akinek a fenekét már rojtosra rugdalták ellenfelei, akivel szemben a karaktergyilkosság válogatott módszereit alkalmazták, most beálljon egy szomszédos - és egyre közelebbi szomszéd - világhatalom első emberének vad ellenfelei, karaktergyilkosai közé - na, ez azért meglepett.
Azt szokták emlegetni, hogy az ellenzék baloldali, de hát ezidáig úgy tudtam, hogy a baloldali ember ab ovo békepárti, most meg magukat baloldaliként definiáló politikusok kifogásolják, hogy nem szállunk be az ukrán farokzongorista támogatói közé, és méltatlankodnak, mert Don Vittorió nem tapsolta meg, mikor kijött meghajolni a közönség előtt.
Mondjuk indokolt lett volna a taps, végtére is cirkuszi előadást nézünk, és az artista éppen azon ügyködik, hogy egy tányér se essen a földre, bár azt hiszem, hogy háborús gyújtogatót sehol sem illene megtapsolni. Legkiváltképp nem egy nemzetközi politikai rendezvényen, de hát változnak az idők.
Matuska Szilveszter szelleme irigykedve nézi a televíziót, úgy láthatja, megelőzte korát.

Azért nyugtatgatom magam: ha két ember csinálja ugyanazt, az azért nem ugyanaz.
Az indíték nem elhanyagolható, az állampolgári háborúellenes idealizmus és az államilag legalizált nagyüzemi rablás zavartalan  folytatásának vágya kissé eltérő motiváltság, de mindig akad, aki összemossa a kettőt, szintúgy idealizmusból, vagy a logikus gondolkodás képességének permanens hiánya okán.
Már csak azt nem tudom, hogy minek is kellene örülnünk, mert annak, hogy Európában kísérletezget Amerika Oroszország szétverésével, valahogy nem tudok örülni.
Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács - mondta hajdan egy grúz származású  szabadsághős, és van ebben igazság, az kétségtelen.
Igen könnyen felkerülhetünk egy-két atomtöltetű rakéta célpontjai közé, mindent elsöprő elrettentő katonai erőnk ide vagy oda.
De hát egy nemzet felszámolása nem megy gyorsan, mi meg türelmes nép vagyunk, mire leküzdöttük magunkat jelenlegi állapotunkig, kellett hozzá vagy ezer év.


Bár Nagyurunk és honvédelmi minisztere minden kétséget kizáróan két férfiszépség, én továbbra is Sandra Bullock kolleganőivel értek egyet - legfontosabb dolog a világbéke...
Én ma már Európa békéjével is kiegyeznék...


:O)))