A 9. szankciós listán konkrét személyek is szerepelnek, akik nem kívánatosak a tagországokban. Ők többnyire az orosz gazdaság többé-kevésbé meghatározó résztvevői. Eric Berger, az Ars Technica űrhajózási szakírója szúrta ki, hogy a 9. csomagba bekerült a világ első női űrhajósa is, a 86 esztendős Valentyina Tyereskova. Az indoklás szerint azért, mert "2022. október 3-án Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja régiók jogellenes annektálása, valamint e régióknak az Oroszországi Föderáció általi, szövetségi szubjektumokként való bekebelezése mellett szavazott. Ennélfogva olyan tevékenységeket és szabályozásokat támogatott és hajtott végre, amelyek aláássák Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét, valamint hozzájárultak Ukrajna további destabilizálásához."

Nem ez az első – és feltehetőleg nem is az utolsó – eset, hogy a demokratikus demokraták szégyenteljes döntéseket hoznak.

Annak idején Chaplin széles körben hangoztatta liberális és baloldali nézeteit, a kormány által felajánlott amerikai állampolgárságot folyamatosan visszautasította, amivel gyanús figurává vált az FBI szemében. Az FBI rágalomhadjáratot indított ellene, kommunista szimpátiával vádolta meg – hiszen az USA számára sosem a fasiszták voltak igazán kellemetlenek. Olyannyira nem, hogy a 20 ezer koncentrációs táborbeli fogoly meggyilkolásáért felelős Wernher Magnus Maximilian Freiherr von Braun az USA összes elismerését megkapta a holdraszállás rakétájának kidolgozásáért. Chaplinre visszatérve, ő ugyan tagadta, hogy kommunista lenne, de tiltakozott a kommunisták és más baloldaliak ellen folyó koncepciós perek ellen. Az 1952-ben készült Rivaldafény című film londoni bemutatója után már nem tudott belépni az USA területére, mivel a legfőbb ügyész érvénytelenítette a beutazási engedélyét, erkölcsi és politikai nézeteire hivatkozva nem kapta meg a szükséges vízumot. Az 1980-as években nyilvánosságra hozott FBI-akták bizonyítják, hogy az Egyesült Államok kormányának nem volt semmilyen jogi alapja Chaplin visszatérésének megakadályozására. Chaplin Svájcban telepedett le a családjával, és csak egy alkalommal, rövid időre látogatott az USA-ba 1972-ben, az Oscar-díj átvételére. „Az, hogy visszatérhetek-e ebbe a boldogtalan országba, nem sokat jelentett számomra. Legszívesebben azt mondtam volna nekik, hogy minél hamarabb megszabadulok ettől a gyűlölködő légkörtől, annál jobb, hogy elegem van Amerika sértegetéseiből és erkölcsi nagyképűségéből (...) A politikát illetően én anarchista vagyok. Utálom a kormányt és a szabályokat – és a bilincseket. Az embereknek szabadoknak kell lenniük” – nyilatkozta, amikor kitiltották.

2007-ben kirúgtak engem a Magyar Rádióból. De nemcsak kirúgtak, hanem ki is tiltottak a Rádió területéről. A Rádió egyik akkori vezetője azt nyilatkozta a bíróságon, hogy én a Magyar Rádió legnagyobb közellensége vagyok, és az intézmény területén való tartózkodásom biztonsági kockázatot jelent. Mondtam is, hogy nagy a baj ott, ahol tényező lehetek. Mivel följelentettem az intézményt, Az Egyenlő Bánásmód Hatósága ebben a kérdésben is elmeszelte a Magyar Rádiót.

Még a Rádióban dolgoztam oktatásszervezőként, amikor az egyik hangtechnikusi tanfolyami napon az egyik diáklány nagyon szomorúan jelent meg. A csajszi – az egyik legtehetségesebb tanulónk - addig minden alkalommal egy csellót cipelt magával, de akkor nem volt nála a hangszer. Mondta nekem, hogy búcsúzni jött. – Soha többé nem fogok muzsikálni, és hangtechnikus sem akarok lenni. – sírta el nekem. Potyogtak a könnyei. Gondoltam, nem addig van az, innen lesz szép nyerni. Szobára hívtam őt (az irodámba), és beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy az előző napon megbukott egy cselló vizsgán, mert nem úgy játszott, ahogy azt a „zsűri” gondolta, hanem úgy, ahogy a szíve diktálta. Egy idő után azt kértem tőle, hogy soroljon föl impresszionista festőket. Művelt ember volt, természetesen megemlített vagy tucatnyit. Kérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy ezen művészek többsége nem állíthatott ki a Párizsi Szalonban? Mondta, hogy tudja. Ekkor arra kértem, hogy mondjon legalább egy nevet. Legalább egyet, aki a korabeli zsűri tagja volt. Ijedten nézett rám. – Látod – mondtam neki –, a művészekre a civilizált világ elismerően emlékezik. A cenzorokra meg… Aztán a tanulónk bement a következő órára, és legközelebb ismét a hátán volt a cselló.

Az Ukrajna területén zajló háború – mint minden háború – egyszer majd véget ér. Valentyina Tyereskova az űrhajózás történelmének a része, a világ továbbra is így emlegeti, és így fog rá emlékezni. A szankciós listára tevők nevét pedig hamar el fogják felejteni. Chaplin a világ filmművészetének meghatározó zsenije, az USA egykori főügyészének nevét legfeljebb a történészek irataiban találhatják majd meg, ha ez a fazon egyáltalán érdekelni fog bárkit is. A Magyar Rádió lerombolóinak neve már most is csak egy szűkebb körben ismert, ezzel szemben az enyém… – írom a rám folyamatosan jellemző legendás szerénységgel.