A naiv optimizmus évei voltak, azt hittük vicc, soha nem képzeltem volna, hogy egy majdani gondolkodásmód esszenciája ez a bölcsesség.
Eltelt harmincegynehány év, és ma körülbelül ezen a szinten tartunk.
Az ország végletesen és lehet, hogy végzetesen megosztott, az emberek többsége kész idegroncs, a politika a vallási téboly határára manipulálta azokat, akiket leginkább szolgálnia kellene, a hangnem pedig... - jobb nem beszélni róla.
Belebotlottam Tóta W. Árpád két írásába, és elképedtem: valahogy nálam kimaradt a neves szerző egyedfejlődésének az a fázisa, melyben a gondolkodó ember átcsapott bunkó idiótába.
Az egyik írásában Schiffert ekézi minősíthetetlen stílusban, a másikban eszmét futtat a legprimitívebb ruszofób populizmus eszköztárát felvonultatva Oroszország és Putyin ellen.
Katonai szakértősködik, egymagában elintézi az orosz hadsereget, trágárkodik egy sort, majd Putyin életét adná a saját elvei diadalrajuttatásáért.
Hogy a világ dolgait a béka segge alatti szinten sem érti, az az ő baja, szar lehet így újságíróskodni, de hát ez nem az ő hibája, hanem az őt foglalkoztató lap bánata lehetne, ha nem ez lenne ma a mainstream elit viselkedési követelménye.
Nem az zavar, hogy nem értek vele egyet egy politikai helyzet megítélésében, Schiffert meg soha nem kedveltem, az se zavar, hogy katonapolitikai kérdésekben foglal állást rendes, tornából felmentett módon, hanem a stílus, ami ugye, - mint tudjuk - maga az ember.
És nem is Tóta W. itt a lényeg, ilyen médiamunkásból tizenkettő egy tucat, még azt is megértem, hogy meg kell élnie valamiből, és hát a profi a megrendelő igényeit szolgálja ki, de még azt se szívesen mondom, hogy nem kellene talán lemenni ennyire kutyába, mert nem szeretném Bumbi kutyámat sértegetni.
Sajnos az egész társadalom elpuzsérosodott.
A jelenség névadója se hülye ember, csak éppen valahol elhagyta a jó modorát, handabandázik és óbégat, hörög és idétlen pofákat vág, de ehhez ő legalább szép nagy marha ember, aki soha meg nem érti, hogy miért is nem kell ő az embereknek, mint világmegváltó politikus.
Pedig van a közelében olyan személyiség, aki éppen mostanában vonta le a konklúziót bizonyos viselkedésminták személyiségromboló hatásáról.
A társadalom egy része pedig azt hiszi, hogy ők az etalon, így kell viselkedni egy rendes kormánykritikus értelmiséginek, ez a trendi vitakultúra.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, ez a normális emberi viselkedés halála.
Lehet Putyint utálni, Schifferrel hadakozni, egymást ekézni, de ebből így olyan Magyarország, melyről világjobbító perceikben álmodoznak, soha nem lesz.
Az ősbűn persze a Fideszé, ők vezették be a politikai trágárkodás kultúráját, meg a vad szemforgatást akkor, mikor a fagyi néha visszanyalt.
Véget kellene ennek vetni, valahogy el kellene kezdeni egymással beszélgetni, mondjuk egy vita alkalmával tényeket és nézeteket ütköztetni egymás minősítgetése helyett.
Igaz, akkor a felületeket gondolatokkal kellene megtölteni gyűlölködés helyett.
És el kellene fogadni azt is, hogy a világról többféleképpen lehet gondolkodni, lehet véleménye Schiffernek is, Tóta W. Árpádnak is, Puzsérnak is, Kiss Teréziának a lókocsis utca 6/b-ből is, nem kötelező egyetérteni.
De a véleményéért valakit minősíthetetlen stílusban, trágárkodva leugatni, -- na, ez nem az az értelmiségi magatartás, mellyel bármilyen kontextusba hozható lenne az írástudók felelőssége.
El lehetne ezen gondolkodni.
:O)))
