"A kirúgott tanárok keresetét elbíráló munkaügyi bíróságnak, fel kell függesztenie, hivatalból is a végrehajtást."

 

A felirat komponistája Fekete Erika, aki a facebook-os profilja szerint rendes bíróságon és az Alkotmánybíróságon is dolgozott. Munkaügyi bíróságon azonban nem, és az adatlapjából az derül ki, hogy a másik két helyen vélhetően nem jogászként, mert akkor nem firkálna ilyen ostobaságot. A csajszit nem ismerem, de egyéb, Facebook-beli bejegyzéseiből vélelmezhető, hogy DK-fan.

 

Tekintsünk most el attól, hogy egyetlen mondatban három vesszőhiba és egy nyelvhelyességi-szórendi hiba is van, elvégre egyrészt a neten - mint azt többször kifejtettem már - nincs helyesírás, másrészt mit várhatunk Erikától, ha igen magas posztokon levő mindenfélék sem képesek az alapvető helyesírási és nyelvhelyességi szabályokat betartani.

 

Figyelmezzünk inkább a szöveg tartalmára, ugyanis azzal két baj van.

 

Az egyik, hogy a kirúgott - szakszerűen felmentett - tanárok ügyét egyetlen munkaügyi bíróság sem fogja tárgyalni. Azért nem, mert a munkaügyi bíróságok 2020. március 31-én megszűntek. Látszólag formai változás történt, arra való hivatkozással, hogy jelentősen csökkent a munkaügyi perek száma. Valójában egy évtizedek óta zajló folyamat zárult le ezzel - a munkavállalók, dolgozók jogfosztásának egyik fejezete. A munkaügyi bíróságok megszüntetése ugyanis a rendszerváltás óta egymást követő kormányok dédelgetett terve volt.

 

A munkaügyi bíróság intézménye a magyar jogrendszerben különleges helyet foglalt el. A munkaügyi perekben eljárt bíróságok jogászai, valamint a munkavállalókat és a munkáltatókat képviselő ügyvédek jelentős része munkaügyi szakjogász. A munkaügyi bíróság intézménye sajátos ismereteket igényel, éppen a különleges hely miatt.

 

A munkaügyi perek egyik legjellemzőbb sajátossága az un. fordított bizonyítási kötelezettség. Míg a büntetőjogi és rendes polgári perekben a felperesnek kell bizonyítania, hogy a vád vagy a kereset megállja a helyét, és az alperes vagy vádlott jogsértést vagy bűncselekményt követett el, a munkaügyi perekben olyan esetekben, amikor a pert a munkavállaló, dolgozó vagy volt dolgozó indította, a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a munkáltató nem követett el jogsértést. Ha például egy dolgozó azt állítja, hogy őt és 40 társát a bőrszíne miatt bocsátották el, a cégnek kell bizonyítania, hogy szó nincs erről. Ennek a fordított bizonyítási szabálynak az az oka, hogy a jogalkotó abból indult ki, hogy a munkáltató és a munkavállaló helyzete aszimmetrikus, vagyis a munkáltató kezében sokkal több eszköz van, mint a dolgozóéban.

 

Ennek az aszimmetrikus helyzetnek a felismerése tükröződik abban is, hogy 2006-ig a dolgozó által indított munkaügyi perekben nem volt előzetes eljárási díj, vagyis a dolgozónak csak pervesztés esetén kellett fizetnie. A Feri uralmának egyik első intézkedése az volt, hogy ezt az ingyenességet megszüntette, azonban mind jogász szakmai, mind szakszervezeti körökben akkora volt a felháborodás (akkor még), hogy kénytelen volt visszaállítani igen magas jövedelem alatt az ingyenességet. Hozzáteszem, hogy 2006-ig a munkaügyi perek túlnyomó többségét a dolgozók nyerték meg, a Feritől kezdve - nem utolsó sorban a munkaügyi eljárásokhoz kapcsolódó, "A munka törvénykönyve" jelentős kiherélése miatt - egyre kevesebb pert nyertek a munkavállalók. (Korosztályi diszkrimináció ügyében tudomásom szerint egyet sem.)

 

A munkaügyi bíróságok megszüntetésével a Fidesz-hatalom szinte teljesen ellehetetlenítette a dolgozói jogérvényesítés peres módozatát, egyszersmind a hatalomkoncentráció egyik igen fontos lépése volt ez - de sem a szakszervezetek, sem az un. ellenzéki parlamenti pártok nem nagyon lármáztak.

A szöveg tartalmának másik súlyos hibája, hogy nem igaz. Nem tételezem föl, hogy Erika, akit nem ismerek, direkt hazudik, viszont jogi analfabéta. Munkaügyi perekben még az egykor létezett munkaügyi bíróságoknak sem volt hivatali kötelességük (egyébként is nehezen értelmezhető peres eljárásokban a hivatali kötelességnek a döntésre irányuló módja), hogy a munkavállaló elbocsátásának, felmentésének végrehajtását felfüggessze . A bírói függetlenség lényeges csorbítása lenne (ami persze Orbánéktól nem idegen) egy ilyen előírás. A bíróságnak - esetünkben tehát a polgári bíróság bírójának - ahhoz van joga, hogy mérlegelje, felfüggeszti-e a dolgozóval szembeni munkáltatói intézkedést. Noha Magyarországon a jogrendszer nem precedens elvű, az elmúlt fél évszázadban csak rendkívül ritkán, és vélelmezhetően súlyos jogsértés esetében, a dolgozó különösen indokolt védelmében történt ilyesmi, ami érthető. Ilyenkor a munkáltató (pontosabban, annak valamelyik vezetője) általában bűncselekményt is elkövetett. Sokkal inkább az történt, hogy ha a néhai munkaügyi bíróság a dolgozónak adott igazat, akkor a jogerős ítélet rendelkezett az eredeti munkakörbe való visszahelyezésről - feltéve, hogy a felperes a keresetében kért ilyet, és volt hová visszahelyezni -, továbbá a munkavállaló elmaradt munkabérének és más juttatásainak kifizetéséről, és amennyiben pl. egészségkárosodás következett be, kártérítésről. A dolgozó ezt követően normál polgári peres eljárásban egyéb követeléseket is előterjeszthetett.

Namost.

Erika például írhatta volna, hogy kéri a bíróságot vagy - vérmérsékletétől függően - követeli a bíróságtól a felmentés végrehajtásának felfüggesztését. Teljességgel megérthető egy ilyen álláspont. Még jobban is kifért volna a táblicára. Még vesszőhibákból is kevesebb lenne - bár ez sem biztos.

Aki demokratának tartja magát, annak demokrataként is kell viselkednie. A szakmaiság, a pontos fogalmazás nem bolsevista trükk, hanem az egyik legfontosabb fegyverünk. Meggyőződésem, hogy a poszt címében szereplő kérdésre hozzánk méltó az a válasz, hogy de, igenis lehet.

 

Megjegyzés. Sem munkaügyi, sem semmilyen jogász nem vagyok. Viszont az elmúlt 60 év során igen közelről kísértem figyelemmel a saját, a családom és a jó barátaim, kollégáim munkaügyi pereit, álltam kapcsolatban munkajogászokkal, szakemberekkel. E poszt megírásához is kértem tegnap a segítségüket, miután fölfedeztem a táblát.