Lehetne persze poénkodni azon, hogy a felkérés a konyhában vagy a hálószobában történt-e, de sok haszna nincs, ha lenne alkalmasabb jelölt erre a nem könnyű feladatra, hát - megítélésem szerint - Dobrev Klára lenne az első, aki javasolná őt.
De nincs.
Bármerre is nézünk az ellenzék házatáján, sehol egy politikus, aki versenyezhetne vele, és ebbe beleértem a DK elnökét is, akit felőröltek az évek, a szakmailag szépen kivitelezett lejárató-kampányok sora és saját hibás döntéseinek következményei.
Ezzel nem kívánom vitathatatlan érdemeit kétségbe vonni, hiszen ő egy olyan pályán próbált adekvát választ adni a leamortizálódott baloldallal szembeni  kihívásokra, melyet előtte még senki, soha nem járhatott be.
Szervezetirányítási gyakorlata sem volt, a tetejébe azonnal feltűntek környezetében a politikai hiénák és sakálok, és hát - sajnos, - elsőgenerációs értelmiségiként túlzottan sokat adott a mainstream értelmiség hivatásos igazlátóinak véleményére, melyek közül nem egy álomvilágban született és vad vágyakból táplálkozva enyészett el a semmibe.
De - mint tudjuk - a hála nem politikai kategória.
Dobrev Klára a mai helyzetben minden ismert politikusnál alkalmasabb arra, hogy egy ellenzéki formáció arca legyen, és hitem szerint a politikai feladatokra is alkalmasabb.
Neki minden szükséges kompetenciája megvan ehhez.
Gazdasági, államigazgatási, hazai és nemzetközi politikai tapasztalata van, okossága, elvhűsége és a nő praktikus gondolkodása - emellett érzékelhető az őszintesége, mértéktartása, kompromisszumkészsége, nyitottsága a társadalom szinte összes csoportja felé komoly értékkel bírnak..
Birtokában van a női puhaság és a feladathoz szükséges keménység olyan elegyének, melyet megtanulni nem lehet, mellyel vagy születik valaki, vagy soha nem lesz a birtokában.
Továbbá van egy sokat megélt és sokat tapasztalt tanácsadója, aki a döntéseihez új szempontokat adhat.
De a döntéseket neki kell meghozni, és ehhez adottak a képességei.


Mindezek mellett - gondolom, ez nem nagy meglepetés - nem értek egyet pártjának az ukrán helyzetről kialakított véleményével, a konfliktus okozójának Amerikát tartom, de hát én könnyen dumálok.
A nép egérszürke bloggerének véleménye aluról sem éri el a hivatalosságok ingerküszöbét, de ettől én még meg vagyok győződve arról, hogy Európa az Atlanti-óceántól az Urálig tart, és az a térség, melyet a közhiedelem Európának tart, s melynek közhiedelme már bennünket sem sorol saját magához, egyre jelentéktelenebb szeglete lesz  világnak, tetszik ez nekünk, vagy sem.
Viszont megértem azt a logikát is, hogy Magyarország jelenleg Nyugat-Európához van láncolva, és ha azt szeretné, hogy majdan a XXII. század kihívásainak egy erős Európai Unió - egy esetleg Európai Egyesült Államok  nevű államszövetség tagjaként feleljen meg, akkor ma azokat kell támogatnia, akik ezt a célt tűzték ki maguk elé.
Más kérdés, hogy ez a vágyott jövőbeli állam csak akkor lesz versenyképes az olyan gazdasági-katonai behemótokkal, mint az USA, Kína, India, vagy amilyen majdan Brazília, Nigéria, és ki tudja még melyik földrész melyik országa lesz,  ha része lesz Oroszország is - elég csak egy pillantást vetni ehhez a világtérképre.
Ehhez nálunk első lépésként az kell, hogy eltávolítsuk még a hatalom közeléből is a jelenleg regnáló rablóbandát, mert létük egy gyenge, megosztott Európához vezet, mely az összes majdani potenciális versenytárs vágyálma.
Ma elsősorban az Egyesült Államoké, holnap meglehet Kínáé, holnapután Indiáé - és így tovább.
A világ a globalizáció felé halad, tetszik, vagy nem tetszik bárkinek is.
Bár messze még a Föld nevű bolygó közös kormánya, de létrejötte elkerülhetetlen, mert az emberiség létét fenyegető problémáink  is globálisak.
Ukrajna csak légypiszok a távcső lencséjén, hiszen ma már Bosznia-Hercegovina annektálására sem emlékszünk, jóllehet abban mi közvetlenül is érintettek voltunk.
Hány ember tudja ma megmondani, hogy hogy hívták az akkori bosnyák Zelenszkíjt?
A probléma Európa problémájának megoldásával önmagától rendeződni fog, addig pedig tudomásul illik vennünk, hogy mi csak egy csavar vagyunk az Unió gépezetében, és vigyáznunk kell arra, hogy ne legyünk homok a fogaskerekek között.

És hát igen, belpolitikailag is rendet kell tennünk.
Rettenetesen tetszett Dobrev Klára beszédében a felvállalt baloldaliság, mely úgy hiányzott már, mint tevének az oázis friss vize.
Már csak az van hátra, hogy valaki - talán az, aki képes qrva jó könyveket írni a baloldaliságról, tisztázza a fogalom mibenlétét a mai Magyarországon.
Ha lehet, nem a fellegekben járva, hanem a tömegek számára is emészthető módon, érthető nyelvezettel - figyelembe véve a legfrissebb PISA-felmérések borzalmas eredményeit.
Emellett az is tisztázásra vár, hogy melyik pártot lehet baloldalinak tekinteni, melyiket egyszerűen populistának, sőt, melyiket lehet egyáltalán szövetségkötésre alkalmas pártnak tekinteni, és melyiket csak a Fidesz filiáléjának - leányvállalatának.
Az szép dolog, hogy az árnyékkormány miniszterelnöke mindenkit partnernek vár ebbe az új kezdeményezésbe, de azért az hiba lenne, ha a politikus eldobhatná a múltját és bűneit.
Én például az ostobaság minősített esetének tartanám az együttműködést Márki-Zay Péterrel, forog a gyomrom, ha Karácsony Gergely jut eszembe és bizony körülnéznék saját munkatársaim és tanácsadóim között is, ki javasolta például a hozzájárulást az előválasztási hármas befutóhoz, mert az volt a beépített ember.
És erősen ráhajtanék a szervezetépítésre, mert média hiányában nem könnyű eljuttatni az emberekhez még a hírét sem annak, hogy elindult egy új kezdeményezés, mely akár alternatívája is lehet ennek a zavaros ideológiájú maffia-államnak, melyen nem segít sokat az sem, ha most az Unió kicsit megmogyorózgatja prominenseit.
Ez a mai ország már olyan, mint az enyhén rasszista viccben szereplő purdé a pöcegödörben, ennél már egyszerűbb újat csinálni, mint ezt megmosdatni...


Szóval, sok sikert a kezdeményezéshez, nem kötelező egyetérteni a választott formával, időzítéssel, külpolitikai irányvonallal, csak támogatni kötelező annak, aki magát demokratának, horribile dictu baloldalinak tartja.
Európa jövője leszármazottaink jövője is, és mint tudjuk, a világot mi is csak megőrzésre kaptuk - átmenetileg.
Ne kelljen szégyenkeznünk később, hogy rosszul sáfárkodtunk a ránk bízott pótolhatatlan értékekkel...

:O)))