Nézzük, miről van szó.

Azania (a Dél-Afrikai Köztársaság neve a fekete lakosság nyelvén) köztudottan időtlen időkig a fehér elnyomás szimbóluma volt: az apartheidé. A Dél-Afrikában 1950. jún. 22-én bevezetett Population Registration Act («népesség-osztályozási törvény») egyike az első és alapvető apartheid-törvényeknek.

Előírta, hogy rasszjegyek alapján osztályozza és regisztrálja az ország minden lakosát. Eszerint a lakosságot 4 kategóriára osztotta:

Fehérek: kizárta azokat a személyeket, akik egy más rassz-csoporthoz tartozóval házasodtak össze vagy éltek együtt.

Feketék: a bantu-khoîsan nyelvi népességhez tartozó zulu, pedi, conga, sosza, swazi, ndebele, dél-sotho-i, észak-sotho-i, tsonga (vagy shangaan), tswana és a venda lakosok.

Meszticek: színeseknek is nevezett, közöttük más meszticekkel élő fehérek,

Az indiaiak: kezdetben nem szerepeltek a kategóriákban, később igen.

Az apartheid a faji elkülönítés (szegregáció) politikája, amelyet a Dél-Afrikai Unióban illetve utódállamában, a Dél-Afrikai Köztársaságban alkalmazott a fehér kisebbség. A gazdaságban, a politikában, a kultúrában rassztól függő megkülönböztetés érvényesült, és a hatalom a fehérek kezében összpontosult. 

A rendszer 1994-re összeomlott, az első szabad választások után a fekete Nelson Mandela lett a köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke. A fehérek azonban az apartheid “vége” után is megőrizték hatalmukat. 1994 - a Kempton Park-egyezmények dátuma: az ANC/ Afrikai Nemzeti Kongresszus (és a kommunista párt) egyezséget kötött az apartheid rasszista rezsim vezetőivel. Azzal a lózunggal, hogy «véget vet» az apartheidnek, a Kempton Park a fehér kisebbség alapvető privilégiumait őrizte meg. A fekete többségtől, amely pedig 1994-ben tömegesen voksolt az ANC-re, a legelemibb jogokat is megtagadta.

A gazdag fehér farmereké  a földek 70 %-a. Az ANC belelegyezésével, amely 1994-ben kötelezettséget vállalt az apartheid állam adósságának fizetésére is.

Dél-Afrika (Azánia): szegénység, munka és szolgáltatások (kormányforrás 1995-2000)

A szegénységi küszöb alatt élők aránya: afrikai 61 %, szines 38 %, indiai: 5%, fehér: 1 %

Hozzáférés az orvosi szolgáltatásokhoz : afrikai 15 %, színes 26 %, indiai 29 %, fehér 78 %

Villannyal ellátott lakás : afrikai 31 %, színes 76 %, indiai 99 %, fehér 98 %

Víz a közelben : afrikai 27 %, színes 72 %, indiai 96 %, fehér 96 %

Az apatheidellenes harcban vérével fizetett a nép, s a népet árulták el a  Kempton Park-egyezmények aláírói: az ANC és a Kommunista Párt vezetői  «eladták» a feketék többségét, hogy megmentsék a gyarmatosítók leszármazottainak fehér kisebbségét. A politikai hatalom gazdasági, pénzügyi hatalommá konvertálása a mai napig népi elégedetlenség forrása, különösen annak fényében, hogy a rendszerváltó politikai osztály itt is, ott is adós maradt a társadalmi igazságosság igényének kielégítésével. A demokrácia megteremtését nem követte a tömeges jólét, ami legitimációs deficit forrása mindkét országban.

Ugye mégsem arról van szó, hogy a 20 % fehér eltartja a 80 % feketét? De – ugye – arról sem, hogy az “északi országok munkásosztálya profitál a déliekből”?

Bev. kép: 2012. augusztusban harmincnégy sztrájkoló bányász halt meg a Dél-afrikai Köztársaságban annak következtében, hogy a biztonsági erők tüzet nyitottak rájuk Marikana település platinabányájánál.