Gyakran az a benyomásom, hogy mindent megírtak már a fasizmus mai vonatkozásairól is. Korábban Ungváry Rudolf: „A láthatatlan valóság” kötetét ajánlottam többször is az olyan olvasónak, aki nem akarja szőnyeg alá söpörni a baljós jeleket. Most épp Jason Stanley: ,,Így működik a fasizmus” című könyvét olvasom. (Théâtre Le Levain, Bègles, 2021, magyarul) A Bevezetőben írja a szerző:

„Az elmúlt években világszerte több országban hatalmasodott el egyfajta szélsőjobboldali nacionalizmus, egyebek között Oroszországon, Magyarországon, Lengyelországon, Indián, Törökországon és az Amerikai Egyesült Államokon.”

S persze Brazíliát is említi, miközben nem állítja, hogy ezek fasiszta államok lennének, de nyilvánvalóvá teszi, hogy a világ számos pontján a fasizmus jegyeit hordozó rendszerek kísértenek, Afrikában és Ázsiában, esetenként, tombolva pusztítanak. Hogy a 2014 óta az USA által támogatott kijevi kormány által a náci jelszavakat éjszakai fáklyás felvonulásokon üvöltő, büntető zászlóaljakba szervezett, garázdálkodó, civileket, gyerekeket ezrével gyilkoló szabadcsapatokra támaszkodó ukrajnai oligarchikus kapitalista bábrendszert ne is említsem.

A példák többségét az USA-ból hozza a Yale Egyetem filozófia professzora, aki – Noam Chomsky szerint – új lendületet adott a politikai filozófiának. A szerző nem csak Donald Trumpot említi, hanem például a Barack Obama kormányzása alatti durva deportálási rendszer bevezetését is. Bemutatja továbbá, miként hatotta át Amerika életét „a fasizmus kísértése” a polgárháborútól az 1924-es, rasszista fogantatású bevándorlási törvényen át az 1930-as évek „America First” mozgalmáig. Mert Trump csak felmelegítette a vakmerő repülő Charles Lindberg ideáját...

Természetesen, Stanley elkerülhetetlenül hivatkozik az olasz Mussolinire, az osztrák-német Hitlerre. De amiért igazán fontosnak tekintem a művet: a benne foglalt tételek arra ösztönöznek, hogy összevessük őket napjaink magyarországi valóságával. Legalábbis szerintem. S erre szeretném rávenni az olvasót is.

»Könyvemben a „fasiszta” szót választottam az olyan típusú (etnikai, vallási, kulturális) ultranacionalizmus címkéjeként, amelyben a nemzetet a nevében megszólaló tekintélyelvű vezető saját személyében képviseli«

– értelmezi a fogalmat a tanulmány írója, majd tíz fejezetben elemzi annak összetevőit. Ezeket idézem fel ezen a helyen, fejezetenként egy-egy gondolat ide emelésével, hogy támpontokkal segítsem azt, aki magyarázatot keres a bennünket körülvevő világ történéseire.

A mitikus múlt
„A fasiszta politika egy tiszta, mitikus múltat idéz fel, amelyik tragikusan megsemmisült. A nemzet meghatározásának módjától függően a mitikus múlt lehet a vallás tekintetében tiszta, a rassz tekintetében tiszta, a kultúra tekintetében tiszta, vagy ezek kombinációja.”

Propaganda
„Nehéz nyíltan szorgalmazni olyan közpolitikát, amely sok embernek ártani fog. A politikai propaganda arra szolgál, hogy széles körben elfogadott eszmények álarca mögé bújtatva elfedje a politikusok vagy politikai mozgalmak nyilvánvalóan problémás céljait.”

Értelmiségellenesség
„A fasiszta politika az oktatás, a szakértelem és a nyelv támadásával és leértékelésével igyekszik aláásni a közbeszédet. Intelligens vita nem lehetséges sem a különféle nézőpontokhoz hozzáférést biztosító oktatás nélkül, sem a szakértelem tisztelete nélkül olyankor, amikor az ember saját tudása kimerül, sem a valóság pontos leírásához elegendően gazdag nyelv nélkül. Az oktatás, a szakértelem és a nyelvi különbségtétel aláásása nyomán nem marad más, mint a hatalom és a törzsi identitás.”

Pótvalóság
„A fasiszta politika az értelmes vitát félelemmel és haraggal igyekszik helyettesíteni. Amikor ez sikerül, a hallgatóságban a veszteség destabilizáló érzete alakul ki, és bizalmatlanul, haraggal tekint azokra, akikről elhitették vele, hogy e veszteség okozói.”

Hierarchia
„A fasiszta ideológia szerint a természet hatalmi és uralmi hierarchiákat ír elő, amelyek azonban összeegyeztethetetlenek az egyenlő tisztelet elvével.”

Áldozati tudat
„A fasiszta propaganda fájdalmas himnuszokkal szokta megénekelni a domináns státusz elvesztését kísérő gyötrelmet. A valódi veszteségérzetet a fasiszta politika sérelmezett áldozati tudattá manipulálja, és ezt kihasználva igazolja az elnyomás egykori, jelenlegi vagy új formáit.”

Szexuális szorongás
„Ha a demagóg a nemzet atyja, akkor a patriarchális férfiasságot és a hagyományos családot érintő bármiféle fenyegetés aláássa az erőről alkotott fasiszta elképzelést. Ilyen (úgymond mindenkit elérhető – KDL) fenyegetés a nemi erőszak és a szexuális bántalmazás, illetve az úgynevezett szexuális deviancia (túldimenzionálása, amivel szexuális szorongást okoznak a társadalom jelentékeny részében – KDL). A szexuális szorongás politikája különösen hatásos olyankor, amikor a hagyományos férfi szerepek – mint például a családfenntartói szerep – a gazdasági körülmények folytán már amúgy is fenyegetés alatt állnak.”

Szodoma és Gomora
„Ahogyan Hitler nyilvánosan elítéli a kozmopolita nagyvárosokat és az azokban kifejlődő kultúrát, az bevett a fasiszta politikában. (…) Míg a fasiszta képzelet számára a városok a – főként zsidók és bevándorlók által létrehozott – lezüllesztő kultúra melegágyai, addig a vidék a tisztaság forrása” – hangzik a fasiszta érvelése.

Arbeit macht frei
»A fasiszta ideológiában válság és nélkülözés idején az állam a választott nemzet tagjai számára tartja fenn a támogatást: „nekünk” jár, „nekik” nem. Ezt mindig azzal igazolják, hogy „ők” lusták, hiányzik belőlük a munkaerkölcs, és az állam pénze nem bízható rájuk, mert „ők” bűnözők, és csak az állam bőkezű támogatásából igyekeznek élni. De a fasiszta politika szerint ki lehet gyógyítani „őket” a lustaságból és a tolvajlásból – a kemény munka révén. Ezért „díszítette” Auschwitz kapuit az Arbeit macht frei – A munka szabaddá tesz – felirat.«

Kezdetnek ennyi. Következhet a (nemzeti) önvizsgálat!

CÍMKÉP: A holokauszt túlélőket aggasztja a mai Amerika — Hanna Barczyk rajza a Los Angeles Timesban