A jobboldal mindig is infantilis volt kicsit, és ezen semmit nem változtat az a tény, hogy emellett kegyetlen és erkölcstelen is, végtére is a kegyetlen kisgyerek is kitépi a légy lábait, egyenként, ahogy illik.
A lényeg az, hogy gyermeteg honfitársunk társadalom elleni bűneit Isten, Haza, meg a Család nevében tegye - utóbbi tekintetében még nem eldöntött, hogy a Szent Család, vagy az Orbán család a kedvezményezett, habár a két fogalom lassan összemosódik.
De most nem a haza minap elemcserén átesett, átdizájnolt - újabban szőrösképű - atyjáról esne szó, hanem a Mi Hazánk névre hallgató neonáci hordakezdemény szép akciójáról, Horthy szobrának felavatásáról a Parlament egyik irodájában, melyet az Országgyűlés egyik tisztségviselőjének adott használatba hivatali feladatai ellátása céljából.
A szobor helyének megválasztása igen rossz üzenet
Ennek utána ki merné emlékeztetni a guppival memóriabajnokságon vetélkedő és vesztésre álló nemzetet a hajdani Kormányzó bűneire, melyeket az ország népe ellen elkövetett, vagy azokra a cselekedetekre, melyek megtételét bűnös módon elmulasztotta?
Hiszen szobra van a Parlamentben.
Viccesek ezek a magánszobor-állítások, egyben szomorúak is, hiszen politikusról szobában állítani szobrot olyan, mint Sharon Stone fényképével szeretkezni - a lihegés hiteles lehet, de az élvezeti érték, ugye...
Volt Horthy mennybemenesztésére már egy-két kísérlet, ha már a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék elkövette azt a hibát, hogy nem értékelte súlyának megfelelően tetteit.
Áll szobra budapesti református templom előterében, bent meg Isten szégyenkezik.
Van egy egész alakos szobra Kerekiben is - stílusosan a siófoki tömeggyilkosságok helyszínétől harminc kilométerre.
Ez fából készült, faszobor, bár lehet, hogy ezt nem egybe kell írni és van betű, melyből kettő lenne kívánatos, de ne akadékoskodjunk!
Lényeg a tény: ebben az országban szobrot állítottak annak a politikusnak, akinek pribékjei ötezer embert öltek meg a fehérterror szívet melengető időszakában, akinek uralma alatt Kamenyec-Podolszkíj "idegenrendészeti akciója" húszezer embert lökött a sírba.
Annak, akinek nevéhez fűződik a vidéki magyar zsidóság - négyszázezer ember - szinte teljes kiirtása, annak, aki a hatalmat annak a Szálasnak adta át, akinek eszmetársai vadállati kegyetlenséggel végeztek azokkal a zsidókkal, akiket hatalmukba tudtak keríteni.
Nem, nem valami eldugott kis faluban, hanem például a XII. kerületben is, mely a mai magyar jobboldal bástyája.
Ott is van szobor, egy turul, melyet a bamba ellenzék bírósági ítélet birtokában sem mert elbontatni és a Szoborparkba szállíttatni, világ szégyenére.
Vagy Andrássy gróf lovasszobra, melyet Ferenc József maga avatott fel, miután először halálra ítéltette és jelképesen felakasztatta Kossuth zempléni főispánját, majd tíz év után kegyelmet adott neki és néhány kanyar után kinevezte a Monarchia külügyminiszterévé felesége kedvencét.
Persze túlzás lenne ettől a néptől történelmi ismereteket várni, ez a nép a meséket és az illúziókat szereti, no, meg ellenségeket teremteni, mert az oly könnyűvé teszi az életet.
A mákgubó fejű házmester pedig szégyellhetné magát, már csak tanácsköztársasági múltú felmenői okán is, de ha valóban demokratának képzeli magát, akár saját jogán is.
Ha valami, hát akkor a parlament közterület, és a közterületen nem állíthat szobrot, emlékművet egyetlen párt sem, egyetlen társadalmi szervezet sem, még a kormány sem a szabályok betartása nélkül.
Persze errefelé az ilyesmit lazán kezelik, a törvény-kezdeményezéseket és a szobrok állítását az éj leple alatt szokták abszolválni, aztán az idő elvégzi a maga munkáját, megszokjuk, legyen bármennyire is hazug és méltatlan az országhoz.
Váncsa István szokta Nagyurunkat ezzel a címmel illetni, szerintem ezért egyszer még felvételt fog nyerni a váteszek klubjába, ha az ilyesfajta tesztelések azt mutatják, hogy a mai magyar társadalomnak hótt mindegy, hogy ki volt Horthy.
Vitéz katonanemzetünk szereti az illúziókat, a meséket meg a látványosságot, és általában beéri cirkusszal is - a kenyeret nem nagyon követeli.
Néha elképedek azon, hogy hová züllött ez a hajdan normálisnak mondható, élhető, szép ország.
Ma itt élünk, túl a viacolor-hegyeken, az égigérő stadionok tövében, és olyanok vagyunk, mint az öreg paraszt a műrepülés közben: van, amit azért nem gondoltunk volna...
:O)))
