Az adás rendhagyó egy kicsit a témaválasztás szempontjából. Viszonylag keveset foglalkozunk azzal, hogy miképpen ítélhető meg egy történelmi korszak, hogyan tudunk viszonyulni múltunkhoz, és kinek is van ezzel dolga. A beszélgetés első részében Moldova György halála kapcsán arra kerestük a választ, hogy miért ilyen kimért, óvatos a munkásságával kapcsolatos értelmezés. Azért is izgalmas kérdés, mert ahogy Egry Gábor elmondta, munkásságának terjedelme alapján Jókai Mór szintjén volt, sőt azt is lehet mondani, hogy a Moldova kötetetek elterjedtsége a háztartások könyvespolcain is mérhető Jókaival.

Ezzel együtt a szocializmushoz, Kádár Jánoshoz való viszonya miatt félve nyúlnak a témához. Ez egyébként díjain is látszik, mivel a rendszerváltás után az egyik legjelentősebb díj, amit kapott, a Prima Primissima. Ezzel szemben a szocializmus évtizedei alatt Kossuth- és József Attila-díjban is részesült. Egry szerint erre a nehezen megítélhető, az irodalmi kánon szempontjából nehezen kezelhető munkásságra Moldova saját maga is rájátszott.

A beszélgetés második részéhez a Horn Gyuláról elnevezett közterület körüli vita adta az apropót. Nem is a konkrét ügy volt ebben az érdekes, hanem az a polémia, hogy kiről és mikor nevezhet el a közösség bármit is. Az egyik érvelés arról szól, hogy egy kellő időt kell hagyni valakinek a halála után, hogy a megítélését illetően valamilyen konszenzus alakuljon ki.

A másik elvi megközelítés azt mondja, időt kell hagyni arra, hogy a történészek értékelni tudják az illetőt, és ez alapján adjanak „engedélyt” például a közterületi elnevezésre. Ezzel az érveléssel az a probléma, hogy a történészeknek nem az a dolguk, hogy bináris, igen-nem döntést hozzanak.

Ez jól látszik annak kapcsán is, ahogyan Horthy Miklósról a Magyar Tudományos Akadémia vélekedik. Az önkormányzati törvény alapján közterületek elnevezésére jogosult helyi önkormányzatok nem tudnak, nem akarnak vagy nem mernek határozni közterületeik elnevezéséről, mert kétségük merül fel, hogy a nevet viselő személy „részt vett-e a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában” vagy a közterület elnevezése tartalmaz-e olyan „kifejezést vagy szervezetnevet, amely közvetlenül utal XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre”. Horthy életútját vizsgálva az MTA arra jutott, hogy nem telt el kellő idő ennek a kérdésnek az eldöntésére.

Egry Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a közterületek elnevezése körüli vita sokszor elkerüli a közösséget. Nem véletlen, hogy ritkán veszik észre az adott utcát, teret használók, hogy kiről is nevezték el, és milyen vélekedések vannak az adott személyről. Jó példa erre Fürst Sándor, akiről egyértelműen kimondta az MTA, hogy róla nem lehet elnevezni közterületet, ugyanakkor most is több utca viseli a nevét.

Címfotó: Wikimedia Commons