Az évente megdőlő melegrekordok pont a kapitalizmus által okozott globális időjárási katasztrófa tünetei – és van még sok más is.

A globális felmelegedés témájában minden ponton felhívjuk a figyelmet, hogy annak már vége, hogy ez a jelenség a harmadik világot érinti (amely épp szinte semmit nem tett azért, hogy ez a katasztrófa bekövetkezett), és  már idehaza is halálesetekért felelős, legyen akár szó az extrém hőség okozta szív- és érrendszeri panaszok miatt meghalt idősekről, a hőség miatti dekoncentráltság miatt baleseteket szenvedőkről, vagy azokról, akiknek tönkremennek a mezőgazdasági terményei és emiatt jelentősen csökken életszínvonaluk.

A zöld klímavédelemnek sajnos van egy általános rákfenéje: immár évtizedek óta folyamatosan közlik, hogy az utolsó órában vagyunk, egyfajta reményt keltve az apokalipszis előtt. Ezt felejtsük el! Ez pont ugyanaz a politikusi szófordulat, mikor kijelentik, hogy a magyar egészségügy az összeomlás szélére került, holott a kapitalizmusnak kb. 10 év kellett ahhoz, hogy teljesen összeomlassza, a maradék 20 évben pedig már csak a romokon folyik „gyógyítás”, és az alulfinanszírozás miatt évente kb. 30 ezren halnak meg. Mi ez, ha nem teljes összeomlás? Azt is felejtsük el, hogy a globális klímakatasztrófának a küszöbén vagyunk és ez visszafordítható, ha betartjuk a klímaegyezmények bizonyos kikötéseit, amit a kapitalista világ vezetői úgysem fognak megtenni, mindig lesz rá kifogás – jelen esetben az orosz-ukrán háború.

A globális klímakatasztrófa már rég zajlik. A harcot kb. már az 1990-es évek közepén elvesztettük, mikor nem csak az Antarktisz felett volt ózonlyuk, hanem Európa felett is elvékonyodott az ózonréteg. Azóta a helyzet gyökeresen rosszabb lett. Megbecsülni is nehéz, hány millió ember halálát okozta a globális felmelegedés ilyen-olyan módon – leginkább az éhínségek, a menekülthelyzet és az általa is szült fegyveres konfliktusok szerepe miatt, és azt is nehéz megbecsülni, hányan fognak még belehalni és belerokanni – de az biztos, hogy rengetegen.

A globális klímakatasztrófa tragédiája, hogy a mainstream politika óriási kanyarral megy el mellette. Léteznek tetemes számmal jobboldali erők, amelyek tagadják, jobboldali erők, amelyek nem tagadják, de nem foglalkoznak vele; vannak erők, akik zöldre festéssel foglalkoznak, és vannak, akik ugyan zöldek, de totálisan nem értenek hozzá vagy a kapitalizmus keretei között gondolkodnak. Még rosszabb a szélsőjobboldal, amely még nem döntötte el, hogy gyűlöli a zöld hippiket vagy kampánycélból ő maga is eljátssza a zöld hippit – bár a skizofrén kettős könyveléssel a kettő még meg is férhet egymás mellett. A globális klímakatasztrófára így egyetlen politikai erő tud csak választ adni, a vörös-zöld baloldal.

Ennek a baloldalnak új feladata van. Nem csak a klímakatasztrófa és hatásainak mérséklése, hanem a szocializmus keretei között olyan életforma kialakítása, amely lehetővé teszi az egészséges együttélést a globális klímakatasztrófával, valamint tudományos-technikai innovációkkal megpróbálja azt visszafordítani. Ez elsősorban a politika döntése, de a tudomány feladata. Egyik sem létezik a másik nélkül. A kapitalizmus szélsőjobboldali és neoliberális változatai nem fogják ezeket a döntéseket meghozni és a jobboldali vallási holdkórosok pedig nem fogják megoldani.

A 24. órán már rég túlvagyunk. Új jelszó kell. A valódi baloldal számára pedig támogatás kell, különben az életünkkel hazárdírozunk.