A beszélgetés egy része arról szólt, hogy miért vállalkozik egy ilyen helyzetben valaki arra, hogy egy szakszervezeti konföderáció elnöke legyen. Egyrészt a kormányzati partnerséget inkább annak hiánya jellemzi, semmint az érdemi viták, tárgyalások iránt való igény. Ezt a helyzetet nehezíti, hogy túlságosan tagolt a magyar szakszervezeti rendszer, hiszen a tag általában egy munkahelyi alapszervezetbe lép be, amely része egy ágazati szervezetnek, amely csatlakozott egy országos konföderációhoz.

Az országos konföderáció, amilyen a Magyar Szakszervezeti Szövetség is, a nyilvánosság számára leginkább látható szervezet, ugyanakkor csak minimális működési pénze van. Ebből következik, hogy nyolc fős központi apparátusnak kellene ugyanolyan munkát elvégezni, mint amit egy nyugat-európai nagy szakszervezeti szövetségtől elvárnak a tagok. Ez pedig természetesen lehetetlen. Ezért elnökként Zlati Róbert egyik célkitűzése az, hogy változtatni lehessen az ágazatok és a konföderációk viszonyrendszerében.

Nincs erős szakszervezet, ha az nem képes megteremteni ennek minimális működési feltételeit. Ezért ezek a reformok középtávon sokkal inkább meghatározzák a szakszervezetek jövőképét, mint akár a 2023. évi minimálbér-tárgyalás.

A beszélgetés második részében a belső világ reformján kívüli feladatokról volt szó. Jól jellemzi a kormányzati partnerség hiányát, hogy egyetlen fórumon sem kerültek szóba a kormány és a szakszervezetek között az adóemelések, megszorítások. Ennek egyik fő oka, hogy nem volt az új kormány megalakulása után semmilyen érdekegyezetési fórum. Ez pedig előrevetíti, hogy mennyire kiüresített rendszert kíván fenntartani a kabinet a továbbiakban is a szociális párbeszéd területén.

Közben a 2022. évi jelentős, közel 20%-os minimálbér-emelés hatása kezd eltűnni a bérrendszerben. Míg sok helyen munkahelyi bérmegállapodások kötődtek, az infláció „megette” a béremelést. Egyre többen tapasztalják, hogy kevesebb a vásárlóértéke a bérének, mint tavaly ilyenkor. Természetesen a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet a munkáltatóknak sem teremt érdemi mozgásteret bérkorrekciós intézkedésekre.

A 2023-as évet illetően még nem indultak el a bértárgyalások, de célkitűzés az inflációt legalább elérő minimálbéremelés lehet. Természetesen kérdéses, hogy ez egyáltalán elegendő lenne-e a szakszervezeti tagságnak, amely a 2022. évhez hasonló növelést is elvárhat.

A beszélgetés visszatérő megállapítása volt, hogy könnyebben kezelhetők a lokális válságok vagy bértárgyalások ott, ahol van szakszervezet. Ehhez azonban reformokra lesz szükség.

Címfotó: Erdős Dénes – Népszava