Az Európai Unió hatodik szankciós csomagja értelmében betiltották három nagy orosz állami tulajdonú műsorszolgáltató uniós műsorszórási tevékenységét.

Június 3-án este már nem láthatják Magyarországon az orosz tévécsatornákat az előfizetők. Legalábbis saját, egyébként a szolgáltatásairól számomra számlát hónapok óta bemutatni képtelen, az UPC örökébe lépett nagy nyugati cég ebben az ügyben igen serényen szolgál a hidegháború információs harcterén. 

Így azon kevesek számára, akik egyáltalán értenek oroszul az EU tősgyökeres lakói közül, megnehezítették az amerikaitól eltérő felfogásban tálalt hírek, filmek, gazdasági-társadalmi változások, moszkvai kormányzati intézkedések követését. Nyilván a tájékozódás szabadsága jegyében! Egyszersmind világossá téve, hogy

a kapitalista államnak magukat a magántulajdon szentsége őrzőinek szerepében tetszelgők bármikor készek beavatkozni a magánjogi szerződéses kapcsolatokba is, ha a tőkeérdekek ezt kívánják.

Az úgynevezett európai értékeket, köztük a szólásszabadságot cinikusan szőnyeg alá söprő burzsoázia csahosai és cenzorai úgy gondolják: ha EU-polgár vagy, fogyaszd a neoliberális tőkés törekvéseket szolgáló, nemzetközi viszonyokkal kapcsolatos propagandát! Cserébe néhány hete két, azonos, uszítással, utóbb gyakran hamisnak bizonyuló közlésekkel terhelt műsort sugárzó ukrán adó kérés nélkül is megjelent a szolgáltatóm kínálatában. Mindazonáltal az intézkedés elsősorban azt a több millió oroszt szakítja el gyökereitől, akik az EU különböző országaiban akár adófizetőként integrálódtak a nyugati társadalmakba.

A Facebookon az ehhez hasonló, kevésbé részletező posztomhoz írt néhány kommentből arra következtetek, hogy a tőkés érdekeket mindenek felett védelmezők nyilvánvalóan nem akarják érzékelni az intézkedés szemforgató, cinikus jellegét. Bár a cenzúrát most épp éltető hívők felvilágosítása nyilvánvalóan reménytelen, nyilvánvaló, hogy az ilyen intézkedések alapvetően ellentmondanak az egyébként általuk olyannyira hangoztatott polgári társadalmi értékrendnek. Rezzenéstelen arccal állnak ki a tőkeérdekeket szolgáló állam, sőt az államok fölé helyeződött EU-bürokraták önkényes magatartása mellett,

ami ellen egyébiránt olyannyira kardoskodnak szavakban, ha mondjuk, Észak-Koreáról van szó.

Ehhez képest bátorkodom megkérdezni: mikor kezdenek tiltakozni az ellen, hogy a brüsszeli és a washingtoni vezetők például a szaúd-arábiai vagy a katari, a térségükben véres fegyveres összetűzéseket kirobbantó, támogató diktatúrákkal boltolnak? Az USA és a NATO utóbbi évekbeli pusztításait, a határmódosításokat előidéző beavatkozásait nem is említem, hiszen azok úgymond a demokrácia elterjesztését szolgálták, ami ugyebár a mai machiavellisták szemében mindent igazol. És mielőtt még: mindez nem felmentés semmilyen agresszió alól, csupán a kettős mércére utalás. Arra, hogy a saját imperializmusunk is imperializmus, a saját uralkodó osztály önkénye is önkény, legalábbis szerintem.#

CÍMKÉP: Az orosz állami tévéadók híradóinak egyik műsorvezetője, az ötgyerekes Marija Szittyel — Az intézkedés elsősorban azt a több millió oroszt szakítja el gyökereitől, akik az EU-ban fizetnek adót