Az EU teljes olajimportjának 25 százaléka jön Oroszországból. A teljes orosz importból Magyarország részesedése 2 százalék. Az EU mostani döntése az Oroszországból történő olajbehozatal közel 70 százalékát érinti. Az év végére ez 90 százalék fölé fog emelkedni.

Akárhonnan nézzük, ezek a számok rengeteg ellentmondásra utalnak. Nem kell túl sok erőfeszítés annak gyanításához, hogy nem csak Magyarország, hanem mások is kaptak kivételeket, amelyek szép lassan kerülnek napvilágra. A magyar eset mindössze annyiban kirívó, hogy Orbán Viktor teleüvöltötte vele a világsajtót, a többiek inkább csendben megoldották a maguk üzleteit.

Az európai szankciók tehát lyukasak, ezért óhatatlanul roppant gyenge hatékonyságúak. Valamelyest valóban ütik Putyin rendszerét, de ne legyünk meglepve, ha egy szép napon kiderül, hogy leginkább a fosszilis energiákról való általános leszokást segítik, ami persze ugyancsak nagy dolog.

Az olajszankciók legfőbb hiányossága, hogy nem kapcsolódik hozzájuk semmiféle árklauzula, vagy importvám, amivel valamelyest féken lehetne tartani az árakat. Ennek hiányában, ha az oroszok csak fele annyi olajat adnak el, ám dupla áron, akkor a korábbi kasszájuknál vannak.

A szankciók lassú, az év végéig történő bevezetése pazar alkalmat nyújt az oroszoknak, hogy más piacok után nézzenek, kiváltképp hogy az EU ebben még segíti is őket, például azzal, hogy a mostani szankciós csomagból csendben kivették a görög, ciprusi és máltai tankereket, amelyek az első számú tengeri szállítóeszközei az orosz olaj Ázsiába szállításának. Aztán Bulgária például minden habverés nélkül kiharcolta magának, hogy hajókkal is tovább importálhasson orosz olajat, a horvátok pedig felmentést kaptak a nyers-dízel (VGO) behozatali tilalma alól. És akkor azt se feledjük, hogy Németország, valamint Lengyelország a többiekhez képest lassabban szokhat le az orosz olajról.

Ahogy ez lenni szokott, az EU sikeresen összeállított egy vastag kompromisszumot, továbbá adott egy halom kivételt, majd kihúzta magát, hogy íme, itt van az európai egység! Mindneki hazudhat kicsit, vagy nagyot. Zelenszkíj ukrán elnök elmondhatja, hogy a világ legnagyobb gazdasági erejét rábírta az orosz olaj betiltására, Biden amerikai elnök új üzleti időszámítást jelenthet be az amerikai energetikai óriásvállalatok számára, Macron francia elnök magára teheti az európai egység legnagyobb harcosa kitüntetést, Scholz német kancellár szólhat a német gazdasági szereplőknek, hogy nyugi, lesz még orosz olajotok, a kisebb EU-tagországok vezetői pedig mind szintén kaptak kisebb-nagyobb ‘szaloncukrokat’, amikkel dicsekedhetnek odahaza. Kiváltképp Orbán, aki az értékben számított EU-kivételek durván 5 százalékát képes felmutatni élete legnagyobb sikereinek egyikeként, mondván hogy legyőzte az EU-t.

Ügyes.

– bankski –