A magyar kormányfő azt javasolta az Európai Tanács elnökének, hogy a legközelebbi EU-csúcson az orosz olaj embargó alá vonásának kérdését ne is vegyék a kormányfők napirendjére, mert Magyarország nevében és képviseletében azt nem fogja megszavazni, tehát ilyen EU-döntés nem lesz, s ezért ne is tárgyaljanak róla!

Orbán Viktor javaslata kétségkívül ‘unortodox’ megközelítés. Mondhatni, nem szokás úgy menni egy szövetségi gyűlésre, hogy az egyik résztvevő eleve blokkolja a közös döntést. Ennek ellenére az EU táncrendjébe éppenséggel belefér, hogy egy-egy tagország néha mond egy-egy kövér nemet.

Nem árt azonban azt sem mérlegelni, hogy az adott tagországnak mekkora súlya van a klubban. Nos, Magyarország az EU potenciáljának kb. fél százalékát teszi ki, ezért a merő gazdasági erőt tekintve aligha érdemes dzsihádot (szent háborút) hirdetnie a többiekkel szemben.

A médiavilágban persze sok minden másként néz ki, mint ahogy van. Az elhangzó orbáni indoklások bármekkora hatással is vannak a közvéleményre, a tárgyalóasztaloknál ez kevés. Ott ugyanis a tárgyalópartnerek a legkevésbé sem az elfogult hírharsonák dallamait hallgatják, hanem szeretnek a szikár tények világában elmélyedni.

Például az EU-ban működő olajvállalatok (de még a brüsszeli szakértők is) igen rövid idő alatt, és eléggé pontosan ki tudják számolni, hogy a MOL finomítóinak másmilyen olajra való átállása időben és anyagiakban mit jelentene? Ennek okán a sok évről és sok milliárd euróról való magyar értekezést úgy elengedik a fülük mellett, ahogy van. Mert hogy hónapok alatt át lehetne állni, és az üzlet méreteihez képest elhanyagolható költségekkel járna.

Ugyancsak érdektelen az az érvelés, miszerint Magyarországnak nincsenek tengeri kikötői, ezért nekünk minden bonyolultabb. Nos, ha csak hazánk lenne ilyen helyzetben, akkor talán jobban el lehetne adni az ilyen megfontolásokat, de hát rögtön van két olyan EU-s szomszédunk, amely hasonló cipőben jár, mégsem hivatkozik a tengerpart hiányára. Alighanem azért nem, mert az EU-nak épp azért van egységes belső piaca, hogy ilyesmi fel se merülhessen, ráadásul Franciaországnak, vagy Németországnak számos olyan pontja van, amelyek messzebb esnek a tengerektől, mint Magyarország legtávolabbi ilyen városa.

Az EU és tagországai tehát világosan tudják, hogy a magyar kormányfő levegőt beszél, s szavait ennek mentén képesek súlyozni, értelmezni.

Márpedig ha a többiekkel együtt az öt EU-tag szomszédunk embargót hirdet az orosz olajra, akkor ne lepődjünk meg, ha egy szép napon minden Magyarországról kilépő gépjárműben lévő üzemanyagot csempészárunak fogják vélelmezni, ha csak nem az érintettek számlákkal bizonyítják, hogy Magyarországon kívül vásárolt naftával is eljutottak volna az adott határátkelőig.

Az alapötletet egyébként Lukasenka belorusz elnök próbálta ki először, amikor ‘anno’ az oroszok nem voltak hajlandók több tranzitdíjat fizetni az átmenő csövekben forgalmazott orosz olaj és gáz után. Lukasenka logikája szerint ugyanis a megemelt tranzitdíjba csak egy konkrét mennyiségű nafta átszállítása fért bele, ezért az efölötti mennyiséget csempészárunak minősítette, és elkobozta. Mondanom se kell, az oroszok napok alatt meggyőzték a belorusz vezetőt, hogy ez így nem szép dolog, s nagyjából azóta olyan szoros a barátságuk, mint egy gordiuszi csomó.

Hogy szomszédainkat, avagy Orbán Viktort ki és miről, de leginkább miként fogja meggyőzni, az a jövő zenéje, de arra mérget vehetünk, hogy amint maga az embargó sem ingyencirkusz, így az abból való kimaradás sem lesz olcsó mulatság.

Természetesen itt nem csupán értékekről és európai stb. szolidaritásról, hanem kő kemény üzletről is szó van. Mindenki részéről. Ebbe a szövevénybe akkor érdemes belepancsolni, ha az embernek kemény ütőkártyái vannak. Attól tartok azonban, hogy a magyar kormányfőnek maximum tökalsója lehet nem kevés aduász ellenében, így a keménykedő magatartás valójában hazárd.

Mindez teljesen független attól, hogy az embargóknak és bojkottoknak mekkora értelme van. A mai világban nem sok, de ez senkit nem gátol abban, hogy ilyenekkel próbálkozzon. A válaszra váró kérdések esetében sem az a fontos, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy ki-ki mit tud érvényesíteni az érdekeiből. Az orosz olaj iránti üzleti szerelem és a fejlett világ akciókészsége közötti csatában nem biztos, hogy a romantikusnak mutatott dacos fellépés lesz az eredményes.

– bankski –