De hát miért éppen ők viselkednének helyesen ebben az országban, Abszurdisztánban?
Tulajdonképpen még szórakoztató is, ahogy bekenik egymást szarral, elérve végül is a kívánatos állapotot, valóságos értékük és külső megjelenésük dialektikus egységét.
Látványosan törik a fejüket, hogy mi okozhatta a bukást, de valahogy mindegyikük csak a másikban látja a hibát, jóllehet...
Azt, hogy bukás oka az volt, hogy a választóval nem voltak képesek elhitetni, hogy a pártok összefogása hiteles és őszinte, hogy egy esetleges győzelem után képesek lesznek értelmesen és a választó érdekében kormányozni, ez az opció fel se merül.
Na ja - természetesen a pártok nem is voltak képesek erre, már amennyiben ezek pártok egyáltalán.
Pedig ez az ok, Mari néni és Józsi bácsi megérezte a pitiáner taktikázást, az ostoba kisszerűséget és tutira ment: a jelenlegiek már meglopták a maguk részét, miért kellene másik garnitúra, aki mellesleg nem is igért nekik semmit?
Így aztán most nézegethetjük az eredményt: a szocialisták büszke reményét a lenagyobb ellenzéki frakcióról, mely kuriózum lesz világban: a frakciónak több tagja lesz, mint a pártnak.
És a vergődést, ahogy be akarják tolni a Parlamentbe a Szél-kormány névadóját, akit végre a választók kihajigáltak onnan.
Sajnálom azokat, akik ebben a környezetben is hitelesek tudtak maradni - nem voltak sokan.
Amit a nép választott, az is jellemző az országra, melyben bizonyos fogalmak nem honosodtak meg.
Ilyen például a demokrácia, a humanizmus, a közösség fogalma, ellenben tág tere van az álszent szemforgatásnak, meg a politikai szélsőségeknek.
Mi arra vagyunk büszkék, hogy az elmúlt tíz évben négyszáz útszéli keresztet állítottunk, és mintha nem is létezne, úgy megyünk el a pandémia negyvenezer hazai halottja mellett.
Ez egy ilyen ország - mikor az amerikaiak porig bombázták Szerbiát és leszakították belőle Koszovót, azt a demokrácia diadalának tartottuk, most, amikor az oroszok bombázzák porig Ukrajnát, leszakítva belőle a Donbaszt és a Krímet, akkor azt a Gonosz művének nevezzük, és fel sem merül, hogy esetleg minket is érhet baleset.
Amikor a hatalom odalökte alamizsnaként a társadalomnak azt, ami egyébként is járt neki, akkor a nyugger eldobta a járókeretet és boldogan ugrándozott, de mire a nyuszi hozzálátott a tojásfestéshez, az ajándékot a nyugdíjas helyett megette már az infláció.
Észre sem veszi, ami azt mutatja, hogy baj van errefelé az oktatással is, erre persze az a válasz, hogy rabszolgává sanyargatjuk a pedagógusokat is, ami meg a nyuggert illeti - hulljon a férgese.
A hatalom azt ígérte, hogy idén a nyuszi már strucctojásokat fog festeni nekünk, most meg énekelgethetjük, hogy hármat tojott a fürjecske, Viktor kettőt ellopott belőle, ami maradt - görbe tojás, bátran megeheted pajtás...
De azért tekintsünk dacosan, tört fényű tekintettel a jövőbe, hiszen lesznek errefelé még mindenféle választások, el kell veszíteni azokat is, az pedig a jelenlegi párt-strukturával és pártjaink igen tehetséges és örök tanácsadóival lesz a legegyszerűbb.
Persze ehhez Gyurcsányozni is kell, merthogy egyszerűbb őt ekézni, mint ezzel a sötét, bosszúálló, gátlástalan maffiózóval verekedni, és hát ez a mentalitás eddig is oly rengeteget adott a magyar társadalomnak.
De félre bánat, félre bú, együnk-igyunk, ünnepeljünk!
Mindenkinek - ki mit ünnepel - kellemes húsvéti ünnepeket, chag pészach szameach!
:O)))
