Vásár után okos a paraszt, mondja a népi bölcsesség, de mi még vásár után sem tűnünk okosnak, mert bűnbakot keresünk okok helyett.
Természetesen ez sokkal kedvesebb elfoglaltság, mint pártelnök létemre leülni egy pohár itallal, belenézni a pohárba, belepottyantani egy-két csepp könnyet, majd magunk elé suttogni: ezt már megint elkúrtuk. Nem kicsit - nagyon!
Aztán kiállni a pódiumra és megállapítani, hogy az a senki, akiről tudtuk az első percben, hogy teljességgel alkalmatlan egy ilyen feladatra, az teljességgel alkalmatlan volt.
Arról nem esik szó, hogy akkor miért engedtük elpofátlanodni, miért adtunk neki jószerivel teljhatalmat, miért engedtük, hogy egy nyilvánvaló puccs eredményeként elveszítse a választók bizalmát, a reményt, hogy ez az ország egyszer talán akár még egy normális ország is lehet.
Bizonyára vannak olyan okok is, melyeket a nép egérszürke bloggere nem ismerhet, de ettől még a tény tény marad: a doktriner demokratáskodás, a permanens amatörizmus meghozta eredményét - nincsen itten semmi látnivaló, haladjunk tovább.
Amikor megszületett a hatfejű borjú, már látni lehetett: ebből csak egy nagy marhaság lehet, hiszen maradt minden az eredeti felállásban, csak a duma szintjén volt ez összefogás.
A gyakorlatban Orbán beépített ügynökei és a belvárosi okostojások irányították a folyamatokat, annak dacára, hogy még ez a két társaság is különféle elképzelésekkel lépett pályára, miközben a választó a kezdeti lelkesedés után epét hányt.

Talán néhány dolgot azért le lehet szűrni tanulságként a dolgokból.


- A tüzet és a vizet együtt fel lehet együtt használnia haladás érdekében, de nem célszerű ezt direktben tenni - nevezetesen a tüzet nyakon önteni a vízzel, mert abból jó nem származhat, a tűz kialszik, a víz elgőzölög. 
A Jobbik bevonása az együttműködésbe szükségszerű volt, a továbbiakban is szükséges az együttműködés, de a gőzmozdony is csak akkor halad, ha a tűz a tűztérben lobog, a víz pedig a kazánban forr, majd a keletkező gőz hajtja azt a gépezetet, mely előre viszi a mozdonyt.
Ennek az összefogásnak nem lett volna szabad semmiféle más célt kitűzni, mint Orbán és maffiózói eltávolítását és felelősségrevonását, semmiféle ideológiai céllal nem lett volna szabad foglalkozni, sem kereszténykedni meg Putyinozni, mert ezek már túlesnek a közös érdek körén.
A közös érdek jelen esetben a kleptokrácia felszámolása, a demokratikus jogállam és az önkormányzatiság helyreállítása, valamint a lopott holmi visszavétele lett volna.


- Szervezet nélkül nemigen lehet semmire se menni, és van az az eset, amikor hat szervezet kevesebb, mint egy - ez az eset is ilyen volt.
Főleg, hogy a hat szervezetből három nem is létezik, a létező háromból egy Orbán szekerét tolta, ellenben kulcsszerepet kapott még a civileknek nevezett meghatározhatatlan - vagy nagyon is meghatározható - hátterű társaság, mely sikeresen ötvözte álmai demokráciáját (mi mondjuk meg a tutifrankót...) a sikertelenséggel.
Ez volt a hatvanharmadik sikertelen kísérletük, hogy hatalomra juttassák valamelyik alkalmatlan jelöltjüket, remekül kiszolgálva ezzel Orbán apparátusát.

Az előválasztás második fordulója a hatalom és a magukat civileknek hirdető örök vesztesek összefogásáról szólt, és meg is lett az eredménye, - zakóztunk egy jólesőt.
Az utolsó csapás Márki-Zay volt, akiről ma sem tudom eldönteni, hogy ilyen tehetségtelen, vagy csak ez volt a dolga, hogy legyen miből megvennie a Head & Shoulders sampont

- Ez a szekér olyan volt, mint az a hintó, melyet nyolc ló húz nyolcfelé.
Nem volt meglepő, ezt már akkor tudni lehetett, mikor nem lett közös szervezete a társaságnak, nem volt közös kampánystáb, nem volt közös kommunikációs stáb, nem volt igaz, hogy minden körzetben a legesélyesebbeket választották ki jelöltnek, nem volt megfelelő nagyságú közös költségvetés, nem volt média, minden esetleges és rendezetlenséget sugárzó volt.

És az elnevezése is milyen szaxerűen balfék és fantáziátlan volt, nevetséges.
Egy mutyikon felnőtt politikai generáció utolsó mutyija volt, melynek céljai között csak második helyen szerepelt az Orbán-rendszer leváltása, merthogy első helyen a Dobrev Klára elleni harc állt.
Az mindent felülírt, hogy nehogy ő legyen a közös miniszterelnök-jelölt, mert ő Gyurcsányné, aki nekünk nem köll, nekünk Róna Péter és Márki-Zay köll, ők igaz magyar emberek, részben tudós pofákat képesek vágni, részben meg erőszakosak és szaporák, mint a luki nyúl.

Az akadályt a kétségkívül legokosabb, legrátermettebb politikus, Dobrev Klára elé az aktuálisan éppen Momentumnak nevezett Fidesz lökte, hasra is estünk benne, köszönhetően Magyar György és elvbarátai áldásos tevékenységének és a DK-Jobbik csoportosulás bambaságának.

Ha valaki képtelen arra, hogy információkat szerezzen emberek tízezreinek választási mozgatásáról, az ne szervezzen kampányt, ha valaki képtelen felismerni az egyes megállapodásokba, szerződésekbe rejtett csapdákat, akkor az keressen szakértőket - jelen esetben talán ne Magyar Györgyöt...
Ha valaki az országot vezetni akarja, az ne azzal kampányoljon, hogy ha a NATO úgy akarja, akkor háborúba megyünk, kampányoljon azzal például, hogy a válság alatt a Fidesz vissza akarja csempészni a sorkatonaságot és létre akarja hozni a Leventemozgalmat, ágyútöltelékeket akar nevelni a gyerekekből, ezért tervezi a lányok fiúvá operálását.
Ha mást nem tud mondani, akkor akarja vadul a Világbékét, az már a szépségversenyeken is bejött.
Tényleg el lehetne kezdeni a kampánnyal egyidőben Gyurcsány hibernálását,  esetleg a szájzár is szóba jöhetne.

A praktikus gondolkodás nem nagy hátrány egy politikusnál, neki meg még szókincse is van az árnyalt fogalmazáshoz. 

- Ha nincs tájékoztatás, győzelem sincs.

Karácsony szerelmesei elgondolkodhatnának azon, hogy miért volt előrébbvaló biciklisávot festeni a Dunára a vizibicajoknak, mint létrehozni egy televízióműsort a rendelkezésre álló eszközökkel és idő alatt.
Kálmán Olgát sem a Parlamentben szerettem volna látni, legfeljebb mikrofonnal a kezében, természetesen az alkalomhoz öltözve...

Természetesen a kommunikációt is fel kellett volna tisztességesen építeni, nem össze-vissza pofázni, aztán folyvást bocsánatot kérni.

Az ilyesmi elveszi a választó kedvét a delikvens támogatásától.

Vannak emberek, akik a politikai kampányokra szakosodtak, olyanoktól kell tanácsot kérni, nem a jóbarátot hazahívni Ámerikából, valamelyik harmadosztályú cég marketingosztályáról, ahol ezidáig arról dönthetett, hogy a seggenfütyülő gumikutya az alsó polc hányadik sorába kerüljön...


- Legfőképpen szervezetek kellenek, persze ezeket felépíteni macerásabb, mint ródsózni és ünnepeltetni magunkat párszáz emberrel, azt Túró Nóra is tudja. 

Jelen kell lenni a táradalomban, mert van vevőkészség a értelmes beszédre a magyar falun.

A magyar paraszt nem ostoba, viszont alkalmazkodóképes, és nem szeret vesztett ügyek oltárán hiteltelen senkiknek áldozni.
Ha Dobrev vezette volna a listát (tudom, a "ha" nem történelmi kategória...) lehet, hogy veszítünk, de a megaláztatás nem lett volna ilyen mértéktelen.


Hát, most nézegethetjük az új Parlamentet, a demokrácia ellenségei ülnek velünk szemben meg esetenként mellettünk is, és hallgathatjuk a Gyurcsányozást.

Nézegetheti az is, aki Gyurcsány miatt nem szavazott, az is, aki a nyilas-múlt miatt nem szavazott, meg az is, aki  azt hiszi, hogy ő a rendszer haszonélvezője, csak éppen a komcsi ármánykodás elinflálja a nyugdíját. Nézegethetjük tehetetlenül mindahányan, hogy miként lopja el a Család a maradékot is.
És várhatjuk, hogy mikor fogy el végképp a lopható nemzeti vagyon, hogy végre ezek egymásnak essenek - de lehet, hogy a szemfedőnk némileg  korlátozni fogja a látásunkat.
Vajon fog ebből a történetből valaki is tanulni?
Kicsi az esély, mi állandóan ugyanazokat a hibákat követjük el, miközben várjuk a megváltozott eredményt.


Hiába no, - optimista nép vagyunk...