Már megint nyert a köpcös.
A tetejébe nem kicsit - nagyon.
Azt mondják, hogy bolondnak van szerencséje, de ez azért már a negyedik zsinórban nyert választás, és azt hiszem, hogy aki ezt a szerencsének tulajdonítja, az a bolond.
Mindenesetre a tény ettől még tény marad, az ország elfogadta a Fidesz politikáját, és Orbán Viktor kétségbevonhatatlanul a kormányzó erő legitim vezetője.
Fáj ez a demokratikus gondolkodású embereknek?
Fáj hát, de hadd fájjon, talán előbb-utóbb tanulnak belőle, bár erre egyre kevesebb az esély, hiszen erre ezidáig is lett volna alkalmuk.
Gratuláljunk az ellenfélnek, és nyeldekeljük szorgalmasan a békát, készüljünk az önkormányzati választásokra, és bármilyen ma még elképzelhetetlen helyzetre, hiszen az ország és a világ állapota nem a stabilitás felé mutat.
Azt is vegyük figyelembe, hogy a Fidesz szavazóinak halmaza nem esik egybe a Fidesz haszonélvezőinek halmazával, jelentős részük éppen olyan kiszolgáltatott kisember, mint mi vagyunk.

Alkalmazottak, kényszervállalkozók, nyugdíjasok, közmunkások, munkanélküliek, pedagógusok, az egészségügy semmibe vett dolgozói, a munkahelyét féltő fiad, lányod, a politikától hevesen undorodó unokád.
Igen, rossz volt számunkra a csillagok állása is, a nemzetközi környezet és az ukrán helyzet sem kedvezett egy kormányváltásnak - süllyedő hajón ritkán szoktak kapitányt cserélni, vagy ha mégis, akkor az már vérrel szokott járni.
Mégis, én inkább az ősi magyar bölcsességet tartom irányadónak, mely szerint a rossz táncost a töke is zavarja, és hát a számunkra ilyen-olyan okokból kedves politikai garnitúránk nem tűnik Pliszeckajanak, de még Markó Ivánnak sem.

Orbán és bandája természetesen ezután is lopni fog, sőt, talán még gátlástalanabbul, mint eddig, de kit érdekel ez?
Legfeljebb az Unió döntéshozóit, de ne legyenek illúzióink, a jelenlegi döntési rendszerben mindig lesznek olyan esetek, melyekhez a tagállamok egyetértésére lesz szükség, és az egységes döntés kényszere többnyire felül fogja írni a jó erkölcsöt.

Persze onnantól kezdve az lesz a jó erkölcs.
A világ már csak ilyen, érdekalapú és megalkuvó, kicsiben és nagyban is.

Mégis, mi okozhatta ezt a bődületes pofáraesést melyet voltunk kedvesek abszolválni itten, világ csúfjára?

A vereség be volt kódolva a helyzetbe, attól a pillanattól kezdve, amikor feltűnt kalácsképű önjelölt vezérünk, akit egy koszból a honi pályán vert nyakon a Fácánok Réme, Lázár.
Benne mellesleg - ki tudja mikor -  következő miniszterelnökünket valószínűsíthetjük, de ez a jövő gondja, Márki-Zay meg a tegnapé és a holnapé.
Nem fogunk megszabadulni tőle, akik küldték, hosszú távra játszanak, és jól fog ő még jönni egyszer-kétszer, ha szorul kicsit a hurok.
Nekem már az is sok volt, hogy a kereszténységével kampányolt, úriember ilyet nem tesz, hiszen ennyi erővel bármelyik női jelölt a szüzességét is bedobhatta volna a választási kalapba, az egyházi hovatartozás legfeljebb egy teokráciában lehetne érv.

De persze nem Magyarországon, ahol csupa jó keresztény magyar ember lop, csal és hazudozik, jóllehet a templomokba lassan már papot se találnak, pedig azokat bőségesen kistafírozza az állam - és házvezetőnőnek lenni a paplakban ma már megbecsült pozíció, aztán majd meggyónja.
Arról ne is szóljunk, hogy aki a közéletben keresztényt emleget, az -kimondva-kimondatlanul - egyúttal zsidózik is egy jóízűt, és ennek megállapításához nem kell az FBI-nál kódfejtői állást vállalni.

Ez meg szépen beleillik a kurzus Horthy-nosztalgikus dzsentroid anakronizmusába, a szánalmas magyar középosztály vágyálmainak netovábbjába.
A semmiből jött ember semmibe vette és vitte a demokratákat, akik bávatagon tűrték, hogy hülyét csináljanak belőlük.

A szavukat se emelték fel, mikor ez a  mindenféle felhatalmazás nélküli senki beledurrantott a nulláslisztbe.
Hogy miért nem? 

Ki tudja, de az biztos, hogy ok nélkül semmi sincs.
De az azért sokat mond, hogy az egyéni jelöltek közül Budapesten kívül csak Mellár nyert és  Szegeden győzött a demokraták jelöltje, az MSZP által delegált  Szabó Sándor.
Mindössze két ember volt képes felvenni a harcot a Fidesz jelöltjeivel, és ez nem a jelöltek közötti, hanem a jelölő szervezetek közötti minőségi különbséget tükrözi, a profizmus diadala az amatőr töketlenkedés fölött.  

Itt az ideje eltöprenkedni a mai helyzeten.
Áttekintve a listás képviselők névsorát, a fene tudja, miből gondolják egyesek, hogy akik ezer éve nem képesek elérni a kitűzött célokat, mostantól majd megtáltosodnak, vagy az olyanok, akik eddig csak az alkalmatlanságuk bizonyítékait adták, mától kezdve majd kivirágoznak és győzelemre vezetik a... a... a mit is?
Merthogy szervezetről itt nemigen beszélhettünk, legfeljebb két-három  párt esetében, a többiek még pártnak sem igen nevezhetők.
Nem is nagyon értettem, hogy miért is kellett beengedni ebbe a választási szövetségbe mindenféle pszeudopártokat, az ellenfél szatellitszervezeteit, nyilvánvalóan zavarkeltésre szakosodott szervezeteket?
Az LMP meg a Párbeszéd mint párt nemigen létezik, a Momentum meg az SZDSZ-LMP-Liberálisok vonulat egyenes folytatása, némi korai Fidesz-feelinggel felturbózva, fene tudja ki által szponzorálva.
Ugyanaz a kivagyi generációs gőg látható Fekete-Győr ábrázatán, mint amit a  hajdani SZDSZ megmondóemberein láthattunk.

Ugyanolyan árulói apáik értékrendjének, mint Schiffer ügyvéd volt, míg vissza nem vonult a jogi munka biztos bástyái mögé, maga mögött hagyva a hajdani - reménybéli -  Szél-kormány névdóját, aki azért még így, politikailag kissé viharvert állapotában is tenni tudhat a Gazdának, akinek kétségkívül erőssége, hogy nem hagy maga után kifizetetlen cechet.
Erről némely ex- szocialista politikusok tudnának mesélni.

De a legfőbb baj, hogy aki tudott volna tenni, azt is sikerült ellehetetleníteni, pedig ennek a ciklusnak volt két olyan politikai felfedezettje is, akik alkalmasak lettek volna a helyzet kezelésére - Dobrev Klára és Jakab Péter.
Ehhez persze egy normális szervezet is kellett volna, nem ez a katyvasz, amit sikerült összehozni nagy keservesen a felettébb tehetséges Karácsony és az elhalt Szocialista Párt karizmatikus vezetőjének részvételével, eleve halálra ítélve az ügyet.

Az nem szervezet, melyben mindenki megy a maga feje után, ahol egy külső önjelölt diktálni tud saját pozícióját illetően.
És - sajnos - messze bűzlik a magukat civileknek kikiáltók ártalmas tevékenysége.
Magyar György éhen halt volna, ha az ügyfelei érdekeit is úgy képviselte volna, mint ahogy az előválasztást előkészítette, és nem a technikai lebonyolítást kifogásolom, hanem a második forduló három jelöltjét - jajistenem, nehogy Gyurcsányék nyerjenek, nyerjen a jobb.
Márhogy, aki Orbánnak jobb.
Nyert is.

Gyurcsány jó ideig példásan visszafogta magát, csodálkoztam is, de aztán az ukrán helyzet kapcsán előbújt belőle a sértett sajtkukac, és beleállt a nemes feladatba.
Megvédte a világot Putyintól, aki nem elég, hogy már nem az a Putyin, aki volt, de még össze is bútorozott Orbánnal, akivel boldogan bábozott az Unió paravánja mögül, jó pragmatista módjára.
Pedig kapott kiskutyát is tőle.
Kár volt a hemzsegésért, így hamar kiderült, hogy háborúba akarja küldeni daliás ifjúságunkat, meg akarta fosztani a magyar anyákat gyermekeiktől, nem szólva, hogy most majd Putyin jön, nem a migráncsok, mert ezeket a migráncsokat szeretjük.
Persze aki idejön ukrán, annak az ablakát azért beverjük féltéglával, hadd ismerje meg a magyar virtust, ha már a múlt század daliás éveiben hiába gyújtottuk rájuk - anyástól-gyermekestől - a csűrt, hiába akasztgattuk szorgalmasan az ukrán parasztokat partizánság címen, tudják, hol a helyük!
Az utolsó csapás az imperializmusra az volt számomra, mikor előkerült Bajnai, akit a magyar nép ájultan tisztel, mert sikerült a Gyurcsány által megszerzett IMF hitelt úgy elkölteni, hogy mellette elvette a 13. havi nyugdíjat, biztosítandó Orbán választási győzelmét. Viszont otthagyta neki a kasszában az egérút ellenértékét - el is tapsolta a Vezér boldogan - nem is ugatott Orbán ideje alatta  kutya se utána.
Most meg előkerült hirtelen - nagyon bé lehetett sz@rva Orbán...

 

 

És hát persze nem ígértünk  igazából semmit, miközben Orbán úgy szórta a pénzt, mintha nem lenne holnap - persze neki lesz, csak majd neked fagy bé a bánatos feneked.
Közben persze Jakab Péterből is kitört a hím, lehet aztán, hogy ezzel meg is zsarolták, így aztán a köztársasági elnöki címre alkalmasabbnak találta a Márki-Zay 1.0 típusú jelöltet, mint azt, aki majdnem szó szerint az életét adta a szegényekért.

Hiába, a fax feláll, az ész megáll...
Lehetne még ezer dolgot említeni, de felesleges - ez a hajó elment, a magyar baloldal már előbb meghalt, úgyhogy azt nem is kell elsiratnunk, de sírni azért lehet.
A követendő példa a társadalomszervezésre az angolszász modell, de hát azt nehéz meghonosítani a bennszülöttek között, itt sem fog menni mostanában, legfeljebb a jelmezbál szintjén.
Brit tudósok kimutatták, hogy a világ butul, az emberiség intelligencia-szintje folyamatosan csökken, gondolom, ide járnak tanulmányútra.

Csak siessenek, mert ha így halad a világ, mire ideérnek, lehetséges, hogy az emberiséget ismét a lombok között találhatják, némi radioaktív porral bekenve.

De azért bízzunk a jövőben!
Mértékkel, persze...