Ebben az esetben a szerkesztőség egyöntetűen egyetért: a trágárság, pláne az öncélú, amit talán valamiféle «jópofaságból» ereszt el valaki – megengedhetetlen köreinkben, még ha manapság az a közbeszéd részét is képezi. Különösen elítélendő, ha alig rejtve a nők pocskondiázását, lenézését sugalmazza.

«Azt hittem, ma már nem sikk trágár kifejezésekkel helyettesíteni a mondanivalót, az érveket és tényeket.

Mert mit akart a szerző azzal az érvvel (????) kifejezni, hogy Juliska sikongat félelmében...?

Ha közmédia lenne a balmix.hu, akkor vagy ki kellett volna feketítenie az ominózus trágárságot az írott szövegben vagy kötelezni kellett volna olvasóit, hogy nyilatkozzanak, elmúltak-e már 18 évesek. 

Nem értem a szerzőt. Nem veszi észre, nem tudja, hogy a 21.században a nők megalázását jelenti, ha pusztán szexualitásukra egyszerűsíti le őket? Nem tudja, hogy a patriarchizmus egyenlő az imperializmussal, amelynek állítólag bírálója? Vagy azt nem kell olyan komolyan venni? De akkor mit vegyünk komolyan? Mert ugye az írott szöveg nyomot hagy, bármikor elő lehet venni. 

Én inkább kitörlöm az ilyen szövegeket. Nincs rá szükség». 

A jövőben tehát az ilyen írás lehet akármilyen jó, kifejezheti akárhányunk nézeteit, nem fogjuk közölni. Mivelhogy ez  a «l’art pour l’art» trágárság a megbotránkoztatáson kívül semmit sem szolgál..